A hazánkban csaknem öt évtizede indult katolikus karizmatikus megújulás tagjai, amint lehetett, szívesen ünnepelték együtt az eucharisztiát. Budapesten a nyolcvanas évek közepétől rendszeresen közös szentmisén vettek részt, eleinte a Kassai téren, majd a Felszabadulás (azóta Ferenciek) terén, ahol Katona István szolgált akkoriban.
Ahogy gyarapodott a karizmatikus közösségek száma, több helyen is lehetőségük adódott a találkozásra, a fővárosban például az országúti ferences templom „fél nyolcas” miséjén.
Megfogalmazódott az igény, hogy a szerte az országban működő csoportok tudjanak egymásról, ezért 1989 elejétől a nagyobb közösségek, imacsoportok, illetve a régiók küldöttei országos tanácsot hoztak létre, és 1992-től évente Országos Karizmatikus Találkozóra is sor kerül, mely megmozgatja mindazokat, akik a karizmatikus megújuláshoz tartoznak.
Fábry Kornél, aki az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára volt, nemcsak az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatását kapta feladatul, hanem az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye karizmatikus közösségeinek pasztorálását is.
A március 3-ára meghirdetett szentmisével az volt a szándéka, hogy újraélessze annak hagyományát, hogy a megújulás tagjai a fővárosban időről időre együtt adjanak hálát és közösen forduljanak Isten felé.
A zenei szolgálatot az Emmánuel Közösség tagjai látták el, akik a szentmise után az elsőpénteki szentségimádást is vezették.
A résztvevőket arra buzdította a személyi plébánia kormányzója, hogy minden hónap első szombatján minél többen kapcsolódjanak be a békéért szerveződő imaláncba, akár este a Szent István-bazilikában, akár más templomokban együtt, akár otthonról egyéni imádsággal.
Forrás és fotó: Madocsai Bea/Budapesti Karizmatikus Személyi Plébánia
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria