A pakisztáni keresztények „a Messiás népe”

A szavaknak súlya van. A szavak simogatnak, megkarmolnak, néha olyanok, mint a golyók, amelyek ölnek. A szó ugyanakkor lehet balzsam, mely visszaadja az életet, a reményt, a vigasztalást. A szavaknak hatalma van, és képesek egy közösségben vagy egy nemzetben meghatározni a gondolkodásmódot, teljes mélységében befolyásolni a kultúrát. Emiatt Pakisztánban a legfelsőbb bíróság döntése, amely Haibar-Pahtúnhva tartományban a keresztény közösségre vonatkozóan széles körű rendelkezést jelent, egyesek számára történelmi pillanatnak, sőt korszakalkotónak tűnik. A határozat értelmében a kormánynak és minden közintézménynek az „esai” (vagy „isai”) kifejezést a „masihi” szóval kell helyettesítenie a keresztény vallású pakisztáni közösségre vagy állampolgárokra utalva. Az intézkedés jelentős változást kíván jelezni a keresztény közösségek kulturális és vallási identitásának elismerése és tiszteletben tartása terén.

A pakisztáni keresztény közösség sok éven át buzgón szorgalmazta a „masihi” megnevezés használatát a hivatalos kormányzati dokumentumokban és kommunikációban. Az „esai” kifejezés, amelyet a keresztények megnevezésére használtak, megvető jelentéssel bír, amely az ősi kasztok közötti megkülönböztetésre vezethető vissza. A nyelvi változtatás tehát a vallási tolerancia, az integráció, a kisebbségi közösségek jogainak védelmének elősegítésére és a megvetés leküzdésére irányuló elhatározást jelzi.

A Pakisztáni Legfelsőbb Bíróság ezen döntését két tagból álló testület hozta meg – Mian Saqib Nisar főbíró és Ejazul Ahsan bíró –, miután Samuel Payara, a Kisebbségi Jogok Végrehajtási Fórumának (Implementation of Minorities Rights Forum) elnöke petíciót nyújtott be.

Pakisztánban a keresztényekre gyakran az urdu „isai” szóval hivatkoznak, amely az arab „isa” szóból ered, és a Koránban Jézus megnevezésére használják. A „masihi” elnevezés ellenben – ami azt jelenti, „a Messiás népe” – széles körben elfogadott a pakisztáni keresztények körében, nem tartalmaz semmilyen negatív ítéletet, és használata nem megalázó a keresztényekre nézve.

Az „esai” megnevezést először a gyarmati időszakban használták, és elsősorban az utcai takarításban és más, az alsóbb kasztok által végzett foglalkozásokban dolgozó emberekre utalt. Hasonlóan ellenséges és visszatetszést kifejező jelentéssel bír a „churha” szó, amely hivatalos fordításban utcaseprőt jelent, és amely szó a dalitok, az „érinthetetlenek” kasztját jelölte. Az évek során a kifejezés megőrizte erősen becsmérlő jelentését, és ma is a keresztényekkel szembeni sértésként használják, foglalkozásuktól függetlenül: az érzelmi és pszichológiai szóbeli bántalmazások gyakran már a pakisztáni osztálytermekben kezdődnek, és súlyos következményekkel járnak a keresztény vallású gyermekek jólétére, önbizalmára és önbecsülésére nézve. A szó egy társadalmi gyakorlatra utal: becslések szerint Pakisztánban az utcákat, csatornákat tisztító emberek 80 százaléka keresztény, akik iskolázatlanok, a társadalmi ranglétra legalsó fokán állnak, akiket még mindig kitaszítottként vagy „érinthetetlenként” kezelnek – kerülik a velük való kézfogást, barátkozást, együtt evést, ivást.

A legfelsőbb bíróság döntése, amelyet az Iszlám Ideológiai Tanács is jóváhagyott – ami szintén jelentős szempont –, megnyitja az utat e diszkriminatív mentalitás felszámolásához. A Pakisztáni Választási Bizottság máris gyorsan cselekedett ezen irányelv alapján: az „esai” szót eltávolította a választói regisztrációs űrlapokról, és „masihi”-ra cserélte, precedenst teremtve más kormányzati szervek számára.

A keresztény közösségek vezetői és támogatói lelkesen és hálával fogadták ezt a fejleményt, jelentős lépésnek tekintik a vallási és kulturális identitás elismerése és tiszteletben tartása felé. Az „esai”-nak a „masihi”-vel való cseréje konkrét erőfeszítésnek tekinthető a harmonikus együttélés előmozdítására és a megvetés és a megkülönböztető gondolatok a társadalomból való kiiktatására. Az Emberi Jogok Nemzeti Bizottsága szerint ez „fontos győzelem a vallási megkülönböztetés megszüntetése érdekében”. A The Edge Foundation civil szervezet fontos lépésnek nevezte, amelyet fokozatosan ki lehet terjeszteni valamennyi állami, nemzeti és regionális intézményre. „Ez az egység felé vezető lépés – közli a szervezet –, mert ez nemcsak terminológiai változás, hanem elköteleződés a mentalitás megváltoztatására, a különböző identitások tiszteletben tartására, amelyek Pakisztán kultúrájának és vallásainak gazdag mozaikját alkotják. Olyan intézkedés, amely a vallási megértést és egységet építi a pakisztáni emberek között.”

Az ellenségeskedést keltő sztereotípiák legyőzése érdekében a „Bargad”, Pakisztán legnagyobb muszlim ifjúsági nem kormányzati szervezete programot indított egy alternatív szó elterjesztésére, és arra kérte tagjait, hogy a keresztényeket „masihi”-nak hívják, ami pozitív és tiszteletteljes jelentéssel bír.

Pakisztánban – ahol a népesség több mint 90 százaléka muszlimnak vallja magát – a 2017-es népszámlálás 2,6 millióra becsülte a keresztények számát, ami mintegy a teljes lakosság 1,27 százaléka. Bár Pakisztán 1947-ben azzal a szándékkal jött létre, hogy toleráns és egyenlőségre törekvő ország legyen, a pakisztáni keresztények kezdettől fogva megalázó életkörülményeket és vallási megkülönböztetést szenvednek el. A lahori székhelyű Center for Social Justice (CSJ – Központ a társadalmi igazságosságért) civil szervezet szerint a kormányhivatalok is olyan pályázatokat írnak ki, amelyek megerősítik a mélyen gyökerező diszkriminatív gyakorlatokat – például a legalantasabb munkaköröket, mint a szennyvíztisztító telepek tisztítását, a keresztény vallású állampolgárok számára tartják fenn (ez előfeltétel). A CSJ 2022-ben közzétette a pakisztáni újságokban 2010 és 2021 között megjelent közel háromszáz diszkriminatív álláshirdetést tartalmazó archívumot. A hirdetések kimondottan csak a „nem muszlimokat” hívták arra, hogy jelentkezzenek a takarítói állásokra a közintézményekben.

Mary James Gill, a Center for Law and Justice (CLJ – Központ a jogért és igazságért) civil szervezet ügyvezető igazgatója és a pandzsábi tartományi parlament korábbi tagja a szemétszedőkkel szembeni embertelen munkakörülményekre és negatív hozzáállásre kívánta felhívni a figyelmet a 2019-ben induló, A söprögetők szuperhősök elnevezésű figyelemfelkeltő kampánnyal. 2021 decemberében a pandzsábi kormány megtiltotta a „churha” szó használatát a takarító személyzetre, és büntetést szabott ki a tilalmat megszegőkre. 2022 januárjában pedig az iszlámábádi legfelsőbb bíróság felszólította a különböző minisztériumokat és kormányhivatalokat, hogy hagyjanak fel azzal a gyakorlattal, hogy a „nem muszlimok” számára fenntartott álláshirdetéseket tegyenek közzé utcaseprők számára.

A CSJ és a CLJ civil szervezetek szerint ezek az abúzusok az indiai szubkontinens kasztrendszerében gyökereznek. Amikor a keresztény misszionáriusok a 19. század második felében megérkeztek Indába – még 1947 előtt, amikor a Brit Birodalom szétválasztotta Indiát és Pakisztánt –, az alacsony kasztokból vagy a kaszton kívüliekből, az „érinthetetlenekből” sokan megtértek a keresztény hitre, akiket vonzott a kereszténység által hozott méltóság, igazságosság, jóvátétel és megváltás üzenete. A „churhák” voltak Pandzsáb tartomány legnépesebb alsó kasztja, és többnyire alantas munkákat végeztek, például utcákat és csatornákat tisztítottak. India és Pakisztán 1947-es felosztása után a pandzsábi churhák, akik szinte mind keresztények voltak, iskolázatlanok maradtak, és továbbra is ilyen típusú munkákhoz kötődtek.

Ez a társadalmi megbélyegzés évtizedeken át, még a modern indiai és pakisztáni nemzetek megszületése után is fennmaradt. Ebből az ördögi körből, amely generációról generációra öröklődik, nehéz kitörni. Megtörésének egyik eszköze az oktatás, amely a fiatal keresztényeket más, képzettebb szakmák felé terelheti. A Pakisztáni Katolikus Püspökök Igazság és Béke Bizottságának 2001-es jelentése szerint a húsz évvel ezelőtti keresztények átlagos írástudási aránya 34 százalék volt, szemben az akkori 47 százalékos országos átlaggal. Lahorban, Pundzsáb tartomány közigazgatási székhelyén, ahol körülbelül hétszázezer keresztény él, az írni-olvasni tudók aránya a keresztények körében 69,80 százalék, ha az általános iskolákat vizsgáljuk, de a felsőbb iskolákat tekintve 28,7 százalékra csökken. Az egyetemi diplomával (9 százalék), mesterdiplomával (3 százalék) vagy doktori címmel (0,38 százalék) rendelkező keresztények százalékos aránya pedig megmutatja, milyen mély szakadék van a fiatal keresztények között az oktatás területén. A különböző felekezetekhez tartozó keresztény egyházak által az oktatás és az oktatás általános szintjének előmozdítása terén végzett munka továbbra is kulcsfontosságú a pakisztáni keresztény hívők társadalmi és polgári státusza, valamint a régi diszkriminatív mentalitás leküzdése szempontjából.

Forrás és fotó: Fides

Hollósi Judit/Magyar Kurír