Több mint 100 év után újra liturgikus használatban a Veszprémi Főegyházmegye értékes műtárgya

Eredetileg a Pápa melletti Ugod templomában használták a szent három nap kellékeként, onnan került a Veszprémi Főegyházmegye múzeumába.

Műtárgyként évtizedekig raktárban őrizték Veszprémben, majd a várhegyen 2022-ben megkezdődött felújítási munkálatok miatt el kellett szállítani onnan. 2023-ban, a Veszprémi Érsekség Európa Kulturális Fővárosa programsorozathoz kapcsolódóan megrendezett Work in Progress kiállítása (melyről ITT számoltunk be) részeként a beállványozott piarista templomban bemutatták be a nagyközönségnek – mégpedig munka közben: a restaurálást megelőző vizsgálat fázisában.

Idén húsvétkor – Udvardy György veszprémi érsek kérésére – több mint száz év múlva újra eredeti szerepét tölti be: a teatrum sacrum díszleteként a régi hagyomány újrafelfedezése történik, ami talán új hagyomány kezdete lehet Veszprémben.

A szentsír a nagypénteki szertartás végén tűnik fel, amikor a Megváltó halála után teste sírba helyezésére emlékezünk. Az építményhez tartozik a halott Krisztus élethű szobra, mely fakoporsóba fektetve kerül a kupola alá. A sírt két angyal őrzi a kapu felett, a koporsó mellett pedig kilenc aranykerub siratja a halottat.

A szentsír nagyszombat estig látogatható, húsvét vasárnap és hétfőn pedig az üres sír misztériumát teszi átélhetővé a piarista templomba látogatók számára.

Húsvét után a szentsír restaurátorműhelybe kerül, hogy 2025-re teljes pompájában visszatérhessen.

Az ugodi szentsír egy több évszázados hagyomány utolsó tanúja a Veszprémi Főegyházmegyében, de országos összehasonlításban is kivételesen ritka. Az érsekség szándéka, hogy múzeumi műtárgyként gondoskodjon a szentsír szakszerű megőrzéséről, restaurálásáról, de ezzel párhuzamosan felkutassa azt a hagyományt is, amely létrehozta. Amennyiben a múltnak ez az emléke a jelenben segíti a húsvét titkának mélyebb megértését, a hagyomány újrateremtésére is kísérlet születik, hiszen „őseink hite a jövő reménye”.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Gaylhoffer-Kovács Gábor

Magyar Kurír