Keltsd életre a templomodat! – Zsugonits Hanna, Szombathely

Az elveszett ereklye

Az utolsó hittanórán Adrienn néni kiosztotta a nyári feladatokat, és így szólt:

– Mindenki írjon egy történetet a saját templomáról. Minél izgalmasabb legyen – hangsúlyozta a tanárnő.

Megszólalt az óra végét jelző csengő. A gyerekek vidáman özönlöttek ki az iskolából. Az ikrek még hazafelé menet a buszon is azt tervezték, hogy mit fognak írni a beadandóba. Luca így gondolkodott:

– Szerintem keressük fel a plébános urat, ő biztos tud valami érdekeset mondani.

– Jó ötlet – értett vele egyet ikertestvére.

– Dicsértessék a Jézus Krisztus! – köszöntek egyszerre.

– Plébános úr, hallottunk az ellopott ereklye legendájáról, tudna nekünk mesélni róla?

– Az az ereklye nagyon fontos volt a templom számára, Szent István csontjainak egy apró része volt benne – mondta szomorúan az idős pap. – A sekrestyés néni tudna nektek mesélni. Az ő anyukája volt akkor a templom sekrestyése, amikor ez az eset történt. Látogassátok meg!

Az ikrek vidáman szaladtak el. Haza se mentek, indultak egyszerre Magdi nénihez, hogy őt is kifaggassák.

– Tudna nekünk mesélni a Szent István-ereklyéről? – érdeklődtek a kis nyomozók.

– Hát én is tudok róla egy pár dolgot, de az édesanyám biztos többet tud. Mindjárt idehívom.

Megérkezett az idős néni és az ikrek azonnal kérdezgették.

– Amikor ellopták az ereklyét – mondta –, akkor még Szentkirály egy kicsi falu volt körülbelül harminc házzal. A település utolsó birtokosa egy Zoltán nevű úr volt, akiről az egész falu tudta, hogy nem volt istenfélő és nagyon kapzsi is volt. Sokan úgy gondolták, hogy ő bérelte fel azt az embert, aki ellopta az ereklyét. Hiába kereste nála a rendőrség, nem találtak semmit.

– Hallottuk, hogy az ereklye elrablása után sok különös esemény történt, meséljen néhányat – kérték az ikrek.

– A lopás másnapján mentem takarítani a templomba. Épp egy tized rózsafüzért mormoltam és néztem az oltárképet, amikor feltűnt, hogy a kép mellett álló Szent Péter rákacsint társára, Pálra.

– Mért nem szólt az akkori plébánosnak a furcsaságról? – kérdezte halkan Dorka.

– Tudjátok, féltem attól, hogy a többi asszony a faluban bolondnak néz. Nem akartam, hogy délután a fonóban mindenki rólam pletykálkodjon. Pár nappal később Pista bácsi halálra rémülten rontott be a falu plébánosához az éjszaka közepén. Az öreg egy híres ács volt a faluban, napközben szorgosan dolgozott. Mindenki dicsérte a munkáját. Viszont nagyon szerette az alkoholt, a falusi kocsma törzsvendége volt. Most is dőlt belőle az alkoholszag, alig bírt állni, a nyelve sokszor megbotlott. Szóval Pista azt állította, hogy látta Szent Pétert és Szent Pált keresni az elveszett ereklyét. Azt is mondta, hogy Péter kezében egy ásó, Páléban pedig lámpa, kötél és egy zsák volt. Követte őket, nehogy szem elől tévessze.

– És mi lett utána? – kérdezte izgatottan Dorka.

– Átmászott ő is a kerítésen. Szép csöndben osont a szentek után, akik közben megálltak az udvari kút mellett. Pista megesküdött rá, hogy hallotta, hogy valami ilyesmiről beszélgetnek:
„Te, Péter, biztos, hogy itt rejtették el azt az ereklyét? Mi van akkor, ha a Szentlélek tévedett?” – akadékoskodott Pál.
„Ne légy hitetlen, nem vagy te Tamás!” – viccelődött Péter.
„Jól van, na, egy galamb is tévedhet” – morgolódott a szent.
„De nem a Szentlélek” – feddte meg őt az apostol.
„Akkor az ereklye itt van ebben a kútban elrejtve?”
„Igen és erre vigyáznunk kell, nehogy még messzebb sodródjon az otthonától.”
„Jól van, akkor majd az evangélisták felváltva vigyáznak rá. Ez majd így megy addig, amíg az arra méltó, tiszta lélek meg nem találja” – oldotta meg a problémát Pál.

– A szentek elindultak vissza a templomba, Pista pedig futott a paphoz. Esküdött égre-földre, hogy ő a templom szentjeit látta, de senki nem hitt neki. Viszont attól a naptól kezdve mintha valami tényleg őrizte volna a kutat. Hát én ennyit tudok a rablás utáni eseményekről.

A lányok ezután a Gyöngyös patak partjához siettek, kiskorukban sokszor játszadoztak a kastély régi udvarán. Titokzatos helynek tűnt. Körbejárták a kutat, de nem találtak semmilyen üreget, ahova elrejthettek volna egy ereklyét. Amikor egy mohás téglát tapogatott Luca, az kihullott a helyéről, és felfedte kincsét, ami nem más volt, mint a hőn áhított ereklye. Remegő kézzel vették ki a rejtekhelyről.

Rohantak is az apró kinccsel a markukban a templomhoz. Amint beléptek, hirtelen felkapcsolódtak a lámpák, az örökmécses gyönyörűen ontotta fényét. Az oltár mögött lévő kórus mennyei hangon dicsérte Istent. Az üvegablakokon az evangélisták hirdették az örömhírt, hogy Jézus feltámadt. A kicsi csengők örömükben koncertet adtak az égen repkedő apró angyaloknak. Még a keresztút szörnyű eseményei is vidámabbnak látszottak. Jézus mintha egy kicsit kiegyenesedett volna a szörnyű súly alatt, melyet a bűneink jelentettek neki. Rohantak a lányok az oratóriumba, hogy elhelyezzék az ereklyét a helyén, és visszapattintották az apró dobozkába. A templom, mintha érezte volna: visszatért féltve őrzött kincse. Egy percre még a tabernákulum is megmutatta belsejét. A színes üvegablakokon életre keltek a bibliai jelenetek. Noé vad vizeken evezett nagy bárkájával. Ábrahám épp a kost áldozta fel. Az oltár előtt egy galamb csipegette a magvető által elejtett magokat. A levegőben könnyű röptű sas szárnyalt, Szűz Mária gyönyörű szopránnal zengte a Magnificatot. Szent Péter és Szent Pál arca ragyogott. A karzat peremén egy angyal ült, kezében egy lúdtollal, és egy apró pergamenre mintha följegyezte volna az eseményeket. Minden olyan varázslatos volt. A lányok és a plébános tátott szájjal nézték a templom különös életét.

Miután újra visszatért a nyugalom, a szobrok és a festmények újra megmerevedtek. Az ikrek hazamentek. Reggel mindenki felvette legszebb ruháját és indult a misére. Nagy volt az öröm a templomban, a hívek mind úgy gondolták, hogy csoda történt.

Zsugonits Hanna 13 éves,
a szombathely-szentkirályi Szent István király plébániáról írta meséjét.

Magyar Kurír