„Álljunk meg egy szóra!” – Átadták a Grétsy László-díjat a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Az ünnepség nyitányaként egy régi felvételről – szimbolikusan az égből – szólt a Tanár úr a jelenlévőkhöz: „Nekünk sokkal többet kell foglalkoznunk a nyelvi kultúránkkal. Sokkal jobban kell védeni a nyelvi és az egyéb népi hagyományainkat. Mert a néprajzi hagyományainkat is fenyegeti veszély. Olyannyira, hogy úgy érzem, hogy a kettős kötődés szinte elviselhetetlen, de mégis szükséges eleme a magyarság tovább élésének. […] A magyar nyelv olyan, mint a folyó, sok dög, szenny hull belé, de kiveti magából, megtisztul. A magyar nyelv törzse megmarad, olyan gazdag, olyan rendkívül alkotóképes, most idegen szót mondok, olyan kreatív, hogy nem kell félteni az elkövetkező ötven vagy ötszáz évében sem.”

Grétsy László magyar nyelvész, főiskolai tanár, professor emeritus, televíziós személyiség 2024-ben hagyott itt bennünket. Idén lenne 93 éves. Ki ne ismerné őt, aki édes anyanyelvünkre tanította nemzetünk apraját-nagyját. Mindig kedves, mindenki által megközelíthető volt, aki mindig boldogan válaszolt a nyelvi kérdésekre. Hatalmas tudással, ugyanakkor közérthetően, tele humorral tette mindezt. A halála után létrehozott, nevével fémjelzett díj megálmodójának szándéka az volt, hogy életben tartsa azt a szellemiséget, amit a Tanár úr képviselt, és díjazza azokat, akik ezt az örökséget méltón képviselik és tovább is adják.

Blankó Miklós az Anyanyelvi Kultúránkért Alapítvány elnöke, nyelvész, nyelvművelő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának oktatója, dékáni kabinetvezetője – aki maga is tanítványa volt Grétsy Lászlónak – olyan „élő emléket” gondolt ki, melyben folytatódhat Grétsy tanár úr életműve. A díjnak két kategóriája van, mely lefedi a Tanár úr teljes munkásságát. Az egyik a közművelési kategória, melyet olyanoknak szánt a Grétsy László-díj kuratóriuma, akik a nyilvánosság előtt kiemelkedő tevékenységet folytatnak, és mindezt igényes magyar nyelven teszik. A másik az oktatási kategória díja, melyet azok kaphatnak, akik pedagógusként óvodában, iskolában tanítják, nevelik magas fokon a felnövekvő generációt a magyar nyelv igényes használatára.

A kuratórium tagjainak névsora önmagában is bizonyítja, hogy a magyar nyelv védelme, óvása nemcsak a nyelvészek feladata. A Grétsy László-díj kuratóriumának elnöke Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, az MMA rendes tagja.

A kuratórium tagjai: Fráter Zoltán irodalomtörténész, egyetemi docens, a Magyaróra folyóirat főszerkesztője; Klinghammer István akadémiai díjas térképészprofesszor, volt rektor, Budapest díszpolgára, az MTA rendes tagja; Kósa Klára keramikus népművész, érdemes művész, a népművészet mestere, az MMA rendes tagja, a Grétsy László-díj megalkotója; Veszelszki Ágnes nyelvész, egyetemi docens, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának dékánja; Vladár Zsuzsa nyelvész, tanszékvezető egyetemi docens.

Piros Ildikó Kossuth-díjas színművésznő a kuratórium elnökeként köszöntötte a megjelenteket, aki maga is igényesen, gyönyörűen beszél a színpadon és a hétköznapi életben egyaránt. Köszöntőjében Szabó Magda gondolataival hívta fel a figyelmet anyanyelvünk fontosságára: „A nyelvet ne hagyjátok, különben Isten ledob a tenyeréről.” Arra esküdött fel színészként, hogy a szépet mutassa fel ezen a gyönyörű nyelven. Több mint ötven éve szolgálja a magyar nyelvet, a színpadon közvetíthette a legnagyobbak gondolatait: Madách Imre, Illyés Gyula, Németh László, Tamási Áron, Sarkadi Imre, Örkény István, Görgey Gábor, Molnár Ferenc műveit vagy éppen Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Arany János fordításait. Grétsy Lászlót így jellemezte: „Természetes volt, szórakoztató és tanulságos, nem szájbarágós, aki magyarázatait inkább játékos formába öntötte.” Felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a pici korban tanult versikék, énekek ritmusa, íze, hangja, egyedülálló gazdagsága milyen fontos felnőtté válásunk során. A díjátadó a művésznőt is megihlette, és többször versben mondta el érzéseit. Köszöntőjét szintén egy idézettel zárta: „Mutasd fel a szépet, mint pap az ostyát, és olyan hittel mutasd fel, hogy hinni tudjanak benne, mert a szép nem meddő eszmény, hanem az élet legnagyobb erőfeszítése.” (Márai Sándor)

A hazai ismeretterjesztésben nyújtott maradandó tevékenységéért, az anyanyelv igényes és tudatos használatát felmutató páratlan életművéért a díj kuratóriuma 2025-ben az első Grétsy László-díjat közművelési kategóriában Bagdy Emőke professzor asszonynak ítélte oda.

Fráter Zoltán laudációjában elmondta, hogy Bagdy Emőke tudományos munkája mellett nagy gondot fordít arra, hogy közérthető módon juttassa el széles hallgatóságához azokat a pszichológiai felfedezéseket, amelyek segítik életünket. A pozitív pszichológiában, a boldogság pszichológiájában hisz, és ezt közvetíti felénk lenyűgöző stílusban, igényes magyar nyelven.

Kevesen tudják, hogy Bagdy Emőke nagypapája költő volt, aki az 5-6 éves kisunokájával már szavakkal játszott, közösen rímeket faragtak, verseket tanultak, mindezzel belé oltotta a versek szeretetét. „Eredetileg egyébként irodalmár akartam lenni” – mesélte egyszer a pszichológus asszony saját magáról.

A közönség meglepetésére és örömére Bagdy Emőke versben köszönte meg a díjat. Egy kis részlet álljon itt belőle:

„De ha lenézel majd, meglátod
továbbvisszük a földi lángot.
Neked köszönöm szép kitüntetésem,
tudván tudom mégis tiéd az érdem.
Tisztelt bizottság, mondandóm csak ennyi,
Nagy tisztesség most köztetek lenni.
A szép szóért nevű összeesküvésben
választott társnak lenni
igaz érdem.”

Oktatási kategóriában az első Grétsy László-díjat Kishalmi Edit tanítónő érdemelte ki. Veszelszki Ágnes laudációjában elmondta, hogy Kishalmi Edit 34 éve pedagógus, a Tamási Áron Általános Iskolában (teljes nevén: Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium) tanítja, neveli az alsó tagozatos gyermekeket. Mélyen elkötelezett a magyar nyelvű kultúra átadásában, a magyar nyelv és irodalom megszerettetésében, a nemzeti hagyományok közvetítésében. Anyanyelvi igényességre tanítja a kicsiket, és erre ösztönzi fiatalabb kollégáit is. Pedagógiai tevékenysége jelentősen túlmutat az iskola keretein, mindez alapján érdemelte ki e rangos kitüntetést. A kuratórium e díjjal a tanítószakma előtt is tiszteleg.

Kishalmi Edit köszönetképpen a köszönöm szó elemzésével, fontosságával, a kicsiknek mutatott példával jellemezte azt a munkát, amivel ő próbálja minden kisdiákba mint egy magocskát elültetni: „Ne csak egy szó legyen, hanem inkább egy értékrend, az emberi kapcsolatok alapja, mely igazi útját akkor járja be, ha kölcsönösségen alapul.” Piros Ildikónak külön is megköszönte a díjat: „Művészi pályafutásod és mindaz, amit az anyanyelvi és beszédkultúráért teszel, mindannyiunk számára követendő példaként szolgál.”

Kósa Klárát, a díj megalkotóját elmondása szerint mindig a hét szabad művészet indítja el az alkotás folyamatában. A Grétsy-díj kerek. E szimbólum a kör, a koszorú, a körtánc, a körmenet, a körüljárás, a körülszántás, a gonosz kirekesztése. A sárga az öröm, a zöld a remény, a rajta lévő madár pedig reményei szerint a jó hírt hozza el.

Klinghammer István a díjátadó ünnepség zárásaként szintén egy idézettel hívta fel a figyelmet anyanyelvünk művelésének fontosságára. Kölcsey írta: „Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség.”

Szöveg: Sipos Kata

Fotó: Szabados Zsuzsanna

Magyar Kurír