Szülőfaluja, Kaplony díszpolgára lett Tempfli Imre Németországban szolgáló lelkipásztor

Külhoni – 2021. augusztus 9., hétfő | 12:01

Tempfli Imre, aki 2007-től 2020 augusztusáig a Stuttgarti Magyar Katolikus Misszió vezetője volt. A napokban vette át szülőfaluja, a Szatmár megyei Kaplony díszpolgári címét.

Tempfli Imre Nagykárolyban járt középiskolába, majd a gyulafehérvári hittudományi főiskolán végezte teológiai tanulmányait. Missziós szolgálatai előtt Máramarosszigeten és Nagybányán volt segédlelkész, jelentős szerepet töltve be a fiatalok életében és vallási fejlődésében. Alsóhomoródi lelkészi feladatai ellátása után gyulafehérvári teológiai tanár volt. Római tanulmányait követően Budapesten szerzett teológiai doktorátust, majd a szatmárnémeti Szent Család-templom plébánosa volt.

Cziple Hanna-Gerda Kaplonyba látogatott, hogy a kitüntetéséről, missziós tapasztalatairól, útravalóiról és hivatásáról kérdezze Tempfli Imrét. Részleteket közlünk a beszélgetésből.

– Sok éve külföldön éli lelkipásztori hivatását. Ennek fényében hogyan fogadta a kitüntetést, hogy szülőfalujának díszpolgárává avatták?

– Ahogy a köszönő szavaimban is mondtam, ez lepett meg a legjobban. Nem szeretném a többi kitüntetésemet alábecsülni vagy minősíteni, de valahogy mindig is úgy éreztem, hogy igen, megkaptam, de tudom azt, hogy mások is megérdemelnék, mert talán sokkal többet tettek, mint én, s ugyanúgy megkaphatták volna. Amikor egy állami kitüntetést kaptam a magyar misszióban tett szolgálataimért, akkor azt mondtam, hogy még 67 másik magyar pap dolgozik ugyanígy, mindenki megérdemelné. Abban a pillanatban, amikor én átveszem a kitüntetést, az ő nevükben is veszem át, mert nem könnyű az ő életük sem.

Amikor az ember a szülőfalujától kap egy kitüntetést, akkor csakugyan mellbe vágja, mert nem tudja igazából, hogy miért is kapja. Természetes, hogy az ember a szülőfaluját szereti, ahogy az is természetes, hogy a szülőfalujáért mindent megtesz, és most hirtelen ezért valamit kapni, az mellbevágó tud lenni. (...) a szülőfalumnak köszönhetem, hogy az lettem, aki. Ez természetes szerintem, sokan mások, ti is ezt érzitek, hogy itt születtem, itt kaptam szép, jó szülőket, szép gyermekkort, testvéreket, rokonokat, barátokat, nagyon jó tanárokat, tanítókat. Ugyanakkor számomra az is szerencsés volt, hogy egy ilyen régi falu volt a szülőfalum, amit nem lehet nem szeretni. Ezer év történetét nem lehet csak úgy elfelejteni. (...) hazafelé az ember elgondolkodik azon, hogy mi lesz, hogy ha nem leszek. Mindenütt, ahol működtem vagy bármit is tettem, előbb utóbb a nevem el fog tűnni, el fog veszni, viszont a szülőfaludnak még a halálod után is van mondanivalója rólad. Valahol ott fog állni a neved, két évszám, s ez hazafele menő embernek, mint például én, nagyon sokat jelent. (...) meg vagyok győződve arról, hogy a gyökerek tartottak meg. Amikor hazajövök, mindig itthon érzem magam, nem kell átváltanom, nem kell álcáznom magam, nem kell hogy maszkot viseljek, én vagyok itthon az Imi tiszti vagy az Imi vagy valaki, és ez egy nagyon jó érzés.

– Eszmei értékében akkor talán ez kerülhetne az első helyre a kitüntetések közül?

– Anélkül, hogy a többit alábecsülném, természetesen…

A teljes interjút ITT olvashatják.

Szerző: Cziple Hanna-Gerda

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Bajnai Botond

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria