A pannonhalmi főapát közleménye a Balatonfüredi Szent Benedek Iskolában történtekkel kapcsolatban

Iskolafenntartó szerzeteselöljáróként megrendülve, fájó szívvel kérek bocsánatot valamennyi gyermektől, szülőtől és tanártól, akiket a Balatonfüredi Szent Benedek Gimnázium, Technikum és Kollégium intézményünkben sérelem, bántalmazás ért.

A balatonfüredi iskolánkban a 2022–23-as és 2023–24-es tanévben szolgálatot teljesítő szerzetesnővér tevékenységét érintő egyházi belső vizsgálat megállapításairól, az ügy kezeléséről és annak eredményeiről szeretnénk most tájékoztatást nyújtani.

A Pannonhalmi Főapátsághoz érkezett bejelentés alapján, a Főapát megkeresésére, a Nyolc Boldogság Közösség nemzetközi általános elöljárója elrendelte az egyházi előzetes vizsgálatot visszaélések gyanújával. Az ügy egyházi kivizsgálása megtörtént. A megnyugtató lezárás érdekében a Nyolc Boldogság Közösség, az érintett szerzetesnővér rendje és a Pannonhalmi Főapátság, az iskola fenntartója közös erőfeszítéseket tett. A Nyolc Boldogság Közösség elöljárói és a vizsgálatot lefolytató bizottság értő és meghallgató figyelemmel fordult a sértettek felé.

Az érintett nővér ügyét a Nyolc Boldogság Közösség által felállított bizottság vizsgálta ki és azokat az eseményeket, jelenségeket összegezte, amelyeket a meghallgatások során rögzítettek. Fontos kijelenteni, hogy a bizottság nem vádhatóság. Feladata az érintettek értő meghallgatása és az érintett egyházi személyek tevékenységével kapcsolatos információk rögzítése. Nem bizonyítékokat kerestek, nem szembesítettek egymással tanúkat. A civil hatóságok, a rendőrség feladata, hogy a feljelentés megtörténte esetén tisztázza a gyanúkat és a törvény erejével bizonyítsa a felmerült vádakat.

Az egyházi eljárások az érintett cselekmények morális, lelki megítélésében mindig sokkal szigorúbbak, mint a világi eljárások.

A Nyolc Boldogság Közösség elnöke a következő módon intézkedett a bántalmazási ügy egyházi kivizsgálásának megállapításai alapján.

A bizottság által összegyűjtött beszámolók, írásos dokumentumok alapján nem nyert bizonyítást, hogy a szerzetesnővér a hatályos egyházi jogszabályok alapján elkövetett volna szexuális cselekményt akár kiskorú, akár nagykorú személlyel.

Ugyanakkor a meghallgatottak elmondásából bizonyosságot nyert, hogy a nővér cselekedetei súlyos botrányt okoztak, ezért a bizottság javasolta a megszentelt élet intézményéből való elbocsátásának kezdeményezését.

Az előzetes egyházi vizsgálat eredményei alapján a Nyolc Boldogság Közösség elöljárója az alábbi intézkedéseket hozta:

1. A Nyolc Boldogság Közösség legfőbb elöljárója, Johannes-Marie Poblotzki atya a vizsgálat lefolytatásáról és eredményéről értesítette a római Szerzetesi Dikasztérium fegyelemi ügyekkel foglalkozó osztályát.

2. Átadta az ügyet a Közösség nővér ágának legfőbb elöljárójának, hogy kezdjék meg a hatályos Egyházi Törvénykönyv 696-os kánonja alapján a fenti érvekre támaszkodva az érintett nővér elbocsátását.

A legfőbb elöljáró a nővér elbocsátásáról hozott döntése alapján a következők történtek:

1. November végén elkezdődött a hivatalos elbocsátás az egyházi jognak megfelelően.

2. A Nyolc Boldogság Közösség kifejezte felelős együttműködési szándékát a hatóságok felé. A magyarországi elöljáró – ezt kifejezendő – megkereste a rendőrséget, hogy feljelentést tegyen, azonban ott kiderült, hogy pár nappal korábban már az érintett ügyben érkezett a rendőrséghez egy névtelen feljelentés.

A bántalmazások esetében még az érzékenyítés és érzékennyé válás folyamatának az elején járunk. Sokan azt gondolják, hogy a gyermekbántalmazás esetei a pedofília, a szexuális aktusra kényszerítés, a testi erőszak eseteivel kimerülnek. A bántalmazás azonban ennél sokkal több és árnyaltabb módon megvalósuló cselekedet, vagy azok kapcsolása, esetenként sorozata. Lehet szóbeli abúzus, manipuláció, hatalommal való visszaélés, határátlépés, toxikus légkör kialakítása, vagy azok közös előfordulása. Mind a testi, mind a lelki abúzus egyfajta hatalomérvényesítésen és kiszolgáltatottságon alapszik, így gyermek–felnőtt viszonyrendszerben kizárólag a kezdeményező felnőtt felelőssége. Látni és érteni kell, hogy a bántalmazás hatalomból, öncélú tekintélytiszteletből fakadó abúzus: annak kihasználása, hogy a pap, a tanár, az edző, a mester feddhetetlen, kikezdhetetlenül védett pozícióban van. Ezért kezdetben sokszor nem hisznek a gyerekeknek a szülők, a felnőttek, s a gyermekek jelzéseit átlagban 7–8-szor utasítják el, mire végre érdemi lépésre szánják el magukat. Ezért is bélyegzik meg azokat, akik a „papot, szerzetest hozzák hírbe”. Az egyházi vizsgálatot folytató bizottságok Ferenc pápa Vos estis lux mundi motu propriója (Róma, 2023) és a Hittani Kongregáció Vademecum címet viselő dokumentumának (Róma 2020) irányelvei alapján végzik ezen esetek feltárását, a szerzetesrendek és egyházmegyék külön erre a célra létrehozott bejelentő felületet működtetnek.

Téved, aki azt gondolja, hogy amikor egy egyházi eljárás során kihallgatja az áldozatokat, ezzel már meg is hallgatta őket. A valódi meghallgatás során nemcsak a történtek pontos rögzítésére figyelünk, hanem főleg arra, ahogyan azt mondják, ahogyan szólnak hozzánk. A szavakon túl a valódi érzelmi üzenetet is hallom. Minél gyakrabban sikerül így beszélgetni, annál közelebb kerülünk egymás valódi megértéséhez. Kihallgatni elég egy egyszeri találkozás, érzelmi kapcsolat nélkül. A meghallgatáshoz viszont kapcsolatba kell kerülni egymással!

Bocsánatkérésünk szívből jön, felelősséget vállalunk a bántó viselkedésért, elismerjük a másik fájdalmát, és felajánljuk segítségünket a gyógyulásban.

A visszaélések esetében soha nem kerülhető meg a felelősség kérdése. Felelős az elkövető, aki visszaél egyházi pozíciójával, tekintélyével, fölérendelt szerepével. Felelős az intézmény, a közösség és annak vezetői, akik süketek és vakok a figyelmeztető jelzésekre. És felelős a felettes egyházi szerv, amely szintén nem fordít elég figyelmet a visszaélések megszüntetésére, megelőzésére. A hármas felelősségből eredő következményeket vállalnunk kell, le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket és megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy bántalmazási, visszaélési helyzet többé ne fordulhasson elő.

A vizsgálatnál is fontosabb az ügyben érintett gyermekek támogatása, utánkövetése, hiszen a beavatkozások célja a végső gyógyulás, a bántalmazás okozta sérülések megszüntetése.

Ennek érdekében a Nyolc Boldogság közösség elöljárói az iskola vezetésével egyeztetett időpontban találkoznak és beszélgetnek az érintett gyermekekkel.

A találkozás célja:

– a Közösség nevében bocsánatot kérni a fiataloktól azokért a tapasztalatokért, amelyeket fájdalmasan éltek meg a nővérrel való találkozásokban,

– teret adni nekik, hogy ők is kimondhassák, ha van még bennük feszültség, sérelem a történtek kapcsán,

– biztosítani őket arról, hogy a közösség továbbra is biztonságos hely a számukra, ahogyan ezt néhányan maguk is megtapasztalhatták, amikor korábban részt vettek a Nyolc Boldogság Közösség ifjúsági programjain.

Jelen helyzetben az iskola és a fenntartó Pannonhalmi Főapátság részéről a következőket tettük, és szándékozunk még tenni a Balatonfüredi Szent Benedek-iskolában a gyermekek védelmének megerősítése érdekében:

– Iskolapszichológus alkalmazása – megtörtént
– Alkalmazottak, szülők és tanulók tájékoztatása – megtörtént
– Igény esetén segítségnyújtás: lelki gondozás, pszichoterápia – folyamatban
– Védelmi Bizottság működésének újratervezése, megerősítése – folyamatban
– Tanárok részére esetmegbeszélő csoport szervezése, konfliktuskezelés, kommunikációs módszerek oktatása és az alábbi témák hangsúlyos kezelése:
• lelki és verbális erőszak kérdésköre
• hatalommal való visszaélés kérdésköre
• toxikus légkör kialakításának kérdésköre
• határátlépés kérdésköre

Minden gyermekbántalmazási esetben a Főapátság az áldozatokat támogatja, büntetőjogi segítséget, pszichológiai tanácsadást és terápiát biztosít számukra.

A megelőzés gyakorlatát szem előtt tartva kérem Isten támogató és megbocsátó szeretetét mindannyiunk szolgálatára!

Imádsággal:

Cirill főapát

*

MIT KELL TENNI, HA BÁNTALMAZÁST, VISSZAÉLÉST TAPASZTALUNK?

A visszaélésről tudomást szerző felnőttnek kötelessége jelenteni a visszaéléseket az intézmény vezetőjénél, a gyermekvédelmi csoportnál, akkor is, ha csupán vélt visszaélésről, kihasználásról vagy manipulációról van szó. Mert egy bántalmazó felnőtt és egy kiskorú között még akkor sem beszélhetünk egyenértékű kapcsolatról, ha a gyermek látszólag elégedett a helyzettel, netán beleegyezett a kapcsolatba. Egy ilyen viszony a hatalomérvényesítésen és kiszolgáltatottságon alapszik, így kizárólag a kezdeményező felnőtt felelőssége.

Szó nélkül hagyni az esetet felér egy cserbenhagyással, mert a kiskorúnak szüksége van a kívülálló felnőttek tisztánlátására, az egyértelmű és mindenkire érvényes szabályokra még akkor is, ha az áldozat látszólag nem elszenvedője a történéseknek, és „jól érzi magát”. Az áldozatok többsége nem mindig eszmél rá a visszaélés folyamatában saját kiszolgáltatottságára, sokszor már felnőttként döbben rá, hogy kizsákmányolás, becserkészés vagy határátlépés elszenvedője volt, és rendszerint a fel nem dolgozott traumák, az azokból fakadó testi-lelki tünetek ébresztik rá, hogy foglalkoznia kell gyermekkori sérüléseivel.

Ha oktatási intézményben történik a kiskorúval szembeni visszaélés, és arról egy másik pedagógus tudomást szerez, a kötelezettsége még hangsúlyosabb. Azok a tanárok és diákok, akik ismerik az érintettet, felvehetik vele a kapcsolatot, megkérdezhetik, hogy hogy van, és teljes diszkréciót biztosítva neki, kideríthetik, hogy mi történt, megadhatják a szükséges emberi és intézményi támogató segítséget. Abban az esetben, amikor egy tanárról az iskolában a pedagógustársak és a diákok is több pletykát hallanak, az iskolai vezetőségnek lépéseket kell tennie a diákok védelmében, és diszkréten, de intézményi szinten is kell vizsgálniuk az érintettek ügyét.

Ha bármiféle visszaélésnek, erőszaknak csak a gyanúja is áll fenn, kötelességük jelenteni ezt az intézményi felettesnek és a gyermekvédelmi csoportnak. Még akkor is, ha nincsenek megalapozott bizonyítékaik, az ő feladatuk a szakemberekre bízni a további vizsgálódást. Amennyiben például gyermekvédelmi hatóságnál jelentik az esetet, ott feljegyzést készítenek és kivétel nélkül jelzik azt a bűnügyi hatóságoknak. Ha ugyanis bűncselekményről van szó, annak megállapítása a rendőrség és az ügyészség kompetenciája.

Egy diák–tanár kapcsolatban a tanárnak tudnia kell, hogy hol húzódnak az egészséges és morális határok, és neki kell meghúznia azokat, mert egy tanár a hatásköréből, a hatalmi pozícióból kifolyólag képes manipulálni a gyermekeket. A visszaélés abból fakad, ha kihasználja a bizalmi kapcsolatot, ami egy tanár–diák viszonyban eleve fennáll, és ezt olyan szintre emeli, ami már nem megengedett sem morálisan, sem törvényileg, illetve súlyosan sérti az iskolai etikai kódexet.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír