Útravaló – 2023. május 28., pünkösdvasárnap

Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, (…) annak belsejéből élő víz forrása fakad – halljuk Jézustól a sátoros ünnep utolsó napján a templomban. Az evangélista ezt az epizódot magyarázva megjegyzi, hogy Jézus „ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el”, nem volt még jelen teljesen, de biztosan nem hiányzott az igazak életéből. Jézus a halála előestéjén kijelentette az apostoloknak: „ti ismeritek, mert bennetek van”. Húsvét estéjén megjelent a tizenegynek, „rájuk lehelt, és ezt mondta: vegyétek a Szentlelket”. A Szentlélek az egyetlen igazi „ajándék”, végtelen, amint Isten is végtelen. Aki hisz Krisztusban, az már megkapta, mégis egyre teljesebben befogadhatja. Ez az ajándék jelen van a húsvéti misztériumban. Krisztus, aki meghalt és feltámadt, ő adja a tanítványainak. A Szentlélek pünkösdi kiáradása ezt teszi teljessé ünnepélyesen, külsőleg is. A Szentlélek nem egyes kiváltságosok ajándéka, hanem mindenkire kiárad, amint Krisztus is mindenkiért meghalt, föltámadt és a mennybe ment. A húsvéti misztérium csúcspontja tehát nemcsak a feltámadás és a mennybemenetel, hanem a pünkösd is.

Amikor a kevélységtől hajtott emberek saját erejük bizonyítékaként el akarták érni Istent, és fel akarták építeni a híres bábeli tornyot, nem értették meg többé egymást. A Szentlélek kiáradásakor ennek pontosan az ellenkezője történt. A nyelvek összezavarodása helyett a nyelvek „adománya” lehetővé tette a „minden népből való” emberek közötti megértést. A különböző népek nem elkülönülnek, hanem egybeolvadnak. Ez pedig a Szentlélek alapvető műve: egységet teremt! A Szentlélek azért árad ki az emberi szívekbe, hogy a különböző népekből egyetlen népet kovácsoljon: Isten népét, amelyet a szeretet tart össze.

Erre a gondolatra figyelmezteti Pál a korintusiakat: „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által; akár zsidó, akár pogány, akár rabszolga, akár szabad. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.” Az egység Lelke, a szeretet Lelke, ő tesz egy testté, Krisztus titokzatos testévé, az Egyházzá. A pünkösdkor megkezdődött műnek az a célja, hogy megújítsa a föld színét, amint egy napon megújította az apostolok szívét: elindította őket – fajra és vallásra való tekintet nélkül – az egész világra.

Pünkösd nem egyetlen esemény, hanem az Egyházban időtlenül jelen lévő valóság!

„Jöjj, Szentlélek, töltsd be híveid szívét, és gyullaszd fel bennük szereteted tüzét!” – mondjuk az Egyházzal egységben. Át akarjuk élni, meg akarjuk érezni a Lélek tüzét. Azt a tüzet, amelyet az apostolok is éreztek, amikor kiléptek az összeverődött tömeg elé, otthagyva a teremben félelmeiket, aggodalmaikat, emberi számítgatásaikat, terveiket. Hagyták, hogy magával ragadja őket a Szentlélek ereje, teljesen átalakítva őket arra a valóságra, aki Krisztus. Hiszen ő küldi a tanítványokat, ahogy az Atya küldte őt. És mi történik? Mennek, és tanúságot tesznek a Feltámadottról! Bensőjükből élő víz forrása fakad!

Testvérem! Megkaptad a Szentlelket. Menj és tanúskodj az örök Szeretetről! Ne félj! Isten Lelke veled van! Ő megadja neked mindazt, amire szükséged van, és eszedbe juttat mindent, amit Jézus tanított neked! Indulj és menj!

Magyar Kurír