Az Élő Székelyföld portál tudósítása szerint a néhány évvel ezelőtt teljesen felújított templomépületnek volt villámhárítója, de a légköri elektromos kisülés olyan rendkívüli erejű volt, hogy a tetőszerkezet szentély fölötti része azonnal lángra kapott. A lángok olyan gyorsan elterjedtek, hogy – noha a plébános és a harangozó is a templomban tartózkodott a villámcsapás idején – a templom értékei közül csak a szentségtartót és néhány miseruhát tudtak kimenteni.
Alina Ciobotariu hadnagy, a katasztrófavédelem Hargita megyei egységének szóvivője az MTI-nek elmondta, vasárnap este 22 óra 11 perckor értesítették a tűzoltóságot az atyhai templomtűzről. A hivatásos tűzoltók Székelyudvarhelyről három autóval, a korondi, parajdi és felsősófalvi önkéntes tűzoltók öttel vonultak a helyszínre. Hajnali három óráig küzdött 13 hivatásos és 29 önkéntes tűzoltó a lángokkal, a templomot azonban nem tudták megmenteni.
A szóvivő szerint a tetőszerkezet és a mennyezet égő gerendái beestek a templomtérbe, és a tűz átterjedt az oltárra, a bútorzatra és az orgonára is. A tűzoltóknak csupán a torony egy részét sikerült megmenteniük. A tűzvészben a harangok is megsérültek. A szóvivő szerint a tűzoltók beavatkozásának a legfontosabb eredménye az volt, hogy a tűz nem terjedt át a szomszédos iskola és ravatalozó épületére, valamint a falu házaira.
A tűzoltóság első becslése szerint a tűzvész 380 ezer lejes (26,6 millió forint) kárt okozott.
A Székelyudvarhelytől 36 kilométerre, egy hegynyeregben 700-750 méter magasan fekvő Atyha római katolikus temploma 1797–1799 között épült.
Atyha (románul Atia) falu Romániában, Hargita megyében. A Sóvidék legmagasabban fekvő települése, ősi falu.
1567-ben Attija néven említik. Orbán Balázs szerint a falu régi temploma a Szentegyházas erdőben volt, s innen származott az 1437-es évszámú harang, mely az 1867-es tűzvész áldozata lett.
A régi templom romjait 1818-ban fedezték fel, amikor a több évszázados bükköst levágták és „pityókával” ültették be. Atyha népe a reformációval unitárius hitre tért és Korondhoz tartozott, majd önállóságot szerzett és saját templomot épített. Az atyhaiak visszatérése a katolikus egyházhoz Péter István gyergyószentmiklósi esperes érdeme (1725). A Kupásné-hegy alatti kőtemplom 1652-ben épült, nem messze a maitól; idővel kicsinek bizonyult, s 1795-ig állt fenn.
A mai, kőfallal kerített, keletelt templom 1797–1799 között épült 788 méter magasságban, Kovács József plébános idején. Magas, nyugati homlokzati tornyában két, 1922-ben, Nagyszebenben öntött harang és egy csengettyű volt található. A hajóban orgonakarzat volt, félköríves apszisú szentéllyel, ennek északi oldalához csatolt sekrestyével. Fő- és mellékoltára klasszicista stílusban épült, a nyugati karzat alatt két, 1903. és 1904. évszámú, kőből faragott szenteltvíztartót helyeztek el. 1867-ben a templom az oldalfalak kivételével leégett, Betegh Imre plébános idején épült újjá. Az 1927. július 2-i szélvihar lerombolta a templom tornyát.
Forrás: Wikipédia
Forrás és fotó: MTI
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria