Úton a Karitászért – interjú Besenczi Zsolttal, a Pécsi Egyházmegyei Karitász igazgatójával

Útjának ötletét az évente Máriagyűdre szervezett pécsi egyházmegyei zarándoklat ihlette, ennek hatására fogalmazódott meg benne először, hogy gyalogosan is elindul, és a Katolikus Karitász jubileumi évében felajánlja útját. Útvonalának első, kisebb része a Mária Úton, nagyobb része pedig a Magyar Zarándokúton vezet, melynek végigjárása rendkívül nehéz feladat, 583 kilométeres hosszát, a terepviszonyokat, a napi 30-40 kilométeres távot és a váratlan nehézségeket is figyelembe véve nagy kitartásra és sok imára van szükség. 220 kilométer megtétele után Budapesten, a Magyar Szentek temploma előtt beszélgetett vele személyes indíttatásáról és zarándokútjáról Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese.

– Mátraverebély-Szentkútról indultam, és Esztergomon keresztül Máriagyűdre tartok. Zarándokutamat a szervezet alapításának 85. és újjáalapításának 25. évfordulója alkalmából a Karitászért ajánlom fel. Már első nap letértem a tervezett útról, és Szécsénybe is ellátogattam, ahol megyéspüspököm, Udvardy György született. Itt a ferences nővérek fogadtak be egy éjszakára.

– Egy gyalogos zarándoklat sok fizikai és lelki kihívással és feltöltődéssel is jár. Hogy érzed az első hét után, változott valami benned?

– Egy belső utazásra is indultam, éppen ezért egyedül teszem meg az utat, ami már önmagában is kihívás. Van időm magammal is foglalkozni. Minden napnak van egy tematikája, amit végigelmélkedek életemmel, hitemmel kapcsolatban. Még sosem zarándokoltam, így fizikailag is nagy kihívás ez számomra. Már az első napokban is többször eltévedtem, s ezek a helyzetek türelemre, alázatra tanítottak.

– Hogy bírod fizikailag az utat?

– A reggeli elindulások a legnehezebbek, és az utolsó kilométerek esténként. Már első nap szembesültem a zarándoklattal járó »lábgondokkal«, de ezekkel aztán napközben nem is foglalkozik az ember.

– Lelki találkozásokon túl találkoztál e valakivel, aki segítségedre volt valamiképpen?

– Mindennap! Minden olyan nehéz pontnál, amikor úgy éreztem, hogy elakadtam, a leglehetetlenebb helyeken találkoztam valakivel, aki megmondta, hogy merre kell mennem. Vagy volt olyan is, hogy beértem egy faluba, megpihentem, és odaült mellém egy helyi lakos, és elkezdett mesélni magáról. Súlyos betegségből van felépülőben, számos gondja, baja volt. Annyi minden mesélt magáról, a küzdelmeiről, hogy alig bírtam továbbmenni.

– Mit üzensz az önkénteseknek, munkatársaknak a karitászt valamilyen módon segítőknek?

– Tartsanak ki, mert ez egy olyan szép szolgálat, amiért érdemes vállalni minden nehézséget! Sok emberrel találkoztam eddig az úton, akik mindig mosolyogva, segítőkészen fordultak felém. Mi is ezt tesszük a Karitászban: szeretlek azért, aki vagy, bármilyen is vagy, szeretlek téged. Ebben a szellemben éljünk és dolgozzunk szeretetszolgálatban!

Forrás és fotó: Katolikus Karitász

Magyar Kurír