A HÉT VERSE – Ómagyar Mária-siralom

ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM

Nem tudtam, mi a siralom.
Most siralommal zokogok,
bútól aszok, epedek.

Zsidók világosságomtól,
megfosztanak én fiamtól,
az én édes örömemtől.

Ó, én édes Uram,
egyetlenegy fiam,
síró anyát tekintsed,
bújából őt kivonjad!

Szemem könnytől árad,
szívem bútól fárad.
Te véred hullása
szívem alélása.

Világnak világa,
virágnak virága,
keservesen kínzanak,
vas szegekkel átvernek!

Jaj nekem, én fiam!
   édes vagy, mint a méz,
de szépséged meggyalázzák,
   véred hull, mint a víz.

Siralmam, fohászkodásom
   belőlem kifakad,
én szívemnek belső búja,
   mely soha nem enyhül.

Végy magadhoz engem, halál,
   egyetlenem éljen.
Maradjon meg az én Uram,
   világ tőle féljen!

Ó, az igaz Simeonnak
   bizony érvényes volt a szava.
Én érzem e bú tőrét,
   melyet egykor jövendölt.

Tetőled válnom kell,
   de nem ily szörnyű valósággal,
mikor így kínoznak,
   én fiam, halálosan!

Zsidó, mit téssz törvénytelenül?
Fiam miért hal bűntelenül?
Megfogván, rángatván,
öklözvén, kötözvén megölöd!

Kegyelmezzetek fiamnak,
nem kell kegyelem magamnak!
Avagy halál kínjával,
anyát édes fiával
vele együtt öljétek!

                                 (Leuveni kódex, 1300 körül; 
                                  Mészöly Gedeon értelmezése szerint)

Az Ómagyar Mária-siralom betűhű közlését és Pais Dezső olvasatát ITT találják.

A Magyar katolikus lexikon vonatkozó részét ITT olvashatják.

Fotó: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír