„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
A nagyböjt hagyományosan a bűnbánat, az önmegtartoztatás, a megtisztulás mellett az Istenhez való olyan közeledésnek az időszaka is, ami az általa teremtett világgal való személyes kapcsolatunk helyreállítása, mindennapjainkban és holisztikus evangéliumi értelemben is.
Ahhoz, hogy a teremtett világgal keresztény hitünkben is elmélyített kapcsolatunkat erősítsük, megismertessük keresztény olvasóinkkal a teremtésvédelem lényegi, a mindennapokban is hasznos gondolatait, a Naphimnusz Egyesület 2012 óta oszt meg tematikus elmélkedéseket, felhívásokat a nagyböjt időszakában.
2012-ben mindennapi tevékenységeink mentén gondoltuk végig, mit tehetünk. 2013-ban az ún. sarkalatos erények és a teremtésvédelem összefüggéseiről elmélkedtünk.
2014-ben arra hívtuk olvasóinkat, hogy velünk együtt gondolják át, hogyan segít minket a Szentlélek hét ajándéka: a tudomány, az értelem, a bölcsesség, a tanács, az erősség, a jámborság és az istenfélelem a teremtett világ gondozásában és művelésében.
2015-ben személyes céljainkat vizsgáltuk teremtésvédelmi szempontok alapján, ideértve egyszerű hétköznapi céljaink, a munkánk, hivatásunk céljait, a személyes kapcsolatainkban, ünnepeink során, közösségeinkben elhatározott célok kohézióját.
Teremtésvédelmi javaslataink 2016 nagyböjtjében a húsvétra való lelki felkészülés részeként Ferenc pápa Áldott légy enciklikájának szellemében olyan önként vállalható nagyböjti gyakorlatokat ajánlottunk az olvasók figyelmébe, amelyek nekünk és a körülöttünk élőknek is segíthetnek felfedezni a teremtett világ iránti felelősségünk és istenkapcsolatunk szoros összefüggéseit. Így például a személygépkocsi-böjtre, azaz az autóhasználat minimalizására kértük nagyböjt idején testvéreinket; az étkezés hagyományos böjti gyakorlata mellett a mértékletes fűtéshasználatra és a háztartási hulladékképződés és az otthoni nagytakarítás során a vegyszerhasználat csökkentésére buzdítottuk olvasóinkat. Elengedhetetlen tartottuk a közeli vagy távolabbi elesett testvéreinkkel való szolidaritás gyakorlását, és azt is, hogy engedjük magunkban csodálni a teremtett világot, a természet apró csodáitól a világ egészéig.
2017-ben nagyböjt során az ökológiai megtérés folyamatát elmélkedtük át. Ferenc pápa Áldott légy enciklikájának 217. pontjában így ír: „Ha »a külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek«, [akkor] a környezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás. De azt is el kell ismernünk, hogy vannak olyan elkötelezett és imádságos keresztények, akik – a realizmus és pragmatizmus ürügyén – nemegyszer kinevetik a környezet miatti aggodalmakat. Mások passzívak, nem határozzák el magukat szokásaik megváltoztatására, és így inkoherenssé válnak. Ökológiai megtérésre van tehát szükségük, amely azt jelenti:engedik, hogy Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban. Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.”. Arról gondolkodtunk, hogy: Mi is ez a megtérés? Hogyan jelenhet meg Jézussal való találkozásunk a világhoz fűződő kapcsolatainkban?
Idén nagyböjtben újra az ökológiai megtérés jegyében indítjuk el hetenként megjelenő gondolatainkat. Követve a liturgikus rendhez, azaz az ünnepi olvasmányhoz, szentleckéhez evangéliumi idézethez kapcsolódva osztjuk meg gondolatainkat az „üdvös böjtre” való felhívással.
Hamvazószerdán a következő sorokkal kezdtük:
„Térjetek meg! Keressétek Isteneteket, Uratokat! Ő jóságos és irgalmas – hátha újra megbocsát, s áldás fakad a nyomában! Üdvös böjtöt hirdessetek!” (Joel 2) „Engesztelődjetek ki az Istennel! Nézzétek: most van itt az alkalmas idő, most van itt az üdvösség napja!” (2Kor 5) „Adományod rejtekben legyen! Rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Az emberek ne vegyék észre böjtölésedet! Atyád a rejtekben is lát...” (Mt 6) …Keressük Istenünket – s hol találhatjuk másutt, mint teremtményeiben? Hol engesztelődhetünk ki Vele, ha nem teremtményei által? Erre szólít az „üdvös böjtre” való felhívás. De mitől üdvös a böjt? Van böjt, ami nem üdvös? Jézus szerint van. Ő arra tanít, hogy amikor időt vonunk meg magunktól, hogy másokra szánjuk – időt, amit étkezésre, szórakozásra, pihenésre fordíthatnánk –, akkor tegyük azt csendesen, tapintatosan, szelíden, szerényen, mintegy a háttérben és a háttérből, emberi elismerést, köszönetet nem keresve. Ellenkezőleg: mi adjunk elismerést, köszönetet a Teremtőnek ajándékaiért, amelyekkel elhalmozott, az ajándékokért melyekkel oly hanyagul bánunk! Nagyböjti „utunk” elején, most, az „alkalmas időben”, a megfordulás pillanatában először is nézzünk körül hálás szívvel! Részei vagyunk a Földnek, egyek vagyunk vele, „porból vagyunk és porrá leszünk”. Kérjük Isten irgalmát a teremtmények elleni bűneink miatt, remélve, hogy a megbocsátás nyomán áldás fakad majd....
Ezúton kívánom mindenkinek, hogy keressük magunkban azt a bizonyos „létrát”, és tisztelettel felhívom a figyelmet a http://www.teremtesvedelem.hu oldalon – immáron hetedik alkalommal – hétről hétre új elmélkedésekkel megjelenő nagyböjti gondolatokat, „üdvös böjtöt” kívánva mindenkinek!
Fotó: Wekerlekos.hu
Nemes Csaba/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria