Vászonkrisztus filmklub a jezsuitáknál – Alfred Hitchcock: Meggyónom

A történet a kanadai Quebecben játszódik, főhőse, a fiatal Logan atya (Montgomery Clift) elkötelezett lelkipásztor. A plébánián, ahol szolgál, egy német bevándorló házaspár, Otto Keller (O. E. Hasse) és felesége, Alma (Dolly Haas) látják el a gondnoki, házvezetői teendőket. Korábbi életükről nem tudunk meg semmit, de mivel nem sokkal vagyunk a II. világháború után, felmerülhet, hogy Kellernek náci múltja van. Logan atya irgalmas lelkületű pap, ő az egyetlen, aki befogadta az emigráns német házaspárt. Keller másodállásban kertészként dolgozik egy Villette nevű ügyvédnél, akiről később kiderül, hogy gátlástalan, sötét alak. Keller meggyilkolja az ügyvédet, és elrabol tőle kétezer dollárt. Azzal mentegeti magát, hogy azért ölt, hogy pénzhez jutva könnyítsen rengeteget dolgozó felesége helyzetén.

A gyilkosság helyszínét papi köntösben hagyja el. A templomba visszatérve meggyónja bűnét Logan atyának, de egyúttal figyelmezteti: a gyónási titok megtartása hallgatásra kötelezi. A lelkipásztorra felfigyel az üggyel megbízott nyomozó, Larrue felügyelő (Karl Malden), amikor a pap másnap reggel a bűncselekmény helyszínére megy, hogy találkozzon egykori szerelmével, Ruthtal (Anne Baxter), aki jelenleg egy népszerű képviselő felesége. Házasságuk már hét éve tart, de Ruth nem szereti a férjét, Logan atyába szerelmes. Az események olyannyira összegabalyodnak, hogy a papot hivatalosan is megvádolják gyilkossággal, ő azonban a gyónási titok miatt nem hajlandó elmondani, hogy ki a valódi tettes, még a börtön és az akasztófa árnyékában sem.

Sziklaszilárd hitét, becsületességét látva a Bölcsesség könyve juthat eszünkbe, a gonoszok tisztaszívűek elleni üzelmeiről szóló szakasza: „Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!” (2,19)

A vetítés után Lázár Kovács Ákos, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia kultúráért és kommunikációért felelős részlegének vezetője beszélgetett Török Csaba teológusprofesszorral, az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház plébánosával, illetve Dér András filmrendezővel, egyetemi oktatóval.

Dér András elmondta: a filmnek sok értéke van, ám sarkalatos kérdés, hogy a történetből nem derül ki, a gyóntatószékben megbánta-e Keller a bűnét. Ha ugyanis nem, akkor felvetődik, hogy egyáltalán érvényes-e a gyónási titok. Török Csaba szerint a teológiai válasz egyszerű: az a pap, aki megtagadja a feloldozást, önkényesen jár el. A bánat mint érzés, nem feltétele a gyónásnak és a feloldozásnak. A gyónási titok minősített eset, de a titoktartási kötelezettség ennél jóval tágabb körökre terjed ki, például a lelki vezetésre vagy beszélgetésre is. A kérdéshez kapcsolódva Lázár Kovács Ákos rámutatott: Keller a bűnét kimondta, bevallotta, hogy ő ölte meg az ügyvédet. Leszögezte: nagyon sokra tartja Hitchcocknak ezt a filmjét, többször látta. Dér András emlékeztetett rá: a Meggyónom című film Paul Anthelme francia író 1902-ben született és bemutatott Két lelkiismeret című drámájának adaptációja.

A beszélgetésen szóba került, hogy Hitchcock filmjében érdekes az esküdtek szerepe, mire Lázár Kovács Ákos közbevetette: a szószólójuk azt mondta a többieknek: biztos, hogy Ruth és Logan atya folyamatosan tartották egymással a kapcsolatot. Dér András viszont az első csodának tartja, hogy az esküdtek – tizenketten vannak, mint az apostolok –, bár elítélték Logan atyát, mégsem törtek pálcát fölötte, hiszen kimondták, hogy nem bűnös. A földi és az égi igazságszolgáltatás kettőssége jelenik tehát itt meg. Török Csaba hozzáfűzte: az esküdtek döntése bizonyos szempontból kicsit „csikorog” is, hiszen az eredeti francia színdarabban a papot kivégzik gyilkosságért, tehát nincs Deus ex machina. Sőt Paul Anthelme drámájában valóban tartós kapcsolat van a pap és Ruth között, s gyerekük is születik. A filmben Logan atya megtestesíti az elvhűséget, a szilárd, erkölcsi tisztaságot, miközben az eredeti történet ezerszer izgalmasabb ennél, hiszen ott egy valóban bűnös pap útjáról van szó.

Lázár Kovács Ákos úgy véli, a film tömegmédium, ugyanis az eredeti szövegben nagyon magas szintű drámai kultúra jelenik meg, amit bizonyos értelemben le kellett „butítani”. Avatott irodalmi berkekben teljesen egyértelmű, ha az író egy olyan papot ábrázol, aki nem tisztességes. A hétköznapi emberek azonban nem tudták volna befogadni ezt a tartalmat és formát, ezért Hitchcock „engedményeket” tett. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy fel akart mutatni egy etikai normát. A II. világháború befejezése után, 1953-ban Hitchcock is még a saját hangját kereste: készített egy hagyományos, fogyasztható tömegfilmet. Majd csak később, az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején ment el igazán a modernitás irányába.

Tudatos morális döntés volt ugyanakkor a részéről, ahogyan a filmet elkészítette, s ez megjelenik a szereplőknél is. Ott van például a gyilkos, Otto Keller felesége, Alma karaktere. Otto „csibész”, aki hazudik, „rossz ember”, Alma viszont végig gyötrődik. Nemcsak a keze megy tönkre a sok munkában, hanem a teste is, a film végére szinte összeroskad, nem bírja a nyomást, azt, hogy egy ártatlan szenvedjen a gyilkos helyett. Ezért ő maga lesz az, aki leleplezi férjét, vállalva az életáldozatot is.

Dér András megjegyezte: a későbbi Hitchcock-filmekben nem bánnak ilyen kegyesen a nőkkel. Ebben az alkotásban viszont mindkét nő áldozat. Alma is, és Ruth is. Utóbbi először hazudik, a férjének és Logannak is, hiszen amikor a háború után újra találkoznak a pappal, nem árulja el neki, hogy már férjnél van. Időközben viszont bátran szembenéz a hazugságaival, vállalva azok következményeit, tisztára mossa a szerelmét, Logan atyát, és végül ő is megtisztul. 

Dér András kiemelte a Logan atyát játszó Montgomery Clift abszolút hiteles alakítását: a színész minden szerepére tudatosan készült fel, ennél a filmnél is „bevonult a templomba”. Amikor viszont gyilkost játszott az Egy hely a nap alatt című moziban, akkor börtönbe ment. Finom, belülről táplálkozó mozdulatai, rezdülései vannak. Hozzá képest naturalisztikus, kicsit túlzó, teátrális a Kellert alakító O. E. Hasse játéka.

Lázár Kovács Ákos emlékeztetett rá, hogy ez utóbbi színésznek egy németet kellett alakítania, aki ráadásul migráns, s akiről azt sem lehet tudni, hogy nem egy Kanadában bujkáló náciról van-e szó. Ennek lehetősége benne rejlik a sokszínű – amerikai, francia, német – szereplőkkel tarkított történetben.

Török Csaba leszögezte: noha a filmben Logan atya bűntelenül szenvedi el, hogy gyilkosság elkövetésével vádolják, ettől még nem vált Jézus alakmásává a pap, még akkor sem, ha karakterében a tisztaság szimbolikusan megjelenik. Létezhet ugyan egy ilyen olvasat, de az az evangéliumok Jézus-képétől távol áll. Ha egy naiv festő fest egy giccses oltárképet, az még nem biztos, hogy hitelesen ábrázolja Krisztust, akinek a keresztútjárása nagyon is drámai volt. Van egy pont, ameddig a végletekig konfrontatív, semmi kétértelműség nincs benne, de egyúttal provokatív is – gondoljunk csak a virágvasárnapi bevonulásra. A döntő pillanatban pedig jön a némaság. A filmben mindhárom fázis kimarad.

Lázár Kovács Ákos hozzátette: Robert Bresson francia filmrendezőnek van egy filmje, A falusi plébános naplója, ami Georges Bernanos azonos című regényéből készült. Az egy belső, lélekből fakadó ábrázolásmód. Hitchcock külső szemlélőként készítette el filmjét, amely egy ateista, kereső ember, de egy nagyon okos, intelligens művész tapogatózása.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír