A Tihanyi alapítólevél személyesen címmel nyílt kiállítás a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeumban

Az ünnepség az apátsági templomban kezdődött, ahol Barkó Ágoston OSB a tihanyi bencés apátság szerzetesi közösségének nevében köszöntötte a megjelenteket.

„Nagy eseményre gyűltünk össze” – mondta, és felidézte, hogy néhány évvel korábban Mihályi Jeromos OSB, a tihanyi apátság perjele vetette fel, milyen jó lenne az alapítólevelet az apátsági múzeumban is kiállítani. A Pannonhalmi Főapátság és Hortobágyi Cirill főapát jóvoltából ez most megvalósul, ami azért is nagy dolog, mert az elmúlt években a 11. századi tihanyi apátság története egyre megismerhetőbbé válik, köszönhetően az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat szakembereinek is, akik feltárták a királyi kriptát, és megvizsgálták a benne található csontokat, tárgyakat. Óriási élmény a látogatóknak, amikor olyan ezeréves oszlopokat érinthetnek meg, amelyekre egy apátság épült. „Az alapításunk évszázadáról van szó” – emlékeztetett Ágoston atya.

Mihályi Jeromos a kiállítást megnyitó beszédében köszönetet mondott mindenkinek, aki segített abban, hogy a tihanyi apátság alapítólevelét keletkezésének helyszínén mutathassák be. Felidézte, hogy június 13-án, amikor megszólalt az 1456-os nándorfehérvári küzdelemre és diadalra emlékeztető déli harangszó, a tihanyi szerzetesközösség és munkatársai felsorakoztak a monostor épülete előtt, ugyanis Dénes Tamás, a pannonhalmi levéltár igazgatója arról értesítette őket, hogy pár perc múlva megérkezik a Tihanyi alapítólevelet a Pannonhalmi Főapátságból szállító konvoj.

Az alapítólevelet a 2021 tavaszára teljesen megújult, korszerű biztonságtechnikával és installációs rendszerrel felszerelt galériában csomagolták ki gondos kezek. „Meghatottság, hála, öröm, egyúttal a jövőbe vetett bizalommal teli remény érzései kavarogtak bennünk” – fogalmazott a perjel.

Magyarország első, eredeti állapotában fennmaradt okmányát Dénesi Tamás és Szlavkovszky Mariann történész, muzeológus, a most megnyíló kiállítás kurátora helyezte be a vitrinbe. Jeromos atya külön megköszönte Hortobágyi Cirill főapátnak, Dejcsics Konrád kulturális igazgatónak, Dénesi Tamás levéltár-igazgatónak, hogy „hazalátogathatott keletkezési helyére az egyik első magyar nyelvi emlékünk: ez erősíti monostoraink között a testvéri közösséget is”.

A tihanyi apátság perjele felhívta a figyelmet: 2023-ban Veszprém és a Balaton Európa kulturális fővárosa. Veszprém ősi városa és püspöki széke, Szent Mihály egyháza hajdan királynőket koronázott.

„A Balaton-fevidéki tájban ékkövekként felbukkanó középkori, román stílusú templomaink, a herendi porcelán fenséges és finom eleganciája, Balatonfüred reformkori emlékei, a ’haza és haladás’ jegyében mind-mind gazdagítják a Kárpát-medencéből és az egész világból hozzánk érkező vendégeket.” Jeromos atya leszögezte:

„Tihanyi Bencés Apátságunk ezeréves küldetése, hogy itt, a Balaton felett hirdesse és szolgálja azt a keresztény és magyar kultúrát, amely felemeli az emberi szívet, kiemel bennünket a hétköznapok szürkeségéből, és közelebb vezet a teremtő és gondviselő Istenhez,

egyúttal békét és kreativitást ad a ma emberének… Köszönjük, hogy eljöttek! Béke az érkezőnek, áldás a távozónak!”

Ezt követően Hortobágyi Cirill, pannonhalmi főapát mondott köszöntőt. Kifejtette: I. András király Tihanyban akart temetkezni, ezért, mint annyi más nagyhatalmú külföldi társa, templomot és monostort alapított Isten szolgálatára, hogy halála után hamvai felett beláthatatlan időkig imádkozzanak a szerzetesek: az istentisztelet serény és fáradhatatlan végzésére alalapította a kolostort. Ez a tényleges üzenet, ez az, ami századokon átívelő és napjainkban is aktuális küldetés. A főapát Mészöly Miklós naplójegyzeteiből idézett: „Nem kell kőtáblára vésni, rajta van.” Vajon mi az, amit nem kell kőtáblára vésni, mert úgyis rajta van? Talán mindaz, ami lényeges és fontos, amit valamiképp eleve tudunk, és nem kell külön megtanulnunk. Itt és most erről a kijelentésről van szó: „Az istentisztelet serény és fáradhatatlan végzésére alapíttatott a kolostor.”

Egyfajta folyamatos emlékeztetésre van szükségünk, különben elalszunk, „belealszunk az életünkbe”. Nincs könnyebb, mint ez a belealvás. „Szinte mindenki alszik, néhányan félálomban bandukolnak, a legkiválóbb kevesek vannak csupán ébren” – idézte Hortobágyi Cirill Győrffy Ákos költőt. Egyúttal emlékeztetett rá: Tihany is osztozott az egyetemes kereszténység ősi monostorainak sorsában. Az elmúlt több mint hetven év során

mindazok a megpróbáltatások, amelyek a magyar népet elérték, itt is pusztítottak, de a lerombolt falakat, megszentelt köveket mindig helyreállították, visszaépítették.

A főapát felidézte, hogy 2010 októberében az Örökség és küldetés – Bencések Magyarországon című konferencián az egyik előadó úgy fogalmazott: a bencések mindig az Istent, az embert és a nemzetet helyezték előtérbe. Ugyancsak ott hangzott el: Szent Benedek regulájában, amikor a szerzetesközösség életét akarja elrendezni, végig arra figyel, hogy a szerzetes Krisztus-szeretetének elébe semmit ne tegyen.

„A magyar bencés kongregáció prézes apátjaként, A Tihanyi alapítólevél személyesen kiállítás megnyitóján, amikor köszöntöm Önöket, azt kívánom, hogy amikor a hazatért alapítólevelet nézzük, ne kelljen kőtáblára vésni, mert úgyis ott van a szívünkben, és elevenen emlékszünk rá: a monostor az istentisztelet serény és fáradhatatlan végzésére alapíttatott.

Mindig Istent, az embert, a nemzetet tartsuk szem előtt, ám úgy, hogy Krisztus szeretetének semmit elébe nem teszünk”

– zárta ünnepi beszédét Hortobágyi Cirill főapát.

Vince Máté, közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár beszédében arra mutatott rá, hogy a Tihanyi alapítólevél nem csupán írásos emlék, Magyarország első, eredetiben fennmaradt okmánya, hanem identitásunk egyik legerősebb, legfontosabb része. Nem véletlen, hogy ebben a nehéz időben kerül kiállításra.

Ünnepi beszédet mondott Dénesi Tamás, a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár igazgatója is, aki az általa vezetett levéltár két legfontosabb okiratának nevezte a Pannonhalmi és a Tihanyi alapítólevelet, de mint mondta, egyúttal az is kijelenthető, hogy Magyarország legfontosabb okiratai közé tartoznak ezek.

I. András monostort alapított a szerzeteseknek, és cserébe elvárta, hogy imádkozzanak érte és családjáért. A levéltár igazgatója kitért arra is, miért Szent Ányos a monostor egyik védőszentje: Szent Ányos a francia királyoknál egyrészt az uralkodó és az alattvalói közötti összhang, másrészt a külkapcsolatok védőszentje volt. I. Andrásnak többször is meg kellett küzdenie a betolakodó német csapatokkal, emellett öccse, a későbbi I. Béla is fellázadt ellene.

Dénesi Tamás arról is beszélt, hogy miért kerültek magyar szavak a latin nyelvű szövegbe. Amikor ugyanis az oklevél leírja a birtokok határpontjait, ezek egy része magyarul olvasható a szövegben. Ez valószínűleg azért történhetett így, mert az oklevelet fogalmazó személy (valószínűleg Miklós püspök – a szerk.) arra gondolhatott: ha később peres eljárásra kerül sor, a helyi emberek, akiket megkérdeznek, hol is van a körtefa, valószínűleg magyarul fogják ezt meghatározni.   

A levéltár igazgatója elmondta azt is: az alapítás évében, 1055-ben valószínűleg 12 szerzetes érkezett a monostorba. A Tihanyi alapítólevél nem csupán egy az első magyar nyelvemlékek közül, hanem kultúrák találkozásának szimbóluma is, hiszen latinul íródott, rímes prózában, vannak benne magyar szavak, sőt görög szó is található benne. Az oklevél hitelesítői között pedig találhatunk szláv, német és magyar nyelven aláírókat is.

Az ünnepségen részletek hangzottak el a Tihanyi alapítólevélből, Pelczeder Katalin nyelvész professzor előadásában. Zenei szolgálatot végzett a Collegium Musicum Jaurinense, Kelemen Áron OSB vezényletével.

Az ünnepi megnyitó után a jelenlévők megtekinthették a tárlatot, amelynek tárgyait három helyiségben helyezték el. A Tihanyi alapítólevél a középső teremben, üvegvitrinben látható. A tárlat augusztus 31-ég látogatható.

*

Az apátság több rendezvényt is szervez a Tihanyi alapítólevélnek és a keletkezése korának élményszerű bemutatására: június 24-én, a Múzeumok Éjszakájának napján 9 és 18 óra, valamint este 20 és 23.30 között látogatható a múzeum, 20 és 21 órakor szakvezetés is indul a látogatóközpontból. A túrákon korabeli gregorián ének csendül fel, I. András királlyal és lovagjaival „találkozhatnak” az érdeklődők, valamint a szerzetesek által készített italokat, ételeket is meg lehet majd kóstolni.

Júliusban és augusztusban is lesznek speciális vezetések, életmódtörténeti és nyelvészeti fókusszal. Mindezek mellett ingyenes hangversenysorozattal, valamint „levendulás programokkal” várnak mindenkit a tihanyi bencések.

További információ az apátság honlapján IDE kattintva érhető el.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: LambertAttila

Magyar Kurír