Hogyan tartsunk iskolánkban lelkinapot? – Képzést szervezett a szerzetesi iroda

– Egyházi iskoláinkban a nevelés meghatározó eleme a lelkigyakorlat, a lelkinap. Milyen volt az érdeklődés a képzés iránt?

– A szerzetesi iroda célja, hogy segítse a rendek együttműködését, és támogassa a közösségeket a feladatvállalásaikban. A köznevelési munkacsoport az oktatás-nevelés területén igyekszik előmozdítani ezt az együttműködést. Egy stratégiai tervező folyamat részeként először összegyűjtöttük a lehetséges együttműködési területeket, majd az iskolafenntartó szerzetesrendek képviselőivel rangsoroltuk ezeket. E munka során kristályosodott ki, hogy

az egyik legfontosabb terület, amelynek fejlesztéséhez az intézmények segítséget kérnek, a hitre nevelés, az evangelizálás, vagyis a fiatalok segítése abban, hogy eljussanak a hitre. A másik pedig a tanárok továbbképzése.

Így öltött formát a képzésünk témája: hogyan tartsunk lelkigyakorlatot, lelkinapot az iskolában. Szerzetesi iskolák fenntartói küldték el a kurzusra a munkatársaikat, hitoktatókat, tanárokat. Nagy volt az érdeklődés, jöttek résztvevők Nagykanizsától Mosonmagyaróváron át Sátoraljaújhelyig, Szegedig, összesen harmincan érkeztek tizenöt intézményből. Mivel a szerzetesi együttműködés keretében indult ez a képzés, ezért a szerzetesi fenntartású iskolák intézményvezetőin keresztül hirdettük meg a továbbképzést, de szeretnénk szélesíteni a kört, és megnyitni a kurzust az egyházmegyei fenntartású intézmények számára is. 

– Hogyan döntöttek arról, hogy a képzésben hová kerüljenek a hangsúlyok?

– Volt előzménye a mostani kurzusnak. Februárban szerveztünk egy online konferenciát a diáklelkigyakorlatokról. A résztvevők ott megismerhették a jezsuita, a piarista és a pannonhalmi bencés modellt, egy marista módszert, valamint a Boldogasszony Iskolanővérek és a Jézus Szíve Nővérek Társasága gyakorlatát. Ezekből nőtt ki a mostani képzés.

Nemcsak jól bevált gyakorlatokba kaphattak betekintést a résztvevők, hanem számos kérdést is megfogalmaztak, megosztották egymással a bizonytalanságaikat, elmondták, mi jelent nehézséget az intézményeikben. Az egyik központi kérdés például az osztályfőnök szerepe. A klasszikus módszer szerint ugyanis egy lelkinap megszervezése az osztályfőnök feladata, aki erre az alkalomra hagyományosan meghív egy jó előadónak számító papot, és tulajdonképpen ő viszi a lelkigyakorlatot. Az iskolák számát tekintve látszik, hogy ez nehezen fenntartható módszer, mert nincs elég mozgatható ember, az iskolák részéről az igény pedig egyre nagyobb. A kurzus résztvevőit az is érdekelte, hogy miképpen tudnak kollégákat bevonni a munkába, hogyan lehet évfolyamonként központi tematikát kialakítani, és milyen formai megoldások szólítják meg leginkább a diákokat. 

– Milyen volt a képzés felépítése?

– Oldott, baráti légkörben zajlott a kurzus, jó volt látni, ahogyan a különböző szerzetesrendek által fenntartott iskolák pedagógusai egymásra találnak, érdeklődnek egymás gyakorlatai iránt.

A képzésen saját élményre épülő, kiscsoportban dolgozó lelkinap gyakorlatát akartuk bemutatni. Modelleztük is ezt a módszert: mi is kiscsoportokban, két-két vezetővel dolgoztuk fel a plenáris előadások témáit.

A reggeli és az esti imákban azokat a formákat követtük, amelyeket a diákokkal dolgozva is alkalmazhatnak a pedagógusok. A kurzusnak fontos részét képezték a megosztások is: mindenki elmondhatta, hogyan élte meg a gyakorlatokat. Az volt a cél, hogy tapasztalatból tanuljunk, és a kurzus anyagát csoportokban dolgozzuk fel. A három csoport munkáját hat vezető segítette, irányította: Elek László SJ, Rivasz-Tóth Kinga és Bialkó Mónika a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium iskolalelkészségének munkatársai, Hervai Pál és Gorondi Orsolya a Boldogasszony Iskolanővérektől, valamint jómagam a piaristáktól. 

– Melyek voltak a legfontosabb témák?

– Az előadásokon szó esett a lelkigyakorlat szemléletéről, struktúrájának, tematikájának összeállításáról, a szimbólumok használatáról és a lelkigyakorlatos csoportmunka terének kialakításáról is. A csoportdinamika, a csoportvezetés elmélete és gyakorlata kimeríthetetlen téma. Kitekintettünk az együttműködési lehetőségekre is, beszéltünk arról, hogyan lehet bevonni a munkába a kollégákat és a diákokat. Természetesen mindannyiunkat nagyon foglalkoztat az a kérdés, hogy milyenek azok a fiatalok, akiknek a lelkigyakorlatot szervezzük. Áttekintettük azt is, hogy melyek azok a területek, ahol küszködünk velük, milyen nehézségeink adódnak a velük való kapcsolatban, és mi mindent tanulhatunk tőlük. Azt a kérdést is megvizsgáltuk, hogy tapasztalataink szerint hol találkoznak a fiataljaink Istennel.

– Milyen válaszok fogalmazódtak meg? 

– Az egyik legnagyobb kihívást az jelenti a pedagógusok számára, hogy a tanulók figyelme szétszórt. Sokukra nagyon erőteljes hatással van a digitális világ, így nem könnyű lekötni a vibráló figyelmüket. Azt is látjuk, hogy diákjainknak vannak isten-, illetve transzcendenciaélményei, melyeket különböző történésekben, a természetben, találkozásokban és csendes imában élnek át. Ezekre a tapasztalataikra építhetnek a pedagógusok a hitre nevelés során.

– Hogyan tervezik a folytatást?

– A képzést, amelyet kidolgoztunk és most megvalósítottunk, pilótaprogramnak tekintettük. Nagyon kíváncsiak voltunk arra, milyen lesz a fogadtatása, s eleve úgy terveztük, hogy majd ennek ismeretében gondolkodunk a folytatásról. Azt tapasztaltuk, hogy a tanárok örömmel éltek ezzel a lehetőséggel, és úgy látják, a nevelésnek ezen a területén valóban segíteni tudjuk egymást az együttműködésünkkel, a tapasztalataink megosztásával a különböző szerzetesrendek iskolái között. A folytatással kapcsolatban több lehetőség is felmerült a magunk, illetve a résztvevők oldaláról is. Igény mutatkozott arra, hogy néhány témát elmélyítsünk. Ilyen lehet például a csoportvezetés gyakorlata, a csoportdinamika, a lelkigyakorlatok struktúrájának kialakítása. A járványhelyzet pozitív hozadékának látjuk, hogy ma már könnyebben kommunikálunk online formában, nem szükséges minden megbeszélésre, konferenciára személyesen elutazni. Ez sokat segíthet abban, hogy a képzésen elindult párbeszédet fenn tudjuk tartani, és például a jövőben is megosszunk egymással egy-egy jó gyakorlatot. A most megkezdett folyamat akár strukturális változások felé is vezethet az iskolákban, hiszen a különböző gyakorlatok összevetése is megmutatta, milyen fontos egy-egy intézményben a lelkipásztori felelős vagy lelkiségi felelős szerepe, aki segít, hogy ne egyedül az osztályfőnöknek kelljen megbirkóznia az összes feladattal. Úgy hiszem, nagyon lényeges az együttműködés, sokat tanulhatunk egymástól. Nem kell mindenkinek mindent magának kitalálnia, kölcsönösen gazdagíthatjuk egymást.

A képzés mottójának ezt a Szent Pál-i idézetet választottuk: „A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” Izgalmas folyamat részesei vagyunk.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2021. július 18-i számában jelent meg.