Szent Márton ünnepén a szent életét leíró Sulpicius Severus szavaival köszöntötte a jelenlévőket Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát a bazilikában.
Márton megértette, hogy az Úr neki hagyta meg azt, akin senki nem könyörült.
Azt kívánom, hogy irányítsa ez a nap, a mai ünnepi liturgia mindannyiunk életét embertársaink felé, akiket az Isten ránk bízott, hogy együtt tapasztaljuk meg könyörületét” – mondta.
A Szent Márton-napi ünnepi liturgián Udvardy György veszprémi érsek a szentbeszéd kezdetén emlékeztetett: „A szentekben azt tiszteljük, hogy krisztusivá váltak. Krisztus szavai, gesztusai, cselekedetei mutatkoznak meg az ő szavaikban, cselekedeteikben, gesztusaikban. Így emlékezünk Szent Mártonra is. Kiemelkedő szent, krisztusivá formálódott ember” – fogalmazott, majd Szent Márton életének három fő aspektusára irányította a figyelmet: a bizalomra, a bátorságra és a cselekvésre.
A főpásztor hangsúlyozta, ahhoz, hogy krisztusivá akarjunk formálódni, óriási bizalom kell. „Ez a bizalom nem a jóindulat. Nem csak valamiféle keresgélés, és legfőképpen nem próbálkozás. »Most sikerült, vajon holnap sikerül-e?« E kérdések helyett bízzunk Isten igaz voltában. Egyszer s mindenkorra: végérvényesen.”
Ezt a bizalmat pedig úgy tudjuk megélni és kifejezni, ha befogadjuk Jézus Krisztus tanításait, törvényeit; az Úr országának törvényeit. Azokat is, amelyekkel meg kell küzdenünk, mert ezek formálnak, alakítanak minket krisztusivá.
Ferenc pápa az életszentségről szóló egyik dokumentumában azt írta: Isten mindent kér és mindent ígér. A teljes bizalmunkat kéri. De nem csupán ígérget, s ígérete beteljesülésében növekedni tudunk. Ehhez pedig bátorságra van szükségünk. „Bátorság nélkül sem élni, sem szeretni nem lehet, és ezt a bátorságot nem magunk alakítjuk ki. Nem mi magunk kovácsoljuk önmagunkat valami bátor, erős, küzdő Isten emberévé, hanem a feltámadás ereje működik bennünk” – fogalmazott Udvardy György. Majd ismét Ferenc pápát idézte: a Szentatya egyik homíliájában azzal biztatott, hogy aki kockáztat, azt Isten nem hagyja magára. „Nem azt mondja, hogy aki kockáztat, annak az élete könnyű lesz – magyarázta az érsek. – Ma is bátorságra van szükség ahhoz, hogy a világ eseményeit figyelve az evangélium szerint éljünk.
Szükség van egyfajta evangéliumi éberségre, hogy jól tudjuk követni, jól tudjuk meghallani, jól tudjuk befogadni az ő tanítását.”
Az érsek rámutatott, hogy a mai világban kevéssé akarunk a következményekkel számolni. „Úgy gondoljuk, hogy anyagiakkal vagy kapcsolatainkkal majd el tudjuk intézni a dolgokat, és még ha rosszul is döntünk, nem baj, mert valahogy megússzuk. Azonban igenis
szükség van arra az éberségre, ami mind a célokat, mind pedig a következményeket illetően Krisztusra irányítja a figyelmünket.”
A cselekvésben szintén példaként áll előttünk Szent Márton. Készség kell legyen az, ami a jóra ösztönöz bennünket. Ma könnyű kialakítani egy zárt világot magunk körül, amelyben úgy tűnik, hogy minden a helyén van, ezért sok esetben megkopik a készség a jó keresésére – figyelmeztetett Udvardy György. „Pedig a jóért meg kell küzdeni, hiszen percről percre találkozunk a gonosz jelenlétével, működésével a világban, és biztosak lehetünk abban, hogy nem fog bennünket békén hagyni.”
Ha jóért küzdünk, akkor nem csupán egy meghatározott célért tesszük azt, hanem Krisztusért és a gonosz ellen. Ez nagyon sokszor lelki küzdelem is, de tényleges állásfoglalás is egyben: újból és újból Krisztus és az ő törvényei mellett köteleződünk el.
Erősít bennünket ez a mai ünnep. Megerősíti bizalmunkat, megerősít bennünket abban, hogy bátrak legyünk a jóért való küzdelemben, helytállásban és a cselekvésben.
S mindehhez a feltámadás öröméből fakadó derűre is szükség van. Engedjük meg, hogy az öröm átjárjon bennünket. Az ünneplésnek nagyon fontos célja, de tulajdonképpen ajándéka is, hogy Krisztushoz való tartozásunkban, krisztusi identitásunkban megerősít bennünket” – zárta szentbeszédét a veszprémi érsek.
Forrás: Pannonhalmi Főapátság
Fotó: Krizsán Csaba
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria