A 19 algériai vértanú – Isten fényének és szeretetének jelei

A Notre-Dame de Santa Cruz-kegyhelyen Angelo Becciu bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa vezette a szertartást, amelynek elején felolvasták Ferenc pápa üzenetét az algériai katolikusoknak.

A keresztény vértanúk boldoggá avatásával az Egyház tanúskodni akar arról – hangsúlyozza üzenetében a pápa –, hogy „tovább szeretne munkálkodni a párbeszédért, az összhangért, a barátságért”. Kifejezte meggyőződését, hogy a boldoggá avatás a testvériesség nagy jele Algéria és az egész világ számára. A Szentatya a békés együttélésre ösztönző példaként állította a hívek elé e föld szülötte, Hippói Szent Ágoston szeretetről szóló üzenetét.

A tizenkilenc vértanút 1994 és 1996 között gyilkolták meg Algériában. „Ezen a földön hirdették az Úr végtelen szeretetét a szegények, a kirekesztettek felé, és egészen a vértanúságig tanúskodtak arról, hogy Krisztushoz és az Egyházhoz tartoznak” – mondta homíliájában Becciu bíboros. Hangsúlyozta, hogy ezek a különféle szerzetesi intézményekhez tartozó vértanúk hűségesen és kitartóan szolgálták az evangéliumot és a lakosságot az erőszak, az elnyomás idején. Mindannyian tisztában voltak az őket fenyegető veszéllyel, mégis bátran úgy döntöttek, hogy a végsőkig a helyükön maradnak. Kifejlődött bennük egy erős spiritualitás, a vértanúság lelkülete, készek voltak feláldozni magukat, az életüket egy kiengesztelődött, békében élő társadalomért. „Úgy emlékszünk rájuk, mint Krisztus hű tanítványaira, akik szerették a szegénységet, érzékenyek voltak a szenvedők iránt, gondoskodtak az elhagyatottakról, osztoztak testvéreik félelmeiben, szenvedésében. Jézus szeretetének ezek a hősies tanúságtevői radikális módon megélték, amikor az ember megtapasztalja a saját végső határait: a megaláztatást, a sírást, az üldöztetést.”

Tragikus, kegyetlen haláluk „a nehéz pillanatokban elhullott mag, amelyet a szenvedés termékenyített meg, és amely kiengesztelődést és igazságosságot hoz” – hangsúlyozta Becciu. Azt kívánta végül, hogy a boldoggá avatás erősítse meg az algériai keresztényeket, a tizenkilenc mártír erősítse azt a meggyőződésüket, hogy Isten fényének és szeretetének jelei akarnak lenni az egész ország számára.

* * * 

Előkerült a trappista szerzetesek elöljárójának, Christian de Chergének a végrendelete, amely tanúságtétel a vértanúság lelkületéről:

„Ha egy nap megtörténik velem – és talán épp ma –, hogy a terrorizmus áldozatául esem, amely szemlátomást minden Algériában élő külföldit el akar nyelni, szeretném, ha a közösségem, az egyházam, a családom emlékezne arra, hogy életemet Istennek és ennek az országnak adtam; ha elfogadnák, hogy minden élet egyetlen Mesterétől nem volt idegen egy ilyen brutális távozás […]; ha az én halálomat hozzá tudnák kapcsolni ahhoz a sok, hasonlóan erőszakos halálhoz, amely a névtelenség homályába merül. […] Eleget éltem ahhoz, hogy tudjam, hozzájárultam a rosszhoz, amely sajnos diadalmaskodni látszik a világban, még annak rosszaságához is, aki vakon lesújt majd rám. […] Nem akarhatok magamnak ilyen halált. […] Hogyan örülhetnék annak, ha majd meggyilkolásommal megkülönböztetés nélkül vádolják azt a népet, amelyet annyira szeretek. […] Ismerem, milyen nagy általános megvetés övezi az algériaiakat. Ismerem az iszlámról alkotott torz képeket, amelyeket bizonyos iszlamisták táplálnak. […] Algéria és az iszlám bennem másképp él; egy test és egy lélek. […] Halálom nyilvánvalóan igazolni látszik majd azokat, akik gyorsan idealistának vagy naivnak bélyegeztek. […] De tudniuk kell, hogy végre szabad leszek legyötrőbb kíváncsiságomtól. Akkor, ha Isten is úgy akarja, tekintetem az Atya tekintetébe olvad majd, hogy vele együtt szemléljem az ő muszlim gyermekeit, úgy, ahogyan ő látja. […] E köszönetmondás mindent elárul eddigi életemről, és természetesen titeket is belefoglallak, tegnapi és mai barátaim […]. És téged is, utolsó órám barátja, ki nem tudod, mit teszel. Igen, neked is köszönetet akarok mondani, és istenhozzádot, amikor szemtől szemben állok majd veled. Adja ég, hogy egykor újra találkozzunk, mint boldog latrok a paradicsomban, ha Isten, mindkettőnk Atyja is úgy akarja. Ámen. Insallah.”

(Tőzsér Endre SP fordítása)

Forrás: Vatican Insider

Fotó: Vatican Insider; Famiglia Cristiana

Magyar Kurír
(tzs)