Serfőző Levente: Rongyosan az Isten előtt – Györgypál Albert vértanú pap élete

Györgypál Albert az ősi csanádi egyházmegyében, a Torontál megyei Melencén született, egy négygyermekes, erdélyi gyökerekkel rendelkező család legidősebb gyermekeként. A trianoni békediktátum következtében családjával Békéscsabára költözött; és ugyanitt érettségizett. Szemináriumi éveit Szegeden töltötte, ahol 1937. május 2-án Glattfelder Gyula püspök a nagyváradi egyházmegye szolgálatára pappá szentelte.

Tíz éven keresztül, szinte haláláig az Úr szőlőjének fáradhatatlan munkása maradt. 1944. decemberétől kilenc hónapon át a váradi börtönben raboskodott. Romló egészségi állapota miatt kiengedték, de 1947. július 19-én az elszenvedett kínzások következtében meghalt.

Serfőző Levente könyvében születésétől kezdve kíséri végig Györgypál Albert életútját. Születésének napján, 1914. június 28-án Szarajevóban merénylet áldozata lett Ferenc Ferdinánd főherceg és felesége, Chotek Zsófia. Egy hónappal később, 1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia kirobbantotta az első világháborút, ami hosszú időre megpecsételte Európa és Magyarország sorsát.

Györgypál Albert szülőfaluját, a több ezer lelkes Melencét kétszeres diaszpóralét jellemezte: egyrészt a szórványmagyarság, másrészt a katolikus közösség szigeteként volt ismert. Ugyanakkor

a jelentéktelennek látszó közösség, a „kicsiny nyáj” az elmúlt száz év alatt két hivatást is adományozott az Egyháznak: Györgypál Albert mellett Tiszteletreméltó Bogner Mária Margit vizitációs nővért is a falu szülötteként tartjuk számon.

A kötet szerzője kiemeli: „Berci” olyan négygyermekes családban nőtt fel, ahol mellette László öccse is a papi hivatás útjára lépett, ő azonban nem fejezte be tanulmányait.

Györgypál Albert gimnazistaként tevékenyen részt vett a cserkészmozgalomban, és három szolgálati körben vállalt kiemelt feladatot: missziós, szociális és hitbuzgalmi téren. Ez is jelzi, hogy küldetésében elkötelezett, a szegények és a szociális kérdések iránt érzékeny szívű és gondolkodású növendékként készült a papi szolgálatra. Az embertársak iránti szeretet és az irgalmasság megnyilvánulásának konkrét jele, hogy teológiai tanulmányai idején a beteg társak ápolásának feladatát ő vállalta magára. Fiatal lelkipásztorként erős keresztényszociális szemlélet jellemezte. Óriási hatást gyakorolt rá Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, a korszak magyar Egyházának szociális apostola, valamint közvetlen nevelője-elöljárója, a szocialista rendszerben ugyancsak mérhetetlen szenvedést elviselő Kerkai Jenő, a KALOT-mozgalom (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete) alapító atyja is.

Serfőző Levente könyvében kiemeli: Albert atyának a fiatalság körében végzett szolgálatát a kommunisták rossz szemmel nézték. Keresték a módját, hogy letartóztassák. Az egyik ilyen próbálkozás egy fiatal tanítványának a meggyőzése lehetett. A korabeli beszámolók szerint a gimnazista fiú idős, beteg nagymamájával lakott. Györgypál Albert sokszor segítette őket szerény anyagiakkal vagy lelki bátorítással. A gimnazista diák nem hibáztatható, de miután pénzt fogadott el a kommunistáktól, azt állította, hogy a fiatal pap az oroszok ellensége. A fiú vádjai mellé a hatalom egy másik okot is talált, melyet a váradi újságban megjelent cikkeihez kapcsolt. Berci atyának ugyanis 1944. március 4. és 8. között három írását is lehozta a helyi Magyar Lapok című napilap. Ezekben a „szovjet paradicsom” megtévesztő ideológiájának következményeire utalt, amelyeket testközelből, személyes tapasztalatokból és munkásokkal folytatott beszélgetésekből ismert meg. Emberek éhezéséről, a munkás-paraszti réteg kizsákmányolásáról és a lesújtó közállapotokról írt. A fiatal lelkipásztor nem tett mást, mint papírra vetette mindazt, aminek szem- és fültanúja volt. Végül e három rövid cikk adott okot arra, hogy a kommunisták által vezetett rendőrség 1944. december 16-án előállítása, majd börtönbüntetésre ítélje.

A letartóztatását megelőző este Berci atya a Szent László-kisszeminárium kápolnájában „életét áldozatul ajánlotta fel az Egyházért, hogy az megmeneküljön a kommunista atrocitások nyomása alól”.

A könyv szerzője megvilágítja: Györgypál Albert tisztában volt vele, hogy döntéseinek súlyos következményei lehetnek, szenvedni fog, de arra is felkészült, hogy életét adja az Egyházért, a hitéért. Szíve mélyéből szeretett, és tudatosan készült, vállalta a megpróbáltatásokat. Írásaiból, tetteiből azt érthetjük meg, hogy „nem akart másképp cselekedni, mint hűséggel és bátorsággal”.

Berci atya a középkori vár falain belül működő lágerbe került, amelyet 1945-től kezdődően a román Gulag-táborok egyik legkegyetlenebb börtöneként tartottak számon, amelyben folyamatos volt a rabok lelki és fizikai terrorja. „Éjszaka háromóránként ébresztették fel a foglyokat, és a szék lábával vagy seprűnyéllel ütötték őket. A vallatások alatt gumibottal és homokkal megtöltött zsákkal verték az embereket. Aki a verések következtében összeesett vagy elájult, vízzel locsolták fel. A kegyetlenség éjjel-nappal zajlott.”

Berci atyát, miután romló egészségi állapota miatt szabadon engedték, rendszeresen megfigyelték. Még közel egy évig látta el papi szolgálatát, de az átélt kínzások következtében fizikai állapota egyre romlott, élete utolsó időszakában már állandó orvosi felügyeletre szorult. Visszaemlékező szemtanúk szerint élete utolsó napjait, óráit is imádságban töltötte, és kérte: „Istenem, én meghalok, adj helyettem három másik papot az egyházmegyének, jobbakat, mint én.”

Serfőző Levente kifejti: Györgypál Albert atya életének eseményeit, írásait, valamint az őt ismerők véleményét megismerve egy tettre kész, missziós szellemű, alázatos és apostoli lelkületű pap élete tárul elénk.

Az imádság és a cselekvés embere, aki számára az emberség és lelki élet gyökerei egészen a családi élethez vezetnek vissza.

1947. július 19-én bekövetkezett halálának hírét Várad lélekharangja hirdette, így az egész város megtudta, hogy Györgypál Albert atya „visszatért a Jó Pásztorhoz”. Temetéséről édesanyját nem tudták értesíteni, így ő nem lehetett jelen. „Halála után az egyik vincés nővér azt mondta, hogy

»szegény, olyan rongyosan ment a másvilágra, mert mindenki vágott egy darabot a ruhájából, reverendájából ereklyének. Ő biztosan egyenesen a mennyországba jutott, olyan jó lélek volt, szentéletű«.”

A kötet szerzője emlékeztet rá: a boldog emlékű lelkipásztor egyházmegyéje 2005. április 29-én hivatalosan is elindította a boldoggáavatási eljárást.

A kötethez Böcskei László nagyváradi megyéspüspök és Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök írt ajánlást.

Serfőző Levente: Rongyosan az Isten előtt – Györgypál Albert vértanú pap élete
Lectum Kiadó, 2024

Fotó: Merényi Zita (archív); Romkat.ro

Bodnár Dániel/Magyar Kurír