Történetük a kereszt hordozásának története – Kovács Gergely érsek az örmény népirtás évfordulójára

A húsvéti szent idő elején fájdalommal tekintünk az örmény népre, emlékezve arra, hogy

a világ első keresztény népének története a kereszt hordozásának története is.

111 évvel ezelőtt – 1915. április 24-én – kezdődött az örmény történelem egyik legsötétebb fejezete, amely az anatóliai közösség teljes megszűnéséhez vezetett. Mély szomorúsággal tölt el a másfél millió embertársunk halála, akiket az örmény egyház hite szerint a Jóisten országába fogadott. Az ő irgalmába ajánljuk üldözőiket, akiket a gyűlölet és a harag ilyen szörnyűséges tettek elkövetésére indított.

Idén januárban a keresztények közötti egység és a párbeszéd előmozdítását szolgáló egység hetének imáit az örmény egyház készítette elő. Az a keresztény közösség, amely nemzedékek hosszú során keresztül megtanulta, hogy mit jelent hűségesnek maradni Krisztus tanításához akkor is, amikor a világ elfordul, amikor a történelem viharai megtépázzák az emberi reményt. Az ő tanúságtételük hitelességgel szól hozzánk ma is a kitartásról, a Krisztusba kapaszkodó hit erejéről és a béke fontosságáról, amely Szent II. János Pál pápa szavaival élve a „halál kultúrájában” élő mai világunk legnagyobb kihívása.

A halál kultúráját – az örmény genocídium idején és napjainkban is – az emberi szeretet hiánya és békétlenség okozza. A világ megújulásának feltétele a béke, ami nem elvont fogalom, hanem a hétköznapi élet apró, tudatos döntéseinek gyümölcse. Szentatyánk, Leó pápa néhány nappal ezelőtti afrikai látogatása során a következőképpen tanított: „A békét nem kell kitalálni: befogadni kell, úgy, hogy embertársainkat testvérként fogadjuk be. Senki sem választja meg a testvéreit: csak befogadnunk kell egymást!

Egyetlen család vagyunk, és ugyanabban a házban élünk, ezen a csodálatos bolygón, amelyet az ősi kultúrák évezredek óta gondoznak.”

A békesség útja az imádság csendjében kezdődik, mert ott, ahol a Lélek munkálkodik, ott újra felragyog a remény, hogy egymást testvérként fogadjuk el, hiszen ahogy az apostol mondja: „Egy a test és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is.” (Ef 4,4)

Az örmény népirtás tanulságaiból tanulva, az emlékezés napján a megfeszített és feltámadott Úr előtt leborulva imádkozunk a békéért, amely nem emberi alkudozás eredménye, hanem Krisztus keresztjéből fakadó kegyelem. Ez a reménység nem puszta vágyálom, hanem Isten ígérete és a szeretet csodája.

Imádságos és tiszteletteljes megemlékezéssel,

Dr. Kovács Gergely apostoli kormányzó

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Bodil Katharine Biørn, Norvég Nemzeti Archívum/Wikimedia Commons

Magyar Kurír