328 évvel ezelőtt, 1696. november 4-én a máriapócsi templomban imádkozó hívek arra lettek figyelmesek, hogy a Szűzanyát ábrázoló kegykép elkezdett könnyezni. A püspök jegyzőkönyvezte az eseményt, és nemcsak a görögkatolikusok írták alá, hanem a protestánsok is. Ez a jelenség felhívta a figyelmet a településre, és zarándokok kezdtek el özönleni Máriapócsra, hogy tanúi lehessenek a csodának. Az ikon népszerűsége nőttön-nőtt, és különleges helyet foglalt el a magyarországi és nemzetközi görögkatolikus egyház történetében.
A kegyképet a Habsburgok 1697-ben Bécsbe szállíttatták, hogy a Stephansdomban helyezzék el. Ott már nem folytatódtak az ikonnal kapcsolatos csodás történések; további könnyezésekről nem számoltak be. Máriapócson azonban másolat készült az ikonról, amely szintén könnyezett, további két alkalommal: 1715. augusztus 1-jén, valamint legutóbb 1905. december 3-án – ekkor több napon keresztül, egészen december 19-ig folyamatosan tartott a csoda.
Zarándokok Szent Lukács napján Máriapócson
(fotó: Máriapócs Nemzeti Kegyhely Facebook-oldala)
Máriapócs napjainkban is zarándokhely, Nemzeti Kegyhely, ahol évente több tízezer hívő gyűlik össze, hogy tiszteletüket tegyék a Szűzanya előtt.
Földvári Katalin előadásában részletesen ismertette a kegykép vallási és kulturális hatásait, beleértve szerepét a görögkatolikus identitás kialakulásában és megőrzésében. Különös figyelmet fordított a bécsi Stephansdomban található ikonra, amely fontos kapcsolódási pontot jelentett a Habsburg Birodalom és a magyarországi görögkatolikusok között.
Az előadó rámutatott arra is, hogy az eredeti ikon egyszeri könnyezése és a hozzá kapcsolódó csodák jelentős hatással voltak nemcsak a vallásos hitre, hanem a politikai és társadalmi életre is, különösen a Habsburgok és a magyar nemesség kapcsolatában.
Egy ilyen csodás esemény volt többek között egy ártatlanul elítélt férfi története is. Az elbeszélés szerint ugyanis a szomszéd faluban megesett gyilkosság vádja egy helybéli emberre terelődött, aki ártatlan volt. Halálra ítélték, utolsó kívánságaként azonban megengedték, hogy imádkozhasson a pócsi templomban. Amikor belépett oda, a bilincs leesett róla, emiatt felmentették. A bilincs a mai napig látható a templomban a szószék mellett.
Földvári Katalin bemutatta az ikon kultuszának terjedését Közép-Európában, és azt, hogyan vált a kép az osztrák és magyar keresztények számára is közös vallási szimbólummá. A máriapócsi ikon nemcsak vallási szimbólum, hanem a nemzeti és etnikai identitás megőrzésének eszköze is volt a magyarországi görögkatolikusok számára – hangsúlyozta az előadó. – Az ikonnal kapcsolatos csodás események erősítették a hívek közösségi összetartozását, és hozzájárultak a görögkatolikus egyház megerősödéséhez a régióban.
A bécsi Stephansdomban található máriapócsi ikon története szorosan összefonódik a Habsburg-dinasztia történetével, akik vallásos buzgósággal fordultak a Szűzanyához, és különösen nagyra értékelték a csodálatos kegyképet. Az ikon Bécsbe helyezése nemcsak vallási szempontból volt fontos, hanem politikai üzenetet is hordozott: a Habsburgok birodalmi hatalmuk kiterjesztését és védelmét is ezen ikon szellemi támogatásával erősítették meg. A kép története több szempontból is jelképezi a Habsburg-uralom és a magyar görögkatolikusok közötti viszonyt, amelyet mélyen meghatározott a hit és a politika szoros összefonódása.
A könnyező Istenszülő-ikon a máriapócsi templomban
(fotó: Máriapócsi Nemzeti Kegyhely)
Az ikon Bécsbe szállítása és ottani tisztelete nem szakította meg a kapcsolatot Máriapóccsal. Sőt, a két helyszín között szoros spirituális kapcsolat alakult ki, amely a mai napig fennmaradt. A Stephansdomban található ikon emlékeztet a kegykép eredeti hazájára, Máriapócsra, és mind a mai napig zarándokok tömegeit vonzza mindkét helyszínre.
1991. augusztus 18-án, első magyarországi látogatása során II. János Pál pápa is misézett Máriapócson.
A kegyhelynek napjainkban három fő búcsúja van: Szent Illés napja július 20-án, Nagyboldogasszony napja augusztus 15-én és Kisboldogasszony napja szeptember 8-án. Ezeken a búcsúnapokon kívül, melyek minden alkalommal tömegeket vonzanak, a zarándokok a könnyezés emléknapjain is összegyűlnek.
Földvári Katalin előadásának különleges jelentősége van a vallástörténeti kutatások terén, hiszen részletesen feltárta, hogyan vált a máriapócsi Szűzanya-ikon a közép-európai vallási és kulturális élet fontos elemévé. Az ikon csodás eseményei és azok társadalmi hatásai révén a történész bepillantást engedett abba, hogyan formálódott a görögkatolikus közösség identitása, és milyen szerepet játszott ebben az ikon tisztelete. A kutatások során külön hangsúlyt kapott az a kérdés is, hogy a vallási relikviák hogyan szolgálhattak politikai célokat, különösen a Habsburgok birodalmában. A máriapócsi kegykép nemcsak vallási, hanem kulturális és politikai szimbólummá is vált, amely összekötötte a magyar és osztrák hívőket, és hozzájárult a közös történelmi tudat kialakulásához.
Forrás: rolunk.at; Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Olha Uhryn, P. Tóth Nóra
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria