Keltsd életre a templomodat! – Lipcsey Gyárfás Zebadiás, Miskolc

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A kis kereszt hazatérése

Egy téli napon, december 19-én készülődtek az emberek a karácsony ünnepére. A Miskolc-Felsővárosi Református Egyházközség templomában is állt már a karácsonyfa. Eljött a délután öt órai istentisztelet ideje. Ezen a délutánon ott ült egy kilencéves kisfiú is, Gyárfás a szüleivel. Mikor vége lett az istentiszteletnek, ők maradtak a kivonulók végén, amikor Gyárfás felfigyelt egy hangra. Ez a hang a Balázs Győző Református Gimnázium zászlaja mögül hallatszott, ami a teremben volt elhelyezve, a szószék mellett. Rajtuk kívül senki más nem volt már ott. A templom gondnokát, Edit nénit megkérdezte Gyárfás erről a furcsa hangról. Körülnézett, nem látott és nem hallott semmit, viszont Gyárfás ismét észlelte. Egy segítségért kiáltó kis vékony hangocska volt:

– Segítség, segííítség! – siránkozott a hang.

– Tessék, ki vagy? – kérdezte Gyárfás

– Segítség, segítség! – hallatszott újra máshonnan.

– Hol vagy? – kérdezte megint a kisfiú.

– Itt vagyok az egyik padban – válaszolta.

A kisfiú azon nyomban szólt a szüleinek, hogy egy pillanatra visszaszalad. A szülők addig kint beszélgettek a gyülekezet többi tagjával a templom előtti udvaron. A templomba visszamenve végignézte a padokat, és talált egy kis keresztet, akinek volt szeme, szája, keze, lába, füle és orra. Ott feküdt a párnán, és sírdogált.

– Mi a baj, kis kereszt? – kérdezte Gyárfás.

– Elszakadtam a családomtól, és most nem találok haza – válaszolta, majd így folytatta: Amíg látogatók jöttek a Szent Anna- (katolikus) templomba, ahol lakom, kisétáltam levegőzni, de véletlenül letértem az útról, és betévedtem ide. Azt hittem, ez az én otthonom, de belépve láttam, hogy nem az.

– Hogy jutok most haza innen, hisz mindjárt itt a karácsony? – sírt a kis kereszt.

Hirtelen ott termett Gyárfás mellett egy bárány, akinél egy zászló volt. Így szólt:

– Mi a baj, te kis kereszt, be-he-he? – s a kisfiú hirtelen megrezzent, csodálkozva.

Aztán megszólalt egy mély és egy magas hang is. Ezek az angyalszárny testvérek voltak. Ők a falról lereppenve odaszálltak a többiekhez. Majd így sorban csatlakozott hozzájuk a folyosói festményekről egy hattyúcsalád, pelikánmama a három kicsinyével, a templomtoronyról, odaballagott hozzájuk a szélkakas is, majd egy mosolygós pici napocska a kapu felől. A kerítésről, a kapu tetejéről és a tetőről a griffmadarak, összesen heten. Végül megszólalt egy futónövény az Úr asztaláról:

– Miért gyülekeztek itt ennyien?

– A kis kereszt eltévedt, segíteni szeretnénk neki – válaszolta az egyik griffmadár.

Miközben tanácskoztak, a hattyú- és a pelikángyerekek játszani hívták a kis keresztet, hogy hátha felvidul.

– Kísérjük haza! – javasolta Gyárfás.

– De hogyan? – kérdezte a hattyúpapa.

– Tudom már! – kiáltott fel a nap. Lehetne, hogy a futónövény végigkísérné az úton őket, amíg én megvilágítom az utat. A pelikánmama a kicsinyeivel és a hattyúcsalád egy griffmadárral itt tartja a növény végét, majd a másik oldalon, ha átérnek, hogy mi is visszataláljunk, egy másik griffmadár a másik végét fogja, amíg mi bekísérjük az otthonába. A bárány és a szélkakas, az angyalszárnyakkal és a további öt griffmadárral együtt kísérők lehetnek Gyárfás mellett a tekergős úton.

– Először menjünk fel a toronyba a béke hangszeréhez, a haranghoz a kanyargós lépcsősoron, elhaladva az orgona mellett – mondta a hattyúmama –, hogy megnézzük, merre kell indulni. Az altemplom ilyenkor zárva van, ott nem tudunk kimenni. A bejáraton, ahol az istentiszteletre érkeznek, nem mehetnek ki, mivel ott beszélgetnek a felnőttek. Ezeket megtárgyalva elindultak. A harangtoronyból kirepültek a griffmadarak utasaikkal: Gyárfás, a kis kereszt, a bárány a zászlóval, a szélkakas és az angyalszárnyak a pici napocskával. De gyalog mentek tovább, hogy senki ne vegye észre őket, hogy repülnek. Így indultak el a Balázs Győző térről, hogy segítsenek hazajutni a kis keresztnek.

– Jaj de jó, hazajutok a családomhoz! – mondta nagy örömmel a kis kereszt.

– Nagyon szívesen segítünk – felelték kórusban mindannyian.

Útjuk során a Thököly utcánál egy zebránál megálltak, mert nem működött a jelzőlámpa, és elgondolkodtak, hogy mitévők legyenek. Ekkor Gyárfásnak eszébe jutott, hogy mit tanított neki az anyukája:

– Figyeljetek rám! Csak szét kell néznünk alaposan minden irányba, hogy nem jön-e autó. Ha ezt megtettük, és nem jön semmi, akkor átmehetünk.

A Balázs Győző Református Gimnázium előtt végiggyalogolva Gyárfásnak eszébe jutott, hogy milyen sok mindent tanult már ebben az iskolában. Ezt elmesélte a többieknek is, és megmutatta kintről, hogy hol van a termük. Ezután elértek a hatalmas parkig, ami a Szent Anna tér villamosmegálló felé végigvisz. Már látták a Szent Anna-templomot, és pár perccel később oda is értek. A kis keresztet bekísérték, ott volt az anyukája és az apukája, megörültek, hogy hazaért épségben. Nagyon hálásak voltak nekik ezért a hőstettért. Áldott karácsonyt kívántak a kis keresztnek és a családjának, majd elindultak haza. Visszaérve a templomba a lények mind helyükre kerültek, és visszaváltoztak. Gyárfás is hazament szüleivel, és együtt várták a karácsonyestét.

Lipcsey Gyárfás Zebadiás 9 éves, 4. osztályos tanuló; Miskolc-Felsővárosi Református Egyházközség

Magyar Kurír