Az én szerzetesem: Zillich Mihály ferences testvér

Az én kedvenc szerzetesem Mihály testvér. Ő a legjobb barátom, Pasaréten ferences testvér.

Ötéves koromban ismertem meg, és ő tanított meg ministrálni Zalán atya mellett az ovismisén.

Ő volt velünk az ovishittanon is tavaly, idén már nem ő van, hanem Benjamin testvér, de Mihály testvér minden szombaton lejön hozzám beszélgetni a mise után. Ilyenkor szoktunk csocsózni, játszani, a Jóistenről beszélgetni. Olyan, mintha a nagy unokatestvérem lenne. Nagyon kedves, mindig megosztja velem az élményeit. Van egy titkos helyünk, amit még anyának sem mutattam meg, és ott belevési a fába, hogy mennyit nőttem.

Szoktunk szerelni is a kisműhelyben. A kisműhelyben van egy húzódzkodó, és úgy szoktunk háromszor húzódzkodni, hogy én a nyakában lógok, mert olyan erős.

Meghívtam a hatodik születésnapomra, ezt kértem ajándékba, hogy eljöjjön. Szerencsére elengedték, és el is jött, együtt raktuk össze a legót. Kaptam tőle egy Szent Mihály arkangyal-szobrot, ott van a párnám mellett, amikor alszom. Egyszer eltörött, de ő meg tudta ragasztani nekem, mert ehhez is ért. Mindent meg tud csinálni.

Karácsonykor szervezett egy éneklést a villamoson, arra is elmentem. Volt csengőjáték, furulya, éneklés, és képeket meg szaloncukrokat osztottunk az embereknek. Az emberek csak néztek, hogy nem kell tenniük semmit, és kapnak a Jóistentől mosolygós ferenceseket. Mihály testvér mindig mosolyog, és a mosolygós arcával hívja be a gyerekeket a templomba.

Annyira szeretem, hogy befogadnám ide hozzánk. Vagy pedig ő fogadna be engem a családjába, ahol ott van Özséb testvér, Zalán atya, Benjamin testvér, Jeromos és Jeremiás meg Donát atya is. Szeretnék én is ferences testvér lenni, csak Zalán atya azt mondta, hogy várnom kell még tizenkét évet, és abból még csak egy fél telt el, mióta mondta. De addig is mindig bejelöljük a Mihály testvérrel, hogy mennyit nőttem, és akkor telik le az idő, amikor már olyan magas nagyfiú leszek, mint ő.

Ruff Imre
(Az írást lejegyezték szülei és nagypapája)