Sík Sándor István király című drámája a Nemzeti Színházban

„Emberfölötti ember, aki nemcsak megérzi nemzetének legnagyobb, századokra kiható történeti problémáját, hanem messze megelőzve korát, az egyszersmindenkorra érvényes egyetlen feleletet is meglátja: a magyarságnak mindenestül kereszténnyé, azaz nyugativá, műveltté, lelkivé kell lennie, de ugyanakkor mindenestül magyarnak is maradnia. Ebből fakad helyzetének tragédiája…” (Sík Sándor Szent Istvánról, Nemzeti Ujság)

1925-ben Sík Sándor két színműbe kezdett. A boldog ember inge szintén dramatikus, verses mese lett, de mivel túl nagy színpadi apparátust kívánt, nem került soha színpadra. A másik Szent István király utolsó napjait dolgozta volna föl, aki súlyos dilemma előtt áll, mert nem talált méltó utódot. „Vazultól a frissen sarjadzó kereszténységet félti, [Orseolo] Pétertől pedig a magyarságot. Egyik a népe lelkétől, hagyományaitól idegen, a másik az államot fenntartó keresztény hit ellensége.”

Sík Sándor eleinte történelmi regényben gondolkodott, majd inkább a dráma mellett döntött, amely – a görög tragédiákhoz hasonlóan, a hármas egységet megtartva – egy helyen, egy időben, egy cselekménysorral játszódik. Ezt azonban félretette, míg 1930-ban Kürthy György, a szegedi színház igazgatója arra nem kérte, hogy a Fogadalmi templom fölszentelése alkalmából Szent Imréről írjon színművet. Sík Sándornak az volt a véleménye, hogy „Szent Imre, ez a gyönyörű misztériumalak, teljességgel nem alkalmas a szó igazi értelmében vett drámai hősnek”; helyette inkább korábbi tervét vette elő, és

1930 októberében, nyolc napi éjjel-nappali munkával elkészült a Szent István utolsó éjszakájáról szóló darab.

Befejezésén még dolgozott, amikor Németh Antal rendező már az első részt próbálta a színészekkel. Az ősbemutatót 1930. október 22-én tartották, Táray Ferenc főszereplésével.

Az eredeti drámát később Sík Sándor átdolgozta. A lényegen ugyan nem változtatott, de mozgalmasabbá tette, dramatizálta, és új szereplők is megjelentek a műben.

A megújult István király ősbemutatóját 1933. december 5-én tartották Budapesten. A háborút követően jelentős bemutatóként tartjuk számon a veszprémi Petőfi Színház (1988) előadását, a rendszerváltás után pedig az Evangélium Színház és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata bemutatóját a magyar államalapítás ezredik évfordulóján.

*

Sík Sándor István király című drámájának bemutatójához kapcsolódóan kamarakiállítás is nyílt a Nemzeti Színházban.

Forrás: Piarista Központi Levéltár/Piarista.hu

Fotó: Wágner Csapó József

Magyar Kurír