A HÉT VERSE – Celanói Tamás: Dies irae

DIES IRAE

Ama végső harag napja
A világot tűznek adja,
Dávid így s Szibilla hagyja.

Reszket akkor holt meg élő,
Ha megjön a nagy Itélő,
Mindeneket lattal mérő.

Csodakürtök zengenek meg,
Sírok éjén átremegnek:
Itéletre mindeneknek.

Csodájára a halálnak:
Aki rég por, talpra támad,
Számot adni bírájának.

Kézzel írt könyv nyílik ottan:
Világ terhe, minden, ott van,
Itéletre felrovottan.

Bíró majd ha széket űl ott,
Minden rejtek felderűl ott,
Zsoldot bűn el nem kerűl ott.

Én szegény, ott mit beszéljek,
Pártfogómul kit reméljek,
Hol a szent is alig él meg?

Félelmetes Fejedelem,
Kinél ingyen a kegyelem:
Jóság kútja, légy jó velem!

Kegyes Jézus kérlek téged
Értem álltál emberséget,
Ama nap ne adj rossz véget.

Munkád, könnyed értem vesztek:
Ennyi kínod, szent kereszted,
Ne maradjon kárbavesztett.

Bírája a bosszúlásnak,
Add kegyelmét tisztulásnak,
Mig itt nincs a számadásnap.

Bűneimben sóhajtozván,
Vétkemtől vet lángot orcám,
Légy kegyelmes, Uram, hozzám.

Magdolnához lehajoltál,
A latorhoz kegyes voltál,
Énbelém is reményt oltál.

Méltó imát nem tud ajkam,
Te könyörülj, Jóság, rajtam,
Ne veszíts el örök jajban.

Báránykáid közé végy föl,
Keríts el a gödölyéktől,
Jobbra állass ama széktől.

Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak.

Térden kérlek, görnyedetten;
Sír a lelkem megtörötten:
Ott a végnél, állj mellettem!

Könnyel árad ama nagy nap,
Hamvukból ha föltámadnak
A bűnösök s számot adnak.

Uram, nekik adj jó véget,
Kegyes Jézus, kérünk téged,
Add meg nekik békességed.

(Fordította: Sík Sándor)

A Dies irae szekvenciáról bővebben ITT olvashatnak.

Fotó: Borsodi Heni

Magyar Kurír