Karol – Az ember, aki pápa lett

A film kezdetén 1939 szeptemberében vagyunk, a II. világháború kitörésének idején, amikor a náci Németország lerohanja Lengyelországot. Megkezdődik a zsidók és az ellenállók elhurcolása, fegyveres náci katonák masíroznak, tankok kíséretében, a levegőben bombázógépek cirkálnak, megszórják a kétségbeesetten menekülő lakosságot, mindenütt a pusztulás és a rombolás képei, a megszálló hatalom képviselőiből hiányzik az irgalomnak a szikrája is, maximálisan érvényesül az alá- és fölérendeltség, tobzódik a gátlástalan gonosz, s úgy látszik, nincs erő, amely képes lenne a megfékezésére.

Karol Wojty³a még nincs húszéves, egyetemre jár, Hanjával, szerelmével együtt. Évfolyamtársaikkal együtt keresik a lehetőségét, hogyan állhatnának ellen a gonosznak. A többség a fegyveres harcot választja, s noha kezdetben Karol is azt tervezi, hogy belép a seregbe, végül Hanjával együtt egy földalatti, hazafias műveket előadó színház tagja lesz. Vallja, hogy a jövőt csak úgy építhetik fel újra, ha megőrzik a lengyel nép kulturális múltjának értékeit. Közben Karol ápolja a beteg apját, Hanja pedig bújtatja az üldözött zsidó ismerőseit, élelmet visz nekik, irgalmas szamaritánusként viseli gondjukat. Az erőszak ellen azonban semmit nem tehet. A távolból, egy ablaküveg mellől, zokogva nézi végig, ahogy a németek megtalálják a zsidó család búvóhelyét, s koncentrációs táborba hurcolják őket. A pályaudvaron egy náci katona arra kényszerít egy tiszta tekintetű, szép arcú zsidó lányt, hogy hegedüljön, miközben a deportáltak tömege a marhavagonokra vár. A lány gyönyörű dallamokat varázsol elő a hegedűjéből, a kegyetlen hatalom képviselői és a kiszolgáltatott deportáltak is elbűvölve hallgatják, de a megérkező vonat zakatolása mindennek véget vet, a brutális valóság széttöri az idilli képet, a katona lelövi a lányt, miközben a kápók durván tuszkolják a nekik kiszolgáltatott zsidókat a vagonokba. A zokogó Hanja belemélyeszti tenyerét a félig kitört ablaküvegbe, arca meggyötört, lelkileg átérzi a pusztulásra ítéltek szenvedését, akikért azonban semmit nem tehet.

A gátlástalan erőszak által elkövetett szörnyűségeket látva Karolban és Hanjában is egyre több kérdés fogalmazódik meg. Hanja kétségbeesetten kérdezi, „Miért, miért ismétlődnek meg ezek a rémségek, és miért egyre borzalmasabbak?... Mi teszi a szívet, a szemet képtelenné az irgalomra?... Nincsenek nekik anyjuk, apjuk, gyerekeik?... Õket is a saját képére teremtette az Isten? Hol van az Isten?” A kérdés a levegőben marad, Karol nem tud válaszolni, tele van ő is kétségekkel. A gyötrelmes valóság látványa, átélése révén azonban egyre közelebb kerül Istenhez. Az egymással ellentétes irányból érkező rossz és jó hatások meghatározóak lesznek egész későbbi életére, papi, főpásztori, majd pápai szolgálatára.

Karolra óriási hatással van gyerekkori barátja, Tomas atya, aki a németek lengyelországi megszállásának első pillanatától kezdve az üldözöttek, a kiszolgáltatottak, zsidók és ellenállók oldalára áll, azok mellé, akik mindenüket elvesztették. Õ az, aki rögtön a film kezdetén figyelmeztet: „Ha a világ a gonoszok hatalmába kerül, elnémul a hangunk, nem maradnak könnyeink. Nem veszíthetjük el a reményt.” Karol nem érti, hogyan gyóntathatja meg és oldozhatja fel Tomas az egész Lengyelországot pusztulásba taszító náci Németország tisztjeit. Tomas azt válaszolja, hogy a történelem rettenetes választások elé állítja az embert, vannak akik lelki roncsokká silányodnak, de a segítségre nekik van legnagyobb szükségük. Tomas belenézett a birodalmi főkormányzó, Hans Frank szemébe, „és a gonoszt láttam benne, leplezetlenül. Ocsmány volt, ölni tudtam volna, de egy pap nem gyűlölhet, meg kell mutatnunk, hogy a szeretet, csakis a szeretet tarthat vissza attól, hogy belehulljunk ebbe a mélységbe. Sokkal inkább vagyok értük, mint érted” – mondja a kétségeivel küszködő Karolnak. Eszünkbe juthatnak erről Jézus szavai: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek… Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” (Mt 9,12-13) Tomas az, aki megerősíti Karolt abban a vágyában, hogy pap legyen. Karol az élet alapvető, súlyos kérdéseire szeretne választ kapni, s úgy érzi, ez már nem lehetséges a művészet révén: „A színháznak, életem álmának vége… Lehet, hogy Isten szólít?” – kérdezi, Tomas pedig János evangéliumára hivatkozik, amikor Jézus azt mondja az utolsó vacsorán: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” (15,16) „Az ajtó nyitva áll, tied a döntés” – teszi hozzá Tomas atya. Õ az, aki a válságos pillanatokban lelket önt Karolba: „Soha ne veszítsd el a reményt, ne veszítsd el az élet és a szeretet értelmét.”

Életre szólóan meghatározó hatással van Karolra Jan, az idős szabómester, aki arra figyelmezteti, hogy a mindig más és más formában újratermelődő rosszat csak a szeretet lelkeket átalakító erejével lehetséges legyőzni: „A szeretettel győzünk, nem fegyverekkel. A náciknak végük lesz, mert a rossz felfalja önmagát. De ha a szeretet nem győz…” A mondat második részét az ifjú Karol folytatja: „Akkor a nácik visszatérnek, csak más formában. Ezt akarta mondani?”

Történelmi tény, s a film is bemutatja, hogy ez következett be a náci Németország bukását követően, Kelet-Közép-Európa népei egy másik totalitarizmus, a kommunista uralom elnyomását szenvedték meg, több mint negyven esztendőn keresztül.

Az említett hatások révén a jóra és szépre alapvetően hajló Karol Wojty³a belső meggyőződésévé válik, hogy a szeretet, a Krisztusba vetett sziklaszilárd hit, a remény és a derű a legfontosabbak ahhoz, hogy legyen erőnk ellenállni a gonosznak. Az olyan emberrel szemben, akinek ezek a fogalmak a vezérlőelvei, a hatalom tehetetlen, még akkor is, ha fizikailag, anyagilag totális az erőfölénye. Ezt ismeri fel Julian Kordek, a lengyel titkosszolgálat egyházi ügyeket irányító osztályvezetője, aki a film egyik jelenetében azt mondja: nem szereti Karol Wojtyla mindig optimista mosolyát, sokkal jobban tart a belőle áradó derűtől, mintha politikai fanatikus lenne. S hogy ekkora lelkierővel senki nem rendelkezik, még Stefan Wyszynszki bíboros sem, a lengyel egység és hazafiság, az egyházi ellenállás szimbolikus alakja. Kordek élete fő céljának tekinti, hogy leleplezze Karol Wojty³át. Megbízza Adamot, a művészettörténésznek tanuló egyetemistát, hogy figyelje minden lépését Wojty³ának, hallgassa le a beszélgetéseit, még a gyónásait is, ha szükséges, találjon ki róla valótlan dolgokat, de hiába. Karol Wojty³a a lublini egyetem etika tanszékének professzoraként, papként, püspökként, majd krakkói érsekként sem beszél soha politikáról, mindig csak a szeretetről, Krisztus követéséről, arról, hogy soha nem szabad félni, nem szabad feladni a jövőbe vetett hitet, reményt. A film egyik legdrámaibb jelenetében Karol Wojty³a krakkói érsekként hatalmas tömeg előtt megáldja a nowa huta-i munkásvárosba tervezett templom alapkövét, háttérben a hatalmas, égbe meredő kereszttel. A rendőri készültség óriási, a hatalom erőszakszervezete bármelyik pillanatban feloszlathatja a tömeget. Krakkó érseke azonban itt is a szeretetről beszél, Krisztus megváltói hatalmáról, a vallásszabadság alapvető, elidegeníthetetlen jógáról, s hogy az erőszakhoz folyamodó hatalom önmagát pusztítja el. Arról, hogy ezt a várost Isten nélkül akarták felépíteni, de mégis az összegyűlt hívők akarata győzött, „Ne féljetek!” – hangzik el már akkor a pápaként később oly sokszor kimondott biztatás Karol Wojty³a szájából. Kordek felismeri, hogy ha az emberek nem fognak félni, az hamarosan elvezet a szocialista rendszer bukásához, s követeli, hogy a kivezényelt rendőrök parancsnoka oszlassa fel a tömeget. Õ azonban Kordeket viteti el. Érezni, hogy Karol Wojty³a határozott, de a krisztusi szeretet mindenekfölöttiségét hirdető prédikációja mélyen megérintette a rendőrparancsnok lelkét, s úgy érezte, nem válaszolhat erőszakkal. Karol Wojty³a hitet, reményt, szeretetet adott az embereknek, a legnehezebb időszakokban is, megalkuvás nélkül hirdetve a megváltó Krisztus dicsőségét.

Igen érzékletesen ábrázolja a film Karol Wojty³a jellemének egyik legjellemzőbb vonását, azt a ritka képességét, hogy azonnal képes volt megtalálni a hangot mindenkivel, a kőtörő munkással éppúgy, mint az egyetemi hallgatóval, de még az őt mániákusan leleplezni akaró Kordekkel is, hiszen elérte nála, hogy a kommunista hatalom helyi központi épületében két emelet visszakerüljön az egyház tulajdonába. A filmben világosan elkülönülnek egymástól a gonosz, illetve Jézus követői, valamint a sokáig tévelygők, de végül megtért bűnösök. A náci rendszerben a hitét az életáldozattal megpecsételő Tomas a jó pásztor, aki életét adja a juhokért, s ebbe a kategóriába tartozik Hanja, Karol volt szerelme, aki ugyancsak élete veszélyeztetése árán próbálja menteni zsidó ismerőseit. Különleges emberi nagyságról tesz tanúbizonyságot Karol egyik tanára, a filológia professzora, Wojciech, aki a kultúra, a szellemi érték őrzője a legválságosabb időszakokban is, és bátran ellene mond a gonosznak. A szocialista rendszerben a tanárnő, Maria, Karol volt tanítványa missziós munkát végez a templomot nélkülöző munkásnegyedben. Hanja férje, Pavel pedig rendíthetetlenül küzd a szólásszabadság megteremtéséért.

A Gonoszt testesíti meg a film első részében Hans Frank, birodalmi főkormányzó. Öntelt, egész lényét betölti a görög drámák némely hőseire jellemző mérhetetlen gőg, a hübrisz bűnébe esik, számára a zsidók, a leigázott lengyel nép élete a nullánál is kevesebbet ér, előbbieket degeneráltaknak, utóbbiakat kultúra nélküli szláv barbároknak nevezi, minden megnyilvánulásából érezni, hogy rendíthetetlenül hisz abban, hogy a nácik embertelen hatalma soha nem ér véget, élet és halál teljhatalmú urai lesznek az idők végezetéig. A szocialista Lengyelországban az imént említett Julian Kordek az, aki minden eszközt megengedhetőnek tart, hogy eltegye az útból Karol Wojty³át, még a gyilkosságtól sem riadna vissza. Látva, hogy tervei sorra kudarcot vallanak, gyűlölete már-már eszelőssé válik, lelkét betölti az irracionális fanatizmus. A Moszkvában tanult Kordek azonban nemcsak Karol Wojtylát akarja ellehetetleníteni, hanem az egész lengyel papságot, mivel pontosan tudja, hogy a kommunista ideológia legnagyobb ellenfele az egyház. Ezért meg kell semmisíteni. „A németek kiirtották a papság egyharmadát, de még maradtak sokan. Velük nekünk kell végeznünk” – fogalmaz az egyik jelenetben.

A megtérő bűnös kategóriájába tartozik a náci katonatiszt, akinek lelkét megérinti a Tomas atyából áradó jóság és szelídség, az, hogy szörnyűséges bűnei ellenére hajlandó meggyóntatni. Különböző lépcsőfokokon jut el a megvilágosodásig. Először csak megdöbbenését fejezi ki, amikor Hans Frank arra inti embereit, hogy a lengyel papokkal is olyan módszeresen kellene végezniük, mint a zsidókkal. Másodszor kórházba viteti Karolt, akit elüt egy villamos, noha német tisztként ebből baja származhat, hiszen figyelmen kívül hagyva a birodalmi kormányzó utasításával, irgalmat gyakorol egy alattvalóval. Végül pedig megtagad egy embertelen, a saját lelkiismeretének ellentmondó parancsot, s családos emberként, három gyermek apjaként, vállalja az életáldozatot. Magatartása párhuzamba vonható azzal, amikor a Karol Wojty³át éveken át figyelő és lehallgató Adam lelkiismerete szólal meg, a krakkói érsekből áradó krisztusi lelkület, és a mélyen katolikus hívő, Maria iránti szerelem hatására, lelkileg összeomolva vallja be, hogy hosszú időn keresztül rendszeresen súlyosan vétkezett ellene. Karol Wojty³a lelki nagyságról tesz itt tanúságot, megbocsát Adamnak, kiválasztottnak nevezi. Adam élete pedig gyökeres fordulatot vesz ezt követően, Saulusból Paulusszá változva vállalja az üldöztetést, a hivatalvesztést az igazságért, a szabadságért.

A film Karol Wojty³a pápává választásával ér véget, az eredeti dokumentumfelvételen a ma már történelmi jelentőségű, a XX. század egyik legtöbbet bejátszott és szimbolikus erejűvé emelkedett képsorok láthatók, ahogy az újonnan megválasztott, mosolygós arcú pápa, II. János Pál a Vatikán erkélyéről köszönti az ujjongó, több százezres tömeget. Giacomo Battiato filmje egy ifjúkorától mélyen érző, a mások szenvedései iránt nyitott lelkű, Istent szenvedélyesen kereső és végül megtaláló személyiség fejlődését mutatja be, akit a körülötte zajló borzalmak döbbentenek rá arra, hogy a világban egyedül a krisztusi szeretet szétsugárzása akadályozhatja meg, hogy a történelemben időről időre megismétlődjenek a XX. században megtörtént rettenetes események.

Karol – Az ember, aki pápa lett (olasz-lengyel történelmi film, I-II. rész, 188 perc)
Rendezte: Giacomo Battiato
A forgatókönyvet Gian Franco Svidercochi Történetek Karolról – II. János Pál ismeretlen élete című művéből írta: Giacomo Battiato
Főbb szereplők:
Karol Wojty³a: Piotr Adamczyk
Hanja: Malgorzata Bela
Kordek: Hristo Sopov

Magyar Kurír