A Hargita megyei Székelyszenttamáson megáldották a felújított templomot

„Az emberek minden időben építettek templomot: a legszebb és legdíszesebb épületet mindig annak a lénynek szentelték, akitől oltalmat, segítséget vártak” – mondta üdvözlőbeszédében László István plébános, aki a közösség nevében megköszönte a támogatóknak, hogy megújulhatott a faluban az Isten háza. „A közösség ajándékba adja Istennek ezt az épületet, ugyanakkor tudatában van annak, hogy Istent az egek egei sem képesek befogadni.

A templom ajándék és meghívás Isten irányába, hogy jöjjön és lakjék népe között. A templom fölszentelésekor Isten elfogadja ezt a meghívást: beköltözik a hajlékba,

és ettől kezdve megfordul az ajándékozás iránya: Isten kegyelmével, megszentelő erejével, szentségével saját maga válik ajándékká a közösség számára” – mondta a plébános. A kövek, téglák pedig kegyelmi töltetként átalakulnak áldássá azok számára, akik Istennek ajándékozták azt.

Székelyszenttamás lakói már az Árpád-korban templomot emeltek Istennek, hálájuk ima formájában azóta lankadatlanul száll fel a mindenség Urához. Istennel kötött szövetségüket megerősítették ezen a március 16-i ünneplésen is, azt kérve ezáltal: lakozzék népe körében, oltalmazza az ide tartozó falvakat, segítse a népet, gyógyítsa a betegeiket, hárítsa el a veszélyt és a természeti katasztrófákat, és adjon helyet egykor örök hajlékában.

A közösség gyermekei, Vass Gergely, Vass Dániel, Sára Renáta, Kis Zoltán, Derzsy György, Hegedűs Zselyke, Blénessy Bíborka, Bálint Hanga énekkel, verssel, felolvasással kapcsolódtak az ünneplésbe, Derzsy Demeter fuvolán az Örömóda részletét szólaltatta meg.

László István székelyszenttamási plébános kiemelte a magyar államtól kapott támogatást, az ünnepségen személyesen jelen levő Soltész Miklós államtitkárnak pedig a kis közösség iránti figyelmét köszönte meg.

Kerekes László püspök a nap evangéliumából kiindulva arról beszélt, hogy a Tábor hegyén a tanítványok sátrat akartak építeni az élmény hatására, ennek a sátornak a mai megfelelői a templomok, amelyeket szintén az istenélmény megélése hatására, annak helyszíneként építenek az emberek.

Kovács Árpád polgármester a reményre hívta, biztatta a kis falu lakóit.

A templom felújítási munkálatai két részben zajlottak András Albert helyi cégvezető szakértő csapata kivitelezésében, tavaly a tetőszerkezet, utána pedig a torony újult meg, mondta el László István plébános.

„Régebben a falu és a város kiemelkedő alkotása az egy, igaz Istennek szentelt templom volt. De változtak az idők, és változott a falvak és városok képe is” – mondta a plébános. „Megkísértette az embereket a bálványimádás bűne: ma már nem Istennek a templomai a legimpozánsabb épületek. Ha megnézzük, ma már

a bankok székhelyei, a nemzetközi cégek épületei, a politikai vagy egyéb hatalom rezidenciái jóval magasabbra törnek az ég felé, mint a templomok tornyai. Ezekben az újabb épületekben már nincs jelen Isten – egyedül az ember, önerőből akar a magasba törni. Bábel tornyait építgetjük manapság, és nem Isten hajlékát.

Még az építészet is arról beszél, hogy mennyire az önimádat és a gőg társadalma lettünk. Önmagunktól várjuk a segítséget, csak önmagunkban bízunk. Az ember ma is a hatalomra és erőre teszi fel életét, csak a hatalom és erő hordozói bálványokká lettek.”

Végül így intette, biztatta a közösséget László István plébános: „Minden igazi templom, amely őriz valamit a régi rend dicsőségéből, azt hirdeti: »Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!« El kell döntenünk végre, hogy ki vagy mi előtt borulunk térdre: Isten vagy a bálványok előtt. A templomot mindig a közösség építi. Ilyen vagy olyan segítséggel – de mégis elsősorban a helyi közösség nagy erőfeszítése, hogy követ, téglát, faanyagot gyűjtsön, és Istennek szentelje a legszebb épületet, a templomot.”

Szöveg: Bodó Márta

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír