Erdő Péter bíborossal ünnepelte advent első vasárnapját a római magyar közösség

Erdő Péter szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük. (Lk 21,25–28.34–36)

Krisztusban kedves Testvéreim!

1. A mostani evangéliumban találkozásról hallunk. Jézussal való találkozásról. Az advent szent ideje jelkép a számunkra; több dologra is emlékeztet minket. Több várakozásra. Várakozásra először is a régi időkből. Hiszen ahogyan Izrael népe várta a Messiást hosszú évszázadokon át, úgy várjuk mi most újra az új találkozást Jézussal. Emlékezünk erre a régi történelmi várakozásra. Ennek a várakozásnak a sötétjében is gyulladtak fények, amelyek már utaltak az eljövendő Szabadítóra.

Jelen volt már az ősi ígéret, hogy az asszony szülöttei közül valaki majd eltapossa a kígyó fejét. És ígéretet kapott Ábrahám is, hogy ivadékában nyer áldást a föld minden nemzete. Ezt az ígéretet kapták meg a Pátriárkák, hordozta Izrael egész népe. Ez az ígéret szólt Dávid király családjának is. És erre az ígéretre újra és újra, más és más színekkel felhívták a figyelmet a próféták. Izajásnál már Isten szenvedő szolgája is megjelenik, mint a Messiás alakja. Később pedig, a végidők nagy jövendölései között, Dániel könyvében mint a mennyből eljövő Emberfia, mint dicsőséggel elérkező Emberfia mutatkozik meg a Megváltó. De nemcsak az ószövetségi nép életében gyulladtak fel ezek a fények, hanem jelentkeztek valahogy titokzatosan a pogány nemzetek körében is. Ismerjük azokat a várakozásokat, amivel a görögök, a rómaiak és más népek várták a nagy idők fordulását, az új korszakot.

Persze nem volt ez világos hit, hanem inkább az ember vágya és tapogatózása. Mert

mindenki érezte, hogy a világ állapota olyan, mintha fátyol borítaná. Mintha ködben és homályban járna. És ki kell egyszer törni a tisztaságra és a fényre. Meg kell újulnia a világnak.

2. De nemcsak a Jézus születését megelőző várakozásra emlékezünk. Hanem emlékezünk egy másik várakozásra is. Jézus második eljövetelére várunk. Krisztus megváltotta a világot. Köztünk maradt a szentségekben. Elküldte a Szentlelket. Megalapította az Egyházat, hogy az egész történelmen keresztül az ő erejében járjon és vezessen minket az üdvösségre.

Ezek az új fények már világosabbak. Már pontosan tudjuk, hogy ki az, aki velünk jár. Már pontosan tudjuk, hogy kihez is tartozunk. De

még mindig nem teljes a találkozás, a színről színre látás öröme még nem a miénk, még mindig várunk valamire. Várunk az idők végére, amikor Krisztus hatalommal és dicsőséggel majd újra eljön.

Amikor nemcsak itt vagy amott, mintegy tükörben, homályosan jelentkezik a köztünk lévő Isten országa, hanem majd egyértelműen és világosan.

Várunk hát erre a napra, és erről szól a mai evangélium. Arról, hogy majd eljön az Emberfia nagy és nyilvánvaló módon. Erre az időre nekünk készen kell lennünk. El kell hárítanunk magunkban minden akadályt, nem szabad elvesznünk a mindennapi élet dolgaiban, a részegeskedésben, a tobzódásban, de még a tisztességes evilági gondokban sem, mert mindig gondolnunk kell arra, akivel már találkoztunk, és aki eljön. Olyan ő, mint egy nagy vendég. Aki már itt ül nálunk. Aki már itt van közöttünk. Várakoztatjuk őt az előszobában. Nem engedjük, hogy kicsomagolja, hogy ideadja nekünk az ajándékait, mert mindig valami más tennivalónk van. S azt mondjuk neki, hogy várj még egy kicsit, majd mindjárt foglalkozunk veled. Ilyen is lehet a várakozásunk.

De lehet a várakozásunk éber, amikor valóban beszélünk ezzel a vendéggel, amikor megkapjuk az ajándékait, és így várjuk, hogy újra eljön.

3. A mai időkre különösen is jellemző, hogy az egész emberiségen végigszántanak a félelem hullámai. Mindenki a környezetszennyezésről, az ökológiai katasztrófáról beszél, kimondatlanul egyre inkább az a hatalmasok meggyőződése, hogy túl van népesedve a föld, az erőforrások nem elegendőek az emberiség számára. Sok fiatal fél belegondolni a jövőbe, sokukat jellemzi a demotiváltság, hiányzik a vonzó jövőkép, a cél, amiért áldozatot hozni is érdemes. Pedig függetlenül attól, hogy objektíven mennyire van nehéz helyzetben az emberiség, Jézus Krisztus már itt ül az előszobában.

Már most felé fordulhatunk, fogadhatjuk szeretettel, elmondhatjuk neki, hogy mégiscsak hálásak vagyunk az életünkért, mert a hivatásunk örök boldogságra szól.

És akkor nincs többé céltalanság, hanem ahogyan az evangélium mondja, a katasztrófáktól terhes időben is felemelhetjük a fejünket, mert a Jézussal való találkozás – akár itt, a földi életünkben, akár az idők végén – a boldogságot hozza meg azoknak, akik hisznek benne és szeretik őt.

Ilyen örömmel és reménységgel kezdjük meg az idén a karácsonyi készület idejét, ilyen szelíd öntudattal és bizalommal legyünk keresztények egy akár épülő, akár külsőleg összeomlóban lévő világban.

Imádkozzuk együtt az első keresztényekkel: „Marana Tha” – Jöjj el, Urunk, Jézus! Ámen.

*

Erdő Péter bíboros imádsága a Covid-járvány áldozataiért 2021. advent első vasárnapján, az ökumenikus istentisztelet alkalmából:

Örömmel és megrendülten fogadjuk, hogy advent első vasárnapján a Szent István-bazilikában ökumenikus imádságot tarthatunk a Covid-járványban elhunytakért.

Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked az élet ajándékáért! Hálát adunk azért, hogy a hatalmas világmindenségben lakóhelyünk gyanánt adtad nekünk a Földet. Köszönjük, hogy szerető gonddal kísértél minket az emberiség történelme során. Olyan képességekkel ajándékoztad meg testünket, hogy legyenek köztünk, akik ellenállnak a természet csapásainak és a különböző betegségeknek, akik nemzedékről nemzedékre továbbvitték az emberiség történelmét. Hálát adunk az értelem ajándékáért is, mert nemcsak biológiai ellenálló képességünk veheti fel a harcot a betegségekkel és a nehézségekkel, hanem keresni tudjuk a védekezés és a gyógyulás eszközeit is, megfigyeléssel, kutatással, a megfelelő eljárások és gyógyszerek felfedezésével.

A mostani járvány sokunkat váratlanul ért. Sokan áldozatul estek a betegségnek világszerte, mások ma is szenvedve hordják annak következményeit. Könyörögve kérünk, Urunk Jézus Krisztus érdemeiért, irgalmazz, elhunyt testvéreinknek, bocsásd meg minden bűnűket, és vezesd őket az örök boldogság országába, ahol nincs többé gyász és szomorúság!

Hallgasd meg könyörgésünket a családtagokért is, akik szeretetteiket elvesztették, vagy akik most aggódnak beteg hozzátartozóikért. Adj az árváknak segítséget, a betegeknek gyógyulást! Az orvosoknak, ápolóknak, az egészségügy munkatársainak és mindenkinek, aki a nehéz időkben áldozatos helytállással szolgálta embertársait, adj bőséges jutalmat ebben az életben és az örökkévalóságban!

Segítsd azokat, akik az emberi közösség vezetéséért, a helyes intézkedések meghozataláért felelősek! Adj nekik világosságot és erőt, hogy munkájukat mindannyiunk javára eredményesen végezhessék!

Végül engedd, Urunk, hogy mielőbb elmúljon ez a járvány, mi pedig összetartásban és nagylelkű szeretetben megerősödve járhassuk életünk útját!

Krisztus Urunk által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik, Isten mindörökkön örökké! Ámen.

Forrás és fotó: Pápai Magyar Egyházi Intézet

Magyar Kurír