Fogadalomtételt ünnepelt a Szűz Mária Társasága Budapesten

Meredeken kanyarog fel az út a Testvér-hegyre: Budapest egy különlegesen szép városrészében járunk. Itt, a Jablonka úton van a magyar alapítású rend, a Szűz Mária Társasága (Societas Mariae Virginis, MSV) otthona. Isten aprócska háza – a Szent Anna-kápolna – a nagy villaépületek között.

A rendszerváltás után, 1990-ben fogott építkezésbe az 1925–26-ban alapított közösség, és 1994-ben kezdték meg életüket a nővérek a Jablonka úton. Az évek során a Testvér-hegy oldalában megépült a rendház a kápolnával, a harminc-ötven lányt befogadó kollégium, illetve a lelkigyakorlatos és zarándokház.

Ide várták főünnepükön, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, december 8-án Süllei László érseki általános helynököt és Kránitz Mihály atyát, közösségük barátját. Tagjaik ezen a napon megújították örökfogadalmukat, és új tagjuk is most ünnepelte elköteleződését.

Sokan vannak a kis kápolnában, látható, hogy az utóbbi években mennyire megnövekedett Testvér-hegy lakossága. Több nagycsalád is eljött ünnepelni, a testvérek körül sok a kisgyerek.

A szentmise főcelebránsa és szónoka, Süllei László, a Mátyás-templom plébánosa az elköteleződésről beszélt: a fogadalomtétel tanúságtétel arról, hogy Isten ma is cselekszik. Meghív, és várja tőlünk az életünket kiteljesítő igent, de képessé is tesz az elköteleződésre. Szükségünk van példákra, mert amikor az egyén kifejezi elköteleződését, az egész közösség megerősödik.

Süllei László elmondta, az ő hivatását is kísérte két nővér. Az egyiktől kisgyerekként azt látta, hogy mindig kész őt meghallgatni, mindig van ideje tanítani, foglalkozni vele. A másiktól azt tanulta, hogy a szegény emberhez, a rászorulóhoz, a beteghez hogyan kell elvinni Krisztust, hogy annak elsőrendűen szívre, szóra és szeretetre van szüksége. Ez az irgalmasrendi nővér volt az, aki azt tanította orvosoknak, nővéreknek, hogy a beteget a maga környezetében lehet jól ápolni, és indította el ezzel az otthonápolás gyakorlatát.

A december 8-i ünnepen tett fogadalmat Hajdú Jenőné Judit. A társaság tagja lehet ugyanis özvegyasszony is. Judit testvért felnőtt gyerekei vették körül elköteleződése ünnepén, és itt voltak annak a közösségnek a tagjai is, akik kisgyerekként kerültek hitoktatói keze alá, majd váltak összetartó, mára családos közösséggé.

A társaság tagjai pedig megújították évekkel ezelőtt letett örökfogadalmukat a szentmisén – így Feldhoffer Magdolna, Magdi testvér, általános főnöknő is. Ő a szétszóratás éveiben lett a rend tagja. Egy olyan időszakban tett fogadalmat, amikor titokban kellett tartania elköteleződését, és az Egyház sem fogadhatta el hivatalosan fogadalomtételét. „Amikor letettem társaimmal együtt az örökfogadalmat, azt egy papíron saját kezűleg írásba foglaltuk, amit rögtön el is égettünk. Ezért kérte Erdő Péter bíboros atya, hogy rendezzük, és újítsuk meg a fogadalmunkat.”

A nővérek ezúttal is papírra jegyezték a fogadalom szövegét, együtt elmondták a szentmisében, végül aláírták Isten oltárának színe előtt.

A testvérek meghallották Isten hívó szavát, mely közösségbe hozta őket össze – köszöntötte Süllei László a fogadalmat tevőket. – Szűz Mária Társasága új életet fogadott. A kimondott igen a megszólított ember válasza, akit magával ragadott Isten. A hívó szó egybecsengett a bennük lévő talentumokkal, vágyakkal, így teremtett harmóniát, mely által az ember kiteljesedik a hivatásban. Így tudja kiegészíteni a világ hiányosságait, az „imádságtalanságot”, a nyughatatlanságot, és tudja megteremteni azt a belső bizonyosságot, ami reményt, örömet, optimizmust ad. Ez van a nővérek arcán, tekintetében – fogalmazott a szónok, buzdítva az odaszentelődésre és a felebarát szolgálatára. 

Az elköteleződés szertartását agapé követte. A testvérek sütöttek-főztek az ünnepi alkalomra, hogy vendégül láthassák a hozzájuk tartozó híveket. 

Magdi testvérrel a társaság alapításáról, saját elköteleződéséről; Kránitz Mihály atyával a közösség karizmáiról beszélgettünk. Kiderült, hogy az alapító, Ván Zsuzsanna Mária református családból származott. A pápai református tanítóképző diákjaként látogatott el a győri Könnyező Mária-kegyképhez. Megszólította a kegykép, és megérintette a katolikus hitgyakorlat. Úgy érezte, hivatása van, szüksége van az Eucharisztiára, a szentgyónásra. Bekerült a Mária utcai kollégiumba, kapcsolatba került a jezsuitákkal. Azért kereste éppen őket, mert a reformátusok velük álltak a leginkább vitában. Prohászka Ottokár püspök készítette fel a bérmálásra. 1925–26-ban hozta létre a Szűz Mária Társaságát, melynek első tagjai az Egyetemi Hallgatónők Mária-kongregációjából kerültek ki. A háborúig tizenhárom helyen működtek, hitoktatással foglalkoztak, egyesületeket, lelkigyakorlatos házakat vezettek, a Pécsi Egyházmegye területén kis falvakban missziót tartottak; voltak testvérek Kolozsvárott és Dunaszerdahelyen is. Egyik legfontosabb intézményük a Collegium Josephinum volt, ahol szegény, tehetséges fiúkat neveltek és tanítottak. Áldásos munkájuk nyomán harminckét papot szenteltek a fiúk közül. A háború alatt kivették a részüket az üldözöttek megmentésében, Ván Zsuzsanna Mária 1991-ben a Jad Vasem Intézet kitüntetését kapta.

A Szűz Mária Társasága szabályzata Szent Ignác szellemében készült. Egyházmegyei jogú szerzetesintézményként a társaságot Mindszenty József bíboros hagyta jóvá a Szerzetesek Római Szent Kongregációja 1948. január 7-i engedélye alapján. 1950-ben a Szűz Mária Társasága ötven tagot számlált. Ma kilenc tagjuk és két jelöltjük van. Céljuk ma is az, hogy az emberek között éljenek, a papság segítségére legyenek, és sugározzák a „keresztény vagyok” magatartást.

„Káplánunk révén ismertem meg a testvéreket. Hárman laktak együtt, idős emberek. Nagyon megérintett, amilyen egyszerűen éltek, vidámak voltak, és kedvesek mindenkihez” – mondta elköteleződése kezdeteiről Magdi testvér. Ami megfogta hivatása keresésekor, az fejeződik ki a fogadalomtételt követő szeretetvendégségben: az ide betérő nyitottsággal, elfogadással, szeretettel találkozik. Legyen az a kollégiumban élő főiskolás, egyetemista, lelkigyakorlatozó vagy szentmisére, imára, szentségimádásra érkező hívő. Várnak és befogadnak mindenkit, aki megpihenni akar, feltöltődni csendben, imában, elmélkedésben.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír