Teremtésvédelmi kalendárium – Élj egyszerűbben!

Elszaladt egy hónap az új esztendőből. Mára az újévi fogadalmak jelentős része megkopott, elbukott, vagy ahogy az ünnepek elmúltával a mókuskerék újra felpörgött, egyszerűen csak feledésbe merült.

Vajon hányan indították az évet azzal a vággyal, hogy az idén egyszerűsítik az életüket és közben visszaveszik az irányítást felette? De jó lenne mind többünknek erre az útra lépni!

Az egyszerűbb, a valódi szükségletekre fókuszáló, a mindenfelől gerjesztett, túlzó igényeket visszametsző életvezetés nem lemondást, nem fogcsikorgatós aszkézist jelent, hanem ennek éppen az ellenkezőjét: nagyobb gazdagságot, kiteljesedettebb életet.

Miközben kevesebbet markolunk mindenféléből, amire igazából nincs is szükségünk, több jut azokból a dolgokból, amelyekre annál inkább szükségünk lenne, ma azonban luxuscikknek számítanak, mint amilyen az idő vagy a csend. A csend terében pedig közelebb kerülünk Istenhez, életünk forrásához.

Az egyszerűbb élet megvéd attól, hogy az ember által kreált valóság és az azt alkotó számtalan dolog elhomályosítsa Isten keze nyomát, azt a világot, amelybe teremtettünk.

Ugyanis miközben a teremtett világot a tervezőasztaloknál, a laboratóriumokban és a gyárainkban átformáljuk a saját képünkre, miközben egyre inkább a saját teremtményeinkkel bástyázzuk körbe magunkat, aközben Istentől is eltávolodunk.

Az egyszerűbb élet segít begyökerezve maradni a természet szövetébe, nyitottnak maradni a Teremtő ajándékaira és meghallani Isten teremtett világba komponált életvezetési útmutatóját. Istenkapcsolatunk ezáltal tovább mélyül. Hiszen ő a legközvetlenebb módon a teremtményein keresztül tanít bennünket, a természetbe írt törvényeivel vezet az élet útján.

„A természetet olyan ragyogó könyvnek tartsuk, amelyen keresztül Isten beszél hozzánk...” (Laudato si’ 12)

Hallgatva erre a beszédre, ha például megértjük, hogy a természetben azért nincs szemét, mert Isten a körforgással biztosította, hogy az élet évmilliókon keresztül virágozzon a Földön, akkor nem fogjuk többet bezsákolni a kerti zöldhulladékot és a kukásautóra bízni, mintha értéktelen lenne, majd elszaladni virágföldért, hanem a komposztdombra hordva hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát. Ha megértjük, hogy a különböző fajok millióinak szorgos munkája biztosítja az élet feltételeit számunkra is, hogy a biodiverzitás „Isten teremtésbe szőtt bölcsessége”, akkor már nem lesz kérdés, hogy mi értékesebb: a fajok sokfélesége vagy az áruk bősége. Rácsodálkozunk arra, hogy amire a fogyasztói propaganda biztat: „Többet, nagyobbat, újabbat, gyorsabban!”, az nem szolgálja az életünket. Szemben azzal, amit a Szentírás mond: „legyetek mértékletesek és józanok!” (1Pt 4,7)

A valós szükségleteinken alapuló élet teljesebb életet biztosít abból a szempontból is, hogy saját érzékszerveinket, saját képességeinket használjuk, nem bízunk mindent technológiai „művégtagokra”. Sajnos „a fogyasztói életideál mentesíti az embert szellemi és fizikai képességeinek használatától” (Lányi András). Ennek „köszönhetően” eltompultak az érzékszerveink, elgyengültek az izmaink, romlik a tájékozódási képességünk és számos kognitív funkciónk, mert amit nem használunk, az sorvad. Isten biztosan nem azért ajándékozott meg velük, hogy elsorvasszuk őket. Ez vajon nem a talentumaink elherdálása, feláldozása a kényelem oltárán?

Az életünk egyszerűsítésének fantasztikus hozadéka a nagyobb függetlenség és a valódi szabadság is. Egyrészt, mert

minden olyan termék, amelyre valójában nincs is szükségünk, minket birtokol. Az életünkből fizetünk érte. Az időnket áldoztuk rá, nemcsak a megszerzésükre, de a gondozásukra is, végül pedig arra, hogy megszabaduljunk tőlük.

Másrészt, minél többet nyújtanak ezek a sokszor bálvánnyá váló dolgok (minél több kényelmet, hatalmat, vélt biztonságot), annál inkább függünk tőlük, annál jobban belegabalyodunk a hálójukba, annál kevésbé tudunk szabadulni, nemet mondani rájuk. A szükségleteinket meghaladó jólét növekedésével paradox módon az aggodalmaskodás és a félelem is nő, ezért még erősebben kötődünk a bálványainkhoz. „Minden szükségletnövekedés úgy hat, hogy megnöveli az ember függőségét a számára ellenőrizhetetlen külső erőktől, s ezért megnöveli az egzisztenciális félelmet.” (Ernst F. Schumacher)

Mindezeken túl, ha egyszerűbb életre rendezkedünk be, annak áldásai nem csak ránk és a közvetlen környezetünkre hullanak majd. A valódi szükségletek szerinti élet – ha elég sokan követik; és mi, keresztények elég sokan vagyunk ahhoz, hogy rajtunk keresztül Isten kiárassza kegyelmét a világra – megoldást jelenthet az egymással kéz a kézben járó és mindent átható ökológiai és társadalmi válságra. Ez lehet a megoldáscsomag kulcseleme. Ha félretesszük azt a vak hitet, hogy a technika majd kiment minket abból a kutyaszorítóból, ahová éppen a fejlett technikánkkal juttattuk magunkat, akkor rájövünk, hogy csakis az életünket egyszerűsítve csökkenthetjük radikálisan az anyag- és energiafogyasztásunkat, és vele párhuzamosan a szennyezést, és ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az élet újra felvirágozhasson földi otthonunkban.

Ha elkezdünk jóval tudatosabban, a valódi szükségleteink szerint élni, legalább részben ki tudunk keveredni abból az egész világot átszövő globális gazdasági, kereskedelmi hálóból, amely a természet és embertársaink kizsákmányolására és leigázására épül, amelyben tömegek dolgoznak rabszolgasorban. Ahogy Ferenc pápa a béke világnapi üzenetében a szentévhez kapcsolódóan írta: „A jubileumi esemény számos változtatásra hív bennünket, hogy megszüntessük a mai igazságtalan és egyenlőtlen helyzetet.” Ezért,

ahogy „a vásárlás nem pusztán gazdasági tett, hanem mindig erkölcsi cselekvés is” (XVI. Benedek pápa), úgy egy egyszerűbb életforma sem pusztán önmagunk életét jobbító választás, hanem egyúttal felebaráti kötelesség is.

„Élj egyszerűbben, hogy mások egyszerűen csak élhessenek!” (Szent Elizabeth Ann Seton)

Szerző: Jaczenkó Edit

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír