A HÉT VERSE – Jorge Luis Borges: Az első magyar költőhöz

Kultúra – 2024. augusztus 24., szombat | 20:30

Valami megfoghatatlanul összeköti őket időn és téren át: „a szavak titkos szerelme, / hangok és jelképek e társasága”. 125 évvel ezelőtt ezen a napon született Buenos Airesben Jorge Luis Borges. Az argentin költő egy számára ismeretlen és távoli nép első költőjéhez írt verset. Ezt választottuk ezúttal.


AZ ELSŐ MAGYAR KÖLTŐHÖZ

E néked csak jövendő pillanatban,
mely annak is titok, kinek az izzó
planéták vagy a bikák jonhai
felfedik a jövő korok tilos
szerkezetét, mi sem lehetne könnyebb,
mint valamilyen lexikont felütni,
hogy megleljem neved, testvéri árny,
s megtudjam, mily folyókban tükröződött
arcod, mely mára por és hamu lett,
s mily kardok, mily bálványok és királyok,
végtelen alfölded mily fényei
kapatták hangod első énekedre.
Éjszakák s tengerek állnak közöttünk,
a századok nagy változásai,
és fajták, éghajlatok, birodalmak,
de valami megfoghatatlanul
összeköt, a szavak titkos szerelme,
hangok és jelképek e társasága.
Mint hajdanán az éleai íjász,
egy kósza estén valaki magában
egy árny-céltábla felé lődözi
egyre e képtelen nosztalgiát.
Mi ketten sosem találkozhatunk,
ó, ősöm, kihez el nem hat szavam.
Számodra gyönge visszhang sem vagyok,
magam számára szorongó titok,
varázslat és rettegés szigete,
amilyen talán mindig minden ember,
és te is voltál, más egek alatt.

(Somlyó György fordítása)


Kép: Eduardo Comesaña / Buenos Aires-i Szépművészeti Múzeum (Kultúra.hu)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria