„Legyen benne egy kis provokáció” – Beszélgetés Tornya Erikával, a Zarándokzsebkönyv szerkesztőjével

– Hogyan és mikor született meg Önben ennek a könyvnek a gondolata?

– Amikor a jezsuiták elkezdtek gondolkodni a jubileumi éven, a magyar rendtartomány is összeállította, hogy milyen programokkal, kiadványokkal készülhetnének. Tavaly novemberben érkezett a megkeresés a Jezsuita Kiadó felé, azzal kapcsolatban, hogy „poroljuk le”, frissítsük fel a Szent Ignácnak tulajdonított mondásokból álló világszerte ismert, leghíresebb gyűjteményt, amit Ignáci Szikrák címmel Hevenesi Gábor magyar jezsuita adott ki 1713-ban Nagyszombatban. Az Ignáci Szikrák a mai napig nagyon népszerű kiadvány, szívesen forgatják az olvasók, de vannak benne olyan kifejezések, amiket a mai modern ember már nehezen ért. Mivel négy évig tanultam német nyelvterületen Szent Ignác-i lelkiséget, és szerzetesrendemmel is ebben a hagyományban élünk, természetesen adta magát, hogy a szerkesztőség tagjai közül nekem jusson a megtisztelő feladat: a Szikrák frissítése. Közelebbről megvizsgáltam az 1713-ban szerkesztett gyűjteményt, és arra jutottam, hogy ezekhez a Szent Ignác-idézetekhez nem lehet hozzányúlni. Ez egy teljes, komplett, jó gyűjtemény. De mivel jól ismerem a Szent Ignác-i forrásokat, arra gondoltam, érdemes megnézni, találok-e olyan gondolatokat, amik egybefűzve inspirálóak, befogadhatóak lehetnek a mai kor embere számára is. Elkezdtem újraolvasni a Naplóját, a levelezését, a Lelkigyakorlatokat, különféle külföldi gyűjteményeket is, és rengeteg kevésbé ismert idézetet találtam ezekben, amiket elkezdtem összegyűjteni.

– A reflexiós kérdések hogyan kerültek bele a kötetbe?

– Ahogy gyűltek az idézetek, az az ötlet, vagy inkább igény fogalmazódott meg bennem, hogy nagy segítséget jelentene az olvasóknak, ha kérdések is kerülnének az idézetek mellé. Egyrészt magyarázza az ötszáz éves szöveget, másrészt segíti a személyes reflexiót. Ez még inkább segít Ignác nagyon aktuális, friss szemléletét megérteni és közel hozni a saját életünkhöz, és valahogyan hozzáférhetővé teszi azt az általános hittapasztalatot, amit Szent Ignác megélt.

– Mi a jellemzője Szent Ignác megközelítésmódjának? A könyv szerkesztése közben mi tűnt fel önnek?

– Meglepő, hogy Ignác sokat foglalkozik a praktikus dolgokkal: mennyit együnk, dolgozzunk, hány órát aludjunk, hogyan viselkedjünk betegség idején. Szent Ignác egyik fő szempontja volt, hogy hogyan kerülj olyan állapotba, hogy elmélyülten tudjál imádkozni. Az imához és katolikus egyházban való részvételhez, Istenhez való kapcsolódáshoz is sok szemponttal szolgál. Az emberi kapcsolatok rendezése is nagy súllyal jelenik meg, hogy hogyan élj együtt másokkal, hogy kezeld az információkat, hogy légy jelen mások számára. Segít a döntések meghozatalában is, a személyes célok felállításában, de még a pénz helyes kezelésében is. Aki ezt a könyvet végigolvassa, kicsit megismerheti Ignác személyiségét is, azt, hogy rendkívül érzékeny lelke volt. Nem fogalmaz meg mindenkire egyformán érvényes igazságokat, hanem differenciál. Az egyik embernek ez segít, a másiknak az. Nincsenek kötelező érvényű kinyilatkoztatásai, tisztában van azzal, hogy az emberek különbözőek, így többféleképpen segíthetünk rajtuk.

– Ön mely idézeteket emelné ki, melyek a személyes kedvencei?

– „A járás mérsékelt tempóban történjen, észlelhető sietség nélkül, hacsak nincs valami sürgős szükség, megőrizve a kellő méltóságot, amennyire csak lehet.” Nagyon izgalmas kérdés: mi köze lehet a lelki életnek ahhoz, hogy én hogy járok? A napi ritmusomon le tudom mérni az istenkapcsolatomat? Ha lassítok, talán közelebb kerülök Istenhez? Összhangban vagyok-e a teremtés örök ritmusával? Ez zseniális meglátás volt Ignáctól. Sok ilyet találtam.

– Ehhez az idézethez milyen kérdéseket tett fel?

– „A napjaidat végigrohangálod, vagy marad időd arra, hogy érzékeld a jelen pillanatot? Be tudod osztani az idődet? Van-e lehetőséged megtapasztalni a slow life (lassabb élet) szépségét?”

– Említene még egy-két idézetet, és a hozzá írt kérdéseket?

– A fiatalokkal kapcsolatos meglátás a következő: „Azt látom, hogy az ifjúság nagyon fogékony az első benyomások befogadására és megtartására, legyenek azok jók vagy rosszak.” Ennek kapcsán talán a felelősségünk kérdése merül fel, hogy hogyan segítjük a fiatalokat, akik fogékonysága a jövő kulcsa, de egyben kiszolgáltatottá is teheti őket. Ezzel kapcsolatban a következő kérdések kerültek a gyűjteménybe: „A környezetedben van fiatal? Milyen példát mutatsz neki? Segítesz neki eligazodni a rázúduló információk értelmezésében, az életben? Amikor te fiatalabb voltál, kaptál ebben segítséget?” Ezenkívül az egyik kedvenc pontom így szól: „Ha tehát az egészsége megengedi, hogy valaki általában sört vagy vizet igyon, vagy esetleg mustot, ahol az emberek általában ezt az italt fogyasztják, akkor ezt kell hogy fogyassza, nem pedig külföldi borokat, ami nagyobb költséget jelent, és kevésbé épületes.” Ignác tehát ilyen dolgokkal is foglalkozott, amikor észrevette, hogy bizonyos közösségekben messziről hozatják a drága italokat. Ehhez olyan kérdéseket tettem, melyek aktualizálják az idézetet: „Hajlamos vagy-e drága, divatos külföldi ételeket-italokat fogyasztani, felkapott diétákat követni a helyi alapanyagok előnyben részesítése helyett? Étkezésedben vannak-e a környezetet védő szempontok (például, hogy minél rövidebb szállítási útvonalon kerüljön az asztalodra az étel)?” Ignác tehát már ötszáz évvel ezelőtt észrevette azt, amire mi most kezdünk el figyelni, a Laudato si’ (Áldott légy – Ferenc pápa első, 2015-ben kiadott önálló enciklikája – a szerk.) kapcsán, hogy a lokális felhasználás jobban tekintettel van a teremtett világra, használjuk azt, ami könnyen elérhető!

– Elképesztő, hogy Ignác a 16. században megfogalmazott olyan dolgokat, amik ma is időszerűek.

– A könyv tartalmát tudatosan úgy építettem fel, hogy kívül maradjon az időn. Az egyik oldalon Ignác friss, minden korban érvényes megfogalmazásai, a másikon az ezzel kapcsolatos kérdések. A frissességet hangsúlyozza, biztosítja a kötet grafikája, megjelenése is. A borító- és grafikai tervezés, a tördelés egy fiatal, kiváló grafikusnő, Jónás-Meszleny Anna munkája. Az elsődleges szempontunk az volt, hogy vonzó legyen a fiataloknak. Szándékosan fekete-fehér a kiállítása, és már a fedőlap is olyan, hogy legyen benne egy kis provokáció:

útvesztő, labirintus, ami azonban kinyílik, így a nyitott szemmel figyelő zarándok végig tud menni benne.

A megjelenés spirálozott, jegyzetfüzet jellegű. A két oldalt szándékosan felcseréltük: az idézetek klasszikusan a bal oldalon szoktak lenni, mi viszont áttettük a jobb oldalra.

Az európai ember hagyományosan a bal oldalon kezdi az olvasást, onnan folytatja. Mi ezt tudatosan összekevertük, hogy már az olvasás is zökkentse ki az embert a megszokottból.

Ha valaki akar, írásban is megválaszolhatja a kérdéseket, beleírhat a könyvbe. A kérdéseket tegező formában írtam meg, hogy ezzel is könnyebben szólítsuk meg a fiatalokat. Természetesen bármelyik korosztály olvashatja.

– A kérdések elég húsbavágók…

– Ez így van. Amikor azt kérdezem, hogy mi az életcélod, vagy milyen a személyes kapcsolatod az Atyával, ezen azért lehet gondolkodni. Azon is, hogy hogyan tudod kimutatni a szeretetedet, szoktál-e aggályoskodni, hogy állsz a pletykákkal. Ha ezeket valaki komolyan végiggondolja, és megpróbál elindulni a jó irányba, akkor az élete elkezd megváltozni, mélyül az istenkapcsolata, előrehalad az önismeretben. A válaszokkal nem kell sietni, lehet egyénileg is elmélkedni, de ha ifjúsági csoportok vitatják meg ezeket, megosztva egymással a tapasztalataikat, az is tökéletes. Iskolák, vagy hittancsoportok, közösségek, családok is használhatják.

– Az önmagunkkal való szembenézésre késztet minket?

– Igen. Nagyon gyakorlati, nem maradnak az ignáci idézetek a levegőben. A Szent Ignác-i lelkület „reflektáltat”, nagyon erős abban, hogy nem marad elmélet, hanem tapasztalatra épít. Ez a könyv is ezt a módszert követi. Vannak ezek a gyönyörű, erős idézetek, melyekhez odatesszük a saját tapasztalatainkat, melyeket másokkal is megoszthatunk, ezért különösen izgalmas ez az egész. Arra is gondoltunk, hogy lesznek olyan olvasók, akik jobban meg szeretnék ismerni Ignácot, ezért a végén megadtuk minden idézet forrását. Ha valaki utána akar olvasni, akkor ebből a forrásgyűjteményből tájékozódhat.

Az ára a kiadványnak 1521 forint, vagyis Ignác megtérésének az esztendeje.

Amit mindenképpen szeretnék kiemelni, hogy a kötet megjelenése a Jezsuita Kiadó munkatársainak közös csapatmunkája. Heti megbeszéléseinken egyik ötlet hozta a másikat. Jónás-Meszleny Anna grafikuson kívül fontos szerepe volt az olvasószerkesztőnknek, Szigeti Lászlónak, aki biztosította a nyelvi igényességet és Végh Dániel lapmenedzsernek, aki az egész projektet mozgatta.

– Mit remél a kötet megjelenésétől?

– Mivel teljesen új koncepciójú lelkiségi kiadványról van szó, elég nagy az érdeklődés a Zarándokzsebkönyv iránt, remélem, hogy minél többen veszik majd kézbe. Szent Ignácról sok emberben az a kép él, hogy szikár volt és rideg, megközelíthetetlen. Ebből a könyvecskéből viszont kinyílhat számunkra Szent Ignác valódi lelkisége, kapu nyílik, és ráébredhetünk, hogy könnyű lehet hozzá kapcsolódni. Akár a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy a lelki életben van rendeződés, lehet változni és folyamatosan közelebb kerülni Istenhez, rátalálni a valódi helyünkre, hivatásunkra.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita; Végh Dániel

Magyar Kurír