Keltsd életre a templomodat! – Sándor Márk, Nyíracsád

A templom rejtélye

Egyszer egy szép napon elmentem anyukámmal a templomba. Amíg ő a pap bácsival beszélgetett, én a templomban sétáltam és nézelődtem. Végigmentem a templom folyosóján, csodáltam a gyönyörű festményeket, képsorozatokat és szobrokat. Hirtelen egy fakereszt előtt találtam magam, melyre Jézus volt felfeszítve. A kereszt mögött egy kis szekrényt vettem észre, ahol valószínűleg az ostyákat tartották a templomi szertartáshoz. Bevallom őszintén, már nagyon unatkoztam, így kicsit elkalandoztak a gondolataim. Arra gondoltam, mi lenne, ha a templom életre kelne, és az angyalok, szobrok megelevenednének. Nagyon bíztam abban, hogy egyszer valóra válik a hirtelen jött álmom. Az álmodozásból anyukám hangja ébresztett fel.

– Kisfiam! Hol vagy? Indulunk!

– Máris megyek! – feleltem. A képzeletem azonban tovább szárnyalt, már el is neveztem a megelevenedett angyalomat Glóriának.

Kiléptünk a templomból. Az udvar hatalmas platánjának árnyékában arra gondoltam, hogy olyan, mintha a fa nem is fa lenne, hanem egy óriás. Milyen érdekes lenne, ha így lenne! Már sokszor jártam a templomban, de ilyen gondolataim még nem voltak. Úgy éreztem, mintha valami varázslat lengte volna körül a templomot és környékét.

Hazafelé menet az utcán rám köszönt valaki, de annyira foglalkoztatott a templom rejtélye, hogy nem is figyeltem igazán oda, csak kergetőztek a fejemben a gondolatok. Hazaérve megfürödtem, ettem egy kis pizzát, majd játszottam még egy kicsit a telefonomon, és elaludtam.

Arról azonban fogalmam sem volt, hogy eközben mi történik a templomban. Éjfélt ütött az óra, és a kis ostyás szekrényből egy angyal bújt elő. A templom pincéjéből két kőfarkas lépett ki, míg a toronyból három denevér szállt alá. Megelevenedett Mária szobra is, aki méltóságteljesen szállt le emelvényéről, és egy madárka röppent a vállára az egyik festményről. Mindenki a templom közepére sietett. Az udvaron álló platánfából öt kis mókus bújt elő. Ők is bementek a templomba. Ahogyan megkezdték a szokásos éjszakai beszélgetésüket, hatalmas erővel kicsapódott a templom ajtaja. Az óriási vihar hirtelen jött és hatalmas erővel tombolt. A templom megelevenedett lakói azt hitték, azonnal ledönti a tornyot. De nem így történt. Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan távozott is.

A templom lakói döbbenten álltak, azon gondolkodtak, vajon milyen pusztítást végzett a vihar. Aztán megszólalt az egyik denevér, akit Deninek hívtak:

– Eltűnt a kereszt a torony tetejéről!

Mindenki dermedten nézett, majd hosszas tanakodás után úgy döntöttek, hogy nem mehetnek vissza a helyükre, míg meg nem találják a keresztet.

– Nem kényszerítünk senkit – mondta Deni. – Aki akar, mehet vissza a helyére.

Mindenki maradt. Megbeszélték, hogy szétválnak a kereséshez, de virradatra vissza kell térni, nehogy gyanút fogjanak. Az egyik csapat erre, a másik arra indult keresni a keresztet. Virradatra szomorúan tértek vissza, mert senki nem járt sikerrel. Reggel megérkezett a pap bácsi két takarítóval, akik nekiláttak a munkának. Röviddel ezután az egyikük jajveszékelve rontott be a plébániára.

– Tisztelendő Úr! Tisztelendő Úr! Eltűnt a kereszt!

A pap csodálkozva nézett rá, majd követte a jajveszékelő asszonyt, hogy megbizonyosodjon ő maga is arról, amit mond. Miután látta, hogy valóban eltűnt a kereszt, felhívta a rendőrséget, akik hamarosan meg is érkeztek.

– Hm! Egészen különös eset – mondta a nyomozó. Mindenkit kikérdeztek, de senki sem tudott használható információval szolgálni. Hamarosan elmentek, de ígéretet tettek, hogy megpróbálják kideríteni a templom rejtélyét.

Este a templom megelevenedett lakói újra összegyűltek. Rögvest észrevették, hogy az egyik denevér hiányzik, ezért mindannyian arra gondoltak, hogy ő lehet a ludas a dologban, azért nem jelent meg a gyűlésen.

Én eközben az igazak álmát aludtam. Egyszer halk kopogást hallottam az ablakomon. Nagyon meglepődtem. Egy különös kis denevért pillantottam meg, aki a segítségemet kérte. Azt mondta, hogy a templom tetejéről ellopták a keresztet, és szeretné, ha segítenék a keresésben. Kisurrantam a házból és azonnal a templomba siettem. Nagyon meglepődtem, mikor láttam, hogy Glória, meg a többi szent életre kelt, az állatok pedig úgy beszéltek hozzám, mint a barátaim a suliban. Gigi, a másik denevér odarohant hozzám, és elmesélte, mi történt. Azt is elmondta, hogy azért hívtak engem, mert gyakran látnak a templomban, és érezték, számíthatnak rám. Nem akartam csalódást okozni, ezért hozzá is láttunk a kereséshez. Először a falu főterére mentünk. Itt hosszas keresés után sem találtunk semmit. Elindultunk a temető felé, s láttuk, hogy a keselyűk közül az egyik csőrében volt a kereszt. Glória is meglátta, és utánuk repült. Ha nagy harc árán is, de sikerült megszerezni az elveszett kincset. Glória a hátára kapott, gyorsan visszarepültünk, és helyére illesztettük a keresztet. Bementünk a templomba, ahol az életre kelt lakók már izgatottan vártak. Mikor megláttak bennünket, nagyon megörültek nekünk. Elmeséltük a történetet, majd mindenki megnyugodott és visszatért a helyére.

Másnap reggel a pap bácsi csodálkozva látta, hogy a kereszt újra a helyére került. Nagyon örült, hogy a rendőrségre már nem volt szükség.

Vasárnap ismét elmentünk anyukámmal a templomba. Ő imádkozott, én pedig felnéztem Glóriára. Senki se látta, de összekacsintottunk, s örültünk, hogy megoldottuk a templom rejtélyét.

Sándor Márk 12 éves, 6. osztályos, a nyíracsádi Szent Kereszt felmagasztalása római katolikus templomról írt mesét. 

Magyar Kurír