Az evangélium szabadságában éljetek! – Megjelent kötetünk a pápa budapesti és szlovákiai útjáról

A képekkel illusztrált könyv tartalmazza Ferenc pápa Budapesten és szlovákiai útján elmondott valamennyi beszédét, a szlovák jezsuita tartomány tagjaival folytatott beszélgetését, valamint a visszaúton a repülőgép fedélzetén adott sajtótájékoztatóját.

A kötethez Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke és Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek, a Szlovák Püspöki Konferencia (KBS) elnöke írt ajánlást. 

A könyvhöz előszót Kuzmányi István, a Magyar Kurír főszerkesztője írt, aki az apostoli úton a sajtódelegáció tagjaként elkísérhette a Szentatyát.

Az alábbiakban Veres András ajánlását adjuk közre.

*

Kedves Olvasó!

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus utáni hetekben nagyon jó érzés magyar püspökként találkozni különböző országok püspökeivel. Az elmúlt napokban éppen minden európai ország püspöki konferenciáinak elnökei találkoztak Rómában. Nem volt olyan, aki ne szólított volna meg, kifejezve örömét, hogy milyen jó volt Budapesten lenni, s aki nem volt jelen személyesen, az örömmel tudatta, hogy delegált püspöktársa nagyszerű élményekkel tért haza Magyarországról. Mi, akik ott lehettünk az egész hetes rendezvényen vagy annak legalább néhány programján, magunk is tanúsíthatjuk, hogy az eucharisztikus kongresszus egy rendkívül szépen megrendezett, imádságos hangulatú és sok embert megszólító esemény volt. Az egész hét bővelkedett lelki és kulturális programokban, és a szombat esti szentségi körmenet, illetve

a Ferenc pápa által vezetett statio orbis szentmise rendkívül sok embert megérintett.

Akik imádkozva és énekelve végigvonultak a Kossuth térről a Hősök teréig, azoknak egészen biztosan életre szóló élményt adott ez a körmenet. Nem véletlen, hogy búcsúzásakor a Szentatya is kifejezésre juttatta abbéli örömét, hogy a szentmise a Hősök terén rendkívül bensőséges és imádságos hangulatú volt.

Talán nem túlzás feltételeznünk azt sem, hogy ez az egész találkozó nemcsak a hívők és a jelenlévők számára volt megrendítő hatású, hanem még azoknak is, akik csak a televízión vagy a rádión keresztül értesültek a kongresszuson történtekről. Dicséret illeti a sajtó azon munkatársait, akik igyekeztek hitelesen és élményszerűen beszámolni az eseményekről.

Biztosak lehetünk afelől, hogy az eucharisztikus kongresszus is segítette népünk és kultúránk jobb megismerését azok számára, akik még kevésbé ismertek bennünket.

Az a tény pedig, hogy a Szentatya találkozott az állami vezetőkkel, a testvéregyházak és a zsidó közösségek képviselőivel, egyértelművé tette, hogy ez a találkozó nemcsak a katolikus hívőknek szólt, hanem mindenki otthon érezhette magát benne.

Így utólag különösen is sajnáljuk, hogy a világjárvány miatt külföldről sokkal kevesebben érkeztek, mint ahányan ezt eredetileg tervezték. A világhálón és a televíziós közvetítések által viszont – ezt ugyancsak a külföldi püspököktől hallottuk – igen sokan bekapcsolódtak a kongresszus programjaiba. Az pedig fölemelően jó érzés volt, és büszkeséggel tölthetett el bennünket, hogy a magyarok ilyen nagy számban legyőzték a járványtól való félelmüket, és személyesen vettek részt a liturgikus és kulturális eseményeken, így téve tanúságot hitükről az Oltáriszentségben, valamint az Egyház és Szent Péter utóda iránti hűségükről.

Az ebben a könyvben összegyűjtött magyarországi és szlovákiai pápai beszédek a hozzájuk tartozó képekkel lehetőséget kínálnak arra, hogy

a Szentatya üzenetei ne merüljenek feledésbe, és ne maradjanak „pusztába kiáltó” szavak, hanem elmélkedjünk róluk, s váltsuk gyakorlattá azokat a mindennapi életben.

Miként szüleink, nagyszüleink évtizedeken át emlegették az 1938-as eucharisztikus kongresszust, mert olyan mély nyomokat hagyott a lelkükben, úgy reméljük, sokan megosztják majd születendő gyermekeikkel és unokáikkal a mostani kongresszus élményeit is.

Magyar Kurír