Webber Requiemje hangzott el a halottak napi szentmisén a budapest-terézvárosi templomban

Andrew Lloyd Webber zeneszerző, a New York-i Broadway mind a mai napig sikeres musicaljeinek – Jézus Krisztus szupersztár, József és a színes szélesvásznú álomkabát, Evita, Macskák, Az operaház fantomja – szerzője írt egy Requiemet is. A latin nyelvű gyászmise 1982-ben elhunyt édesapja, William Webber emlékére született, aki a londoni Margaret streeti Mindenszentek)-templom orgonaművésze, kántora volt, valamint zenetanár, iskolaigazgató és számtalan kórus- és zenekari mű, oratórium szerzője.

A kis Andrew már hétéves korában zongorázott, és sokat volt édesapja mellett a templomban is. Bizonyára ez a családi indíttatás az oka, hogy bibliai témájú műveket is szerzett, azonban a szó legszorosabb értelmében egyházi műve egyedül ez a Requiem.

Az Avilai Nagy Szent Teréz-templomban liturgiában, a halottak napi esti szentmisében először hangzott el Webber gyászmiséje. Az oratóriumokat és a miséket a neves zeneszerzők, így Webber sem elsősorban koncertelőadások céljára írták, hanem azért, hogy a templomi liturgiákban és szertartásokban hangozzanak el. Ezért azok szövegei megegyeznek a liturgia imádságaival.

Az „előadás” szó nem is fedi mindazt, ami a Szent Teréz-templomban elhangzott. Az egyszerre megrendítő, ugyanakkor a mennyországba betekintést engedő, csodálatos misét az örök életbe vetett hit ereje hatotta át.

Horváth Zoltán plébános homíliájában elmondta, mindenkinek döntenie kell a halál tényével szembesülve, hogy az ismeretlenségtől való félelmet, az ítélettől való rettegést választja, vagy pedig az Isten végtelen irgalmába vetett hitet. Azt a meggyőződést, hogy az Atya Szent Fiában, végtelen szeretetéből megbocsátja bűneinket, ha bocsánatot kérünk, és az örök szeretet emberi értelemmel felfoghatatlan országában vár bennünket.

A mise végén a jelenlévők elimádkozták a lucernáriumot a templom urnatemetőjében nyugvó elhunytakért.

Horváth Zoltán atya a szentmise végén elmondta, hogy Webber számára az utolsó inspirációt e fantasztikus mű befejezésére, majd előadására az adta, amikor a Times magazinban olvasta, hogy a vietnámi háború idején, Kambodzsa megszállásakor egy kisfiú azon gondolkodott, hogy a katonák által meggyalázott és megcsonkított nővérét lője le előbb, vagy inkább önmagát.

A plébános rámutatott: Krisztus szeretetből mondott le a saját életéről, azért, hogy mi örökre boldogan élhessünk. Ne a félelmet és a rettegést, hanem Isten végtelen irgalmát és szeretetét válasszuk.

Forrás: Avilai Nagy Szent Teréz-plébánia

Fotó: Topor Márta

Magyar Kurír