Nem adjuk fel a jövőben sem – Kétszáz éves a váli Hétfájdalmú Szűz-templom

A váliak az épület felszentelése óta eltelt kétszáz év alatt folyamatosan küzdöttek templomuk megmaradásáért, ma pedig a megőrzéséért fáradoznak, miközben a lelkek templomát építik. Válra látogattunk. Vendéglátóink Ruff Tamás lelkipásztori munkatárs és Bechtold Tamás polgármester voltak.

Miközben áthaladunk a Váli-víznek nevezett patakon átívelő míves téglahídon, feltűnik a magaslatra épült katolikus templom négy hatalmas oszlopával, timpanonos klasszicista homlokzatával. Kétszáz éves a Hétfájdalmú Szűzről elnevezett templom; a plébániai képviselő-testület, az önkormányzat és a helyi faluvédő egyesület szervezésében a jubileumot az egyházközösséggel együtt ünnepli az egész falu.

A templom körül éppen munkálatok folynak, a hétvégi ünnepre rendezik a ligetes területet. Bechtold Tamás polgármester és Ruff Tamás, a plébániai képviselő-testület elnöke, lelkipásztori munkatárs fogad minket. Kovács Zoltán martonvásári plébános, aki Vállal együtt összesen nyolc településen szolgál, akadályoztatása miatt nem tudott eljönni a beszélgetésre. A vendéglátók mind az Egyház, mind a település iránt elkötelezett lokálpatriótákként álltak a jubileum megszervezésének élére.

„Hálát adunk neked azért, hogy köztünk vagy, és egyházközségünk tagjai kétszáz éve ebben a templomban gyűlhetnek össze a te imádásodra. Köszönjük őseink hitét és kitartó munkáját” – fogalmaznak a jubileumi imában, amit egész évben rendszeresen imádkoznak.

A váli templom építésében Ürményi Józsefnek, a magyar nevelésügy megalapozójának, a Ratio Educationis szellemi atyjának méltó társa volt Farkas Imre akkori plébános, későbbi székesfehérvári püspök. 1819-től folytak a munkálatok, s az elkészült templomot 1824. augusztus 15-én áldotta meg Ürményi Péter címzetes püspök.

A templom kívülről már megújulva várja a jubileumot: a kormány ötszázmillió forint összegű, illetve a Székesfehérvári Egyházmegye százmillió forintos támogatásának köszönhetően 2020-ra befejeződött a restaurálása. A belső térben azonban még máig láthatók a második világháború okozta sérülések; akkor keletkeztek a mennyezet és a falak repedései. „A front alatt háromszor cserélt gazdát a falu, itt zárult a Budapest körüli ostromgyűrű, erős bombázások folytak. A templomot az oroszok be akarták dönteni a bombatölcsérbe. Az egyik református férfi akkor az orosz parancsnok elé állt, és védelmet kért a templomnak. Így az ökumené jegyében maradt meg az épületet” – értesült a falusiak beszámolójából Ruff Tamás.

„A repedések ijesztőek ugyan, de nyolcvan éve ugyanígy néznek ki. A templomot az ötvenes években tulajdonképpen a téesz mentette meg. Melléküzemágként kőművesipari műhely is volt a termelőszövetkezetben. Az ottani dolgozók építettek betonkoszorút a kupola köré, és akadályozták meg ezzel, hogy bedőljön. Ez azt bizonyítja számomra, hogy

a templom ügye a kommunizmus ellenére is fontos volt az itt élőknek.

Adjuk meg mindenkinek a lehetőséget és a tiszteletet: a kommunizmus idején is ez volt a felfogás itt, Válon” – mondja a polgármester. Ő is és Ruff Tamás is úgy gondolják, hogy a templom történetében megmutatkozik emellett az a jó együttműködés is, ami a település két felekezetét – a katolikus többséget és református kisebbséget – jellemzi. „Rendszeresen találkozunk, nemcsak az ökumenikus imahéten. Református testvéreink már jelezték, hogy részt vesznek a jubileumi emléknapon. Vál érdekében össze tudunk fogni. Jól együttműködünk az oktatásban és a falu más ügyeiben is. Felnézek a református testvérekre. Minden költséget ők adnak össze, biztosítják a lelkész, a templom, a parókia fenntartását. A temetőjük is rendben van, nagy köztük az összefogás, van mit tanulni tőlük” – mondja a polgármester. 

Ruff Tamás a katolikus hívek körében tapasztalható összetartást is dicséri. Szomorúságuk, hogy mintegy tíz éve nincs helyben lakó papjuk. „Szívfájdalom, hogy üresen áll a kétszintes plébánia, de tudjuk, hogy ehhez kell igazodnunk. Ugyanakkor vannak hívek, akik ezt mind a mai napig nem tudják elfogadni, feldolgozni. Próbáljuk megértetni az emberekkel, hogy ez nem helyi probléma. Másrészt pedig

beláttuk, hogy csak akkor lesz valami, ha a hívek egy csoportja tesz ezért. Aktivizálni kell a híveket. Jó látni, hogy jeles napokon mekkora a tettrekészség.

Híres az úrnapi virágszőnyegünk, újra van hittantáborunk. Adventben együtt sütünk mézeskalácsot. Néhány évvel ezelőtt összeállt egy templomi zenekar, egy éve pedig énekkarunk is alakult. Minden kedden rózsafüzért imádkozunk, és mi, lelkipásztori kisegítők csütörtökönként szentségimádást tartunk. A híveknek köszönhetően települési szinten is sok jó kezdeményezés születik. A Facebook-oldalon rendszeresen hírt adunk magunkról, sokakat elérünk, a faluból elszármazottak is követik az eseményeinket. Benne van az emberekben a segítő szándék, főként a bajba jutottak érdekében fognak össze. Két eset különösen szép példája ennek. Egy nagycsaládos anyuka ALS-betegségben szenved, és mi a család mellé tudtunk állni. Az orosz–ukrán háború kitörésekor pedig befogadtunk egy háromgyermekes kárpátaljai családot, egy darabig a plébánián laktak. Csendes, de szép összefogás volt” – meséli Ruff Tamás.

A faluban valóban megtalálják az alkalmazkodás és a továbbélés útját. 2016-ban három férfi lelkipásztori kisegítő képzést végzett. Kéthetente igeliturgiát tartanak, a szomszédos, szintén Martonvásárhoz tartozó Tabajdra is átjárnak. Az ő feladatuk a programszervezés, az adminisztráció. „Amit tudunk, előkészítünk a plébános atya számára. Tudjuk, most a világiakon a sor” – mondja Ruff Tamás.

Vál vonzó település. Rengeteg itt a természeti szépség. „Ez a „magyar Toszkána” – büszkélkedik Ruff Tamás. A polgármester megerősíti: „Aki eljön Válig, az itt ragad, van valami varázsa ennek a helynek.”

Sok a beköltöző. „Ezt érzi a plébánia is. Jönnek fiatalok, rendre új arcok tűnnek fel a templomban. A temetések és a keresztelések aránya nagyjából megegyező. Ez reményt ad, hogy a jövőben is lesz közössége a templomnak. Előnyünkre szolgál, amit az ideköltözők hoznak magukkal.

Több család tagja valamelyik lelkiségi mozgalomnak, és ez színt hoz az életünkbe.

Van olyan család, amelyik az Új Jeruzsálem közösséghez tartozik, mások a Schönstatt, illetve a Nyolc Boldogság közösséghez. Megvan a faluban a hagyományos népi vallásosság, és van új is” – mondja a lelkipásztori kisegítő.

A polgármester számokkal támasztja alá ezt az optimizmust: „A korstatisztikánk azt mutatja, hogy nagy arányban élnek fiatalok a faluban. Akik elmentek, visszavágynak, és valóban haza is jönnek. Gyakorlat, hogy idős, egyedül maradt emberekkel előre megegyeznek a házvételben. Felmentek az ingatlanárak, a vevők gyakorta felfelé alkudnak. Jók a munkalehetőségek, Székesfehérvár, Tatabánya, Budapest könnyen elérhető. Aki akar, el tud helyezkedni. Itt rendelkezésre áll minden, amire szükség van: orvos, védőnő, óvoda, iskola; a szomszéd faluban bölcsőde is működik.

2010 óta vagyok polgármester, akkor kétezer-ötszázan voltunk, most már kétezer-hétszáz fölött jár a lakosságszám. Ez részben a betelepülőknek köszönhető, de a születésszám is emelkedett, évi húszról harminc-negyvenre. Kellemes teher az önkormányzatnak, hogy kevés az óvodai férőhely, fel kell vennünk a fordulatszámot ahhoz, hogy minden gyereket el tudjunk helyezni. Az óvoda jelenleg öt csoporttal működik két telephelyen, összesen száz gyerekkel. Az általános iskolában kétszáz gyerek tanul, két évfolyamon van párhuzamos osztály, és szeptemberben két első osztályt kell indítanunk. Szerencsére a pedagógusok tekintetében is jól állunk, vonzó, hogy szolgálati lakást tudunk kínálni nekik. Sajnos a korábbi húsz szolgálati lakásból ma már csak öt van meg, de a Magyar Falu Program keretében egy újat is ki tudtunk alakítani, és felújítottuk a régieket. A lakás jó hívószó, a fiataloknak nagy segítség, ha így el tudnak indulni az életben. Örülünk a vérfrissítésnek, hiszen az újonnan érkezők jó ötleteket hoznak magukkal. Nekik köszönhetően lett például baba-mama klubunk és olvasó buszmegállónk. Jó kezdeményezések ezek, örülök az újdonságoknak.”

Ruff Tamás hozzáteszi: Az iskolások fele – száz gyerek – jár hittanra, a többség katolikus. „Sajnos ez a vasárnapi misén még nem látszik, de reménykedünk. Az iskolában az anyukákkal találkozva azt tapasztalom, hogy sokakban előjönnek a régi emlékek. Valamikor jártak hittanra, aztán megszakadt a kapcsolatuk a vallásukkal. Néhányan így találtak vissza.”

Berchtold Tamás és Ruff Tamás egyaránt bizakodóak a jövőt illetően, de azt is hangsúlyozzák, hogy rengeteg még a feladat. „Nehéz az örökségünk. Mennyi mindent kell még megtennünk! Ott az Ürményi-mauzóleum, a romos kastély és a templombelső. Nem vagyunk büszkék arra, amilyen állapotban vannak, de ezek olyan nagy beruházást igényelnének, ami messze meghaladja a lehetőségeinket. Lobbizunk, és vannak olykor jobb időszakok. Óriási eredmény, hogy kívülről már megújult a templomunk. Nem akarjuk feladni a küzdelmet a jövőben sem. Ez a munka ad az embernek egyfajta megszállottságot. Úgy érzem, ez az én dolgom, mindent meg kell tennem. Nincsenek csodák, nekünk kell beleállnunk a feladatokba” – mondja a polgármester.

Ruff Tamás pedig hozzáteszi: „Még sokakban nem tudatosult: csak az válik valóra, amit mi megcsinálunk. Hiába várjuk, hogy történjen valami jó, amíg az a hozzáállás, hogy csinálja más, addig nem lesz. Hivatásért is imádkozunk. Farkas Imre, a templom építését kezdeményező plébános később székesfehérvári megyéspüspök lett. Van tehát hova felnőnünk.”

Ezért szól az ima Istenhez a jubileumi évben: „Kérjük, maradj mindig velünk, és adj erőt, hogy a te országod építésében mi is részt tudjunk venni!”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. augusztus 25-i számában jelent meg.