Orosz Péter kárpátaljai vértanú püspökről tartottak konferenciát Beregszászon

A konferencián Bacskai József ungvári főkonzul mellett magyar, ruszin és ukrán helynökök, papok, férfi és női szerzetesek, intézményvezetők, történészek, kutatók, egyetemi hallgatók és helyi lakosok vettek részt. A Nyíregyházi Egyházmegyét Szabó Tamás pasztorális helynök, a Miskolci Egyházmegyét Makkai László, Orosz Péter szülőfaluját, Birit pedig Grunda Dávid parókus képviselte.

A magyar és ukrán nyelven, szinkrontolmácsolással tartott konferencia kezdetén Tódor Macapula munkácsi görögkatolikus püspök hangsúlyozta a vértanúk példaadását, amelyből a keresztények mai generációja is erőt meríthet.

„Orosz Péter vértanúságának a mai, háborús időben különösen is fontos üzenete van: nem fegyverekkel, hanem szeretettel kell választ adni az erőszakra. Az ilyen konferenciák azért is fontosak, hogy vértanúink, szentjeink ne csak a történelemkönyvekben, hanem szívünkben is élénken éljenek.”

Kapcsolattartás a Szentszékkel

Az első előadást Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola egyháztörténésze tartotta videokapcsolaton keresztül, aki a Szentszék és a kárpátaljai görögkatolikusok 1944 és 1957 közötti kapcsolatáról beszélt. Mivel akkor minden apostoli nunciust kiutasítottak a Szovjetunióból, Magyarországon keresztül kapott információkat Kárpátaljáról a Szentszék. Angelo Rotta budapesti nuncius a Dudás Miklós püspöktől kapott információk szerint jelezte a Szentszéknek, hogy szükség van Kárpátalján segédpüspökre, mivel Dudás Miklós munkácsi apostoli kormányzó mozgástere szűkös és kétséges a zűrzavaros történelmi időben. Dudás püspök Romzsa Tódort javasolta, akit a Keleti Kongregáció is elfogadott.

1944. szeptember 24-én szentelték föl Romzsa Tódor püspököt, Dudás Miklós neki adta át a munkácsi egyházmegye vezetését. (...)

Hogyan terjed a szentek tisztelete

Marko Durlák patrológus Eperjesről szintén videón keresztül tartotta meg előadását, melyben arról beszélt, hogyan alakult ki és milyen formákban nyilvánult meg a szentek tisztelete a többnemzetiségű történelmi Munkácsi Egyházmegyében. Mint mondta, általános jelenség volt, hogy egy szűkebb réteg, népcsoport szenttisztelete terjedt el szélesebb körben az egyházmegye területén. (...)

Orosz Péter Pál vértanúságát követően is ilyen folyamatot látunk. Először a kárpátaljai magyarok és ruszinok, majd az ukránok, később az anyaországi magyarok is tisztelni kezdték, így jutott el vértanúsága és hitvallása a boldoggá avatásig.

A korai és a 20. századi vértanúk

Vaszil Pidhirszkij történész, az ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia tanára a 20. századi vértanúság és az első évszázadok keresztényüldözéseinek mártíromságát hasonlította össze. Bemutatta azokat az okokat, amelyek befolyásolták a vértanúság jelenségének kialakulását mind a Római Birodalomban, mind a 20. században, különösen a kommunizmus évtizedei alatt.

Konklúzióként hangsúlyozta: a keresztényüldözések okai magában a kereszténységben rejlenek, mert

a kereszténység mindig szemben állt és szemben fog állni minden olyan rendszerrel, amely nem az evangéliumi elveken alapul.

Földalatti egyház és papi sorsok

Marosi István, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ vezetője, egyháztörténész a Munkácsi Egyházmegye történetének 1949 és 1956 közötti, legsötétebb időszakáról és a „földalatti” görögkatolikus egyház papjainak működéséről beszélt. Az egyházmegye területének 1944. október 18-i szovjet megszállását követően azonnal elindult a politikai nyomásgyakorlás a görögkatolikus egyház orosz pravoszláv egyházba való beolvadásáért. Az egyházmegyét 1949. február 18-án betiltották,

a papoknak egzisztenciális döntést is kellett hozni, hiszen legtöbben nős, többgyerekes családapák voltak,

a hatalom pedig kegyetlenül földönfutóvá tette őket ellenállás esetén. Döntésük szerint voltak hitvallók/vértanúk, hithűek, aposztaták (hitehagyók), szolgálaton kívüliek, emigráltak.

A hithű, bujdosó papok csoportja Orosz Péter vezetésével titokban lelkipásztori tevékenységbe kezdett. Noha közülük többeket letartóztattak, bebörtönöztek, száműztek, Orosz Pétert meggyilkolták.

Ez a titkos lelkipásztori gyakorlat lett a kárpátaljai görögkatolikus egyház működésének prototípusa 1989-ig.

1944 és 1953 között 416 görögkatolikus papból 173 vallotta és tartotta meg hitét, közülük 126-en kerültek börtönbe, lágerbe, száműzetésbe, vagy meggyilkolták. 129-en hagyták el hitüket (közülük később többen „visszatértek”), 32-en voltak szolgálaton kívüliek, 82-en pedig emigráltak.

Puskás László atya szerepe

Janka György, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola egyháztörténésze Puskás László kárpátaljai görögkatolikus pap vértanúkat kutató tevékenységéről beszélt online előadásában.

Puskás László gyermekként gyakran találkozott Romzsa Tódor püspökkel, hiszen édesapja barátja és közeli munkatársa volt. Halálát követően egész családjukban „Tódor püspök, vértanú, könyörögj érettünk!” könyörgéssel fejezték be esti imájukat. A személyes érintettség miatt lett 1993-ban pap, és fogott hozzá a kárpátaljai vértanúk életrajzának összeállításához, emlékük éltetéséhez, boldoggá avatásuk elindításához. Neki köszönhető Romzsa Tódor és Orosz Péter sírjának megtalálása és boldoggá avatásuk.

Orosz Péter holttestét 1992-ben találta meg az ilosvai rendőrfőnök garázsába betonozva, Romzsa Tódor maradványait pedig 1998-ban, az ungvári székesegyház szétrombolt kriptájában. (...)

Modern szentek ikonográfiája

Jankáné Puskás Bernadett művészettörténész, a Nyíregyházi Egyetem tanára a május 3-án hivatalosan is a boldogok sorába kerülő Orosz Péter ikonábrázolásának szempontjairól beszélt.

A 20. századi szentek ábrázolásai – főleg olyanoké, akiknek fényképeit ismerjük – kihívások elé állíthatják az ikonfestőket. (...) Puskás László jóvoltából több ikont is ismerünk Romzsa Tódorról, hivatalosan azonban csak a boldoggá avatás után lehet nyilvánosan ikonon tisztelni valakit – ismertette a művészettörténész.

Az eljárás a posztulátor szemével

Viktor Bohiv kánonjogász, az ungvári Boldog Romzsa Tódor Görögkatolikus Teológiai Akadémia és Papnevelő Intézet rektorhelyettese, Orosz Péter boldoggá avatásának posztulátora az eljárásról és annak kihívásairól beszélt.

Elmondta: kihívás volt a róla szóló történetek összegyűjtése, életszentségének, lelkipásztori tevékenységének, hitének dokumentálása, maradványainak megtalálása, a gyilkosság feltárása, a gyilkos kihallgatása, az elévülés miatt nem büntethetősége, a jegyzőkönyvek, iratanyagok fölkutatása, lefordítása.

Augusztina Zékány bazilita nővér, a Munkácsi Egyházmegye Oktatási és Nevelési Bizottságának vezetője Orosz Péter vértanúságának törvényszerűségéről beszélt. „Az egyházatyák úgy beszéltek a vértanúságról, mint a hit tanúságtételéről, amely Isten mélységes szeretetének jele. Orosz Péter atya élete és vértanúsága ilyen tanúságtétel. (...)

A vértanúk tisztelete nemcsak azt jelenti, hogy tiszteljük őket, hanem, hogy osztozunk a bátorságukban. Vajon mi képesek vagyunk ilyen bátrak lenni?

– zárta előadását Augusztina nővér Aranyszájú Szent János szavaival.

A konferencia zárásaként fölolvasták azt a levelet, amelyet Orosz Péter testvérének unokája írt a konferencia résztvevőinek.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szerző: Király András

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Király András

Magyar Kurír