Teremtésvédelmi kalendárium – A szeptember gyümölcsei

„A dinnye husát már belehelte az ősz,
nem harsan késem jó éle nyomán, csak bölcs
szavakat ejteget s szeliden reped el,
de a szilvák arany ölén még feszesen
ül a mag! ó, ének dicsérjen két gyümölcs,
olcsó vacsorák dísze, kilós eledel! ”
(Radnóti Miklós: Alvás előtt)

Milyen pontosan megragadható pár sorban Kisasszony, azaz Kisboldogasszony napjának ideje, ahogy múlik a nyár, és már itt jár az ősz a kertek alatt… Bizony, a dinnyék ideje lassan lejár, és ez így van rendjén a nagy körforgásban, hiszen a hatalmas, üdítő, vízzel teli gyümölcs augusztusban esett igazán jól, amikor a nappali forróság éjszakára is alig enyhült. Most aztán, ahogy hűvösebbek a reggelek, egyre édesebbek a gyümölcsök. A szilvában már bőven van cukor, sűrű lekvárrá főzve magában is eláll, aztán jön a szőlő, a körte, a füge szép sorban, ahogy a szervezetünk is igényli már ilyenkor a több energiát adó táplálékot. Ezután már csak az olajos magvak következnek, a dió, a mandula, a mogyoró, a Természet örök rendje szerint.

De hogy ismeri ki magát a városi ember a mai zöldséges tarkabarka kínálatában, mi éppen az idénygyümölcs, mit is válasszunk, ami valóban javunkra válik? Akár a vékony pénztárcájú költő csaknem száz évvel ezelőtt, először az árat és a bőséges kínálatot figyeljük! A szilva most is olcsó idénygyümölcs, heteken át más-más fajta jelenik meg a pultokon, és persze a termelői piacokon. Érdemes már csak azért is piacon vásárolni, hogy a folyton változó színekben gyönyörködjünk. Májusban ragyogó zöld saláták, hagymák, nyár elején az eper, aztán a cseresznye, meggy sokféle pirosa, de a legszebb a szeptemberi kirakat, a paprikák, paradicsomok szinte kínálják magukat a lecsóbefőzésre. Érdekes, hogy sötétednek a színek az ősz közeledtével. A szilvánál már csak a padlizsánok komorabbak, még jó, hogy melléjük lehet halmozni az aranysárga apró, körteforma paradicsomokat.

De mit keres a narancs, a banán, az ananász ilyenkor a kínálatban? Van rá igény, mondja a kereskedő, és beszerzi a világ túlsó feléről is, amit csak megkíván a kedves vevő. A „tudatos vásárló” azonban ingerülten figyeli a pult mögött heggyé növő színes papírládák, műanyag tálcák hulladékát. A termelő hazaviszi a kiürült műanyag rekeszeket, évekig használja őket, de minél messzebbről jön az áru, annál több csomagolási hulladék terheli a folyamatot, és így egész élővilágunkat. (A görögdinnye ezért is dicséretes választás, méreténél fogva nem tűr semmiféle csomagolást…)

A távoli óceánok szemétszigetein szörnyülködő olvasó itt, Magyarországon mennyi felelősséget hordoz mindennapi választásaival? A szárazföldön nem szigetek, hegyek nőnek szemétből. A szelektív hulladékgyűjtés, az újrahasznosítás lehetősége inkább csak lassan ébredező lelkiismeretünk megnyugtatására szolgál, hiszen a csomagolóanyag gyártása, a hulladék visszagyűjtése, lebontása, újrafeldolgozása rendkívül energiaigényes folyamat, ámbár ez a GDP növekedése szempontjából egyenesen kívánatos…

Még valami változott az elmúlt nyolcvan-száz évben. A vásárló és a termelő egyre messzebb kerül egymástól; a magyar föld bőséges ajándéka, az idei kiváló minőségű dinnye már nemcsak „olcsó vacsorák dísze, kilós eledel”, hanem a dinnyekertész megélhetését biztosító áru, és számunkra a nyár üdítő öröme. A nagy áruházláncok akciói következtében idén is kitört a dinnyeháború, az alacsony felvásárlási árak egyszeriben veszteségessé tették a termelést. Egy év verejtékes munkája áll szemben ilyenkor a gazdasági erőfölénnyel. Lehetünk ennek a méltatlan küzdelemnek vásárlóként pillanatnyi haszonélvezői? A lelkiismeret megint csak a termelői piac felé irányítja lépteinket…

Fotó: Pixabay.com

Lechner Judit/Magyar Kurír