„Akkor a Szentatya itt fog dolgozni nálunk?” – Otthonukba várják Ferenc pápát a gondozottak

– Hogyan derült ki Önök számára, hogy a Szentatya meglátogatja az otthont?

– Néhány héttel ezelőtt érkezett ide egy vatikáni delegáció, nem tudtuk az érkezésük célját. Erdő Péter bíboros úrral, Veres András püspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökével, Tóth Tamás atyával végigjárták az épületet. Elindult egy folyosói találgatás, amelyben az is felmerült, hogy netán a Szentatya látogatását készítik elő. Aznap reggel, amikor a Vatikán hivatalos honlapján is megjelent a hír, behívott Tóth Tamás, az MKPK titkára a püspöki konferenciához, és mondta, hogy a Szentatya eljön a mi intézményünkbe magánlátogatásra.

– Hogyan érintette ez Önt?

– Úgy készülök a találkozásra, mint talán még semmi másra. Nem volt és nem is lehetett a bakancslistámon, hogy a Szentatyát személyesen fogadhatom, olyan közelségből találkozhatok vele, ami sokmilliárd emberből nagyon kevésnek adatik meg.

Ez egy olyan esemény az életemben, ami eddig nem volt, és valószínű, hogy nem lesz, abszolút unikum.

– Mit szóltak a hírhez a gyerekek és a fiatalok?

– Nálunk gyengén látó és halmozottan sérült lakók és diákok vannak, de az értelmi akadályozottak között is voltak olyanok, akik a rezgéseket vették a kezdetektől. Akik „csak” vakok vagy gyengénlátók, hihetetlen nagy izgalommal készülnek az eseményre.

Pistinek, aki itt a sekrestyében is szokott tevékenykedni, a hirtelen spontán, őszinte és szeretetteljes kérdése az volt, hogy: „Akkor a Szentatya itt fog dolgozni nálunk?”

Ez jópofa volt, és el is gondolkodtatott. Mivel a Szentatya tevékenységének fontos része, hogy a legelesettebbeket, a fogyatékkal élőket nemcsak távolról nézi, hanem egészen közel megy hozzájuk, úgy látom, Pisti kérdése valahol nagyon is a helyén volt. Mindenki lelkesedik, hiszen keveseknek adatik meg, hogy otthonukban fogadhatják a Szentatyát. Ő a mi otthonunkba jön vendégségbe.

– Mit gondol, miért ezt az intézményt érte ez a megtiszteltetés?

– Ezt a régi, egyházi alapítású intézményt Fehér Anna nővér a legelesettebbek számára hozta létre. Naponta éljük és tapasztaljuk, hogy a vakság az a fogyaték, ami leginkább kiszolgáltatottá teszi az embert. Ebben a házban óvoda, általános iskola, szociális intézmény, családjukat vesztett gyerekek számára gyerekotthon és fogyatékosok nappali intézménye működik. Az ország intézményeiben sehol sincs meg ez az öt funkció egy helyen. Itt tényleg

olyanokhoz jön a Szentatya, akik nagyon jól fogják tudni befogadni azt a szeretetet, amit hoz közénk.

– Ráadásul ez egy olyan intézmény, ahol nemcsak vakok és gyengénlátók, hanem értelmileg fogyatékosok és mozgásukban korlátozottak is vannak...

– Az akadályozottságnak minden színe és szintje megtalálható ebben a házban, ami ugyanakkor egy otthon, és valóban otthon szeretne lenni. A kezdetekkor, 41 évvel ezelőtt Anna nővér a Batthyány téren egy alagsori kétszobás lakásban kezdte meg ezt a munkát, majd felköltözött a Sváb-hegyre, fizikailag is méltó körülmények közé.

Vannak még olyan munkatársaink, akik Anna nővérrel kezdtek annakidején a Batthyány téren.

Az új munkatársak is, ugyan megújult körülmények között, de ugyanazt a szemléletet képviselik, amit valaha Anna nővér: a korlátok nélküli befogadást. Ha ide bejön egy mozgássérült, vagy egy olyan betegséggel küzdő személy, amellyel a világban önmaga nem tudna megállni, akkor itt megkaphatja azokat a mankókat, amik a teljesebb, jobb élet felé segítik őt.

– Van esetleg olyan dolgozó, aki emlékszik még arra, amikor Kalkuttai Teréz anya meglátogatta az intézményt?

– A kápolna mellett a könyvtárban ki is van téve a Teréz anya által dedikált kép. A pápalátogatásra egy nyugdíjas kollégánkat vissza is hívtuk vendégként, aki végig Anna nővér mellett volt, abban az időben is, amikor Teréz anya itt járt az intézményben.

– Hány lakó és diák, illetve munkatárs van az intézetben?

– Az óvodásokkal együtt a diákok és lakók száma 72. Ugyanennyi a dolgozó is, ami soknak tűnik elsőre. Tudni kell, hogy az ausztriai rendszerben ilyen szintű sérültek mellett kétszer annyi dolgozó van, mint ellátott. A munkatársaink létszámát az indokolja, hogy az általános iskolában tanulásban akadályozott, értelmi akadályozott tanulók vannak. Fejlesztő és normál tagozatú iskola is működik, mindenféle szakos tanárokkal. Az osztályok létszáma nagyon alacsony, azon belül is személyre differenciált az oktatás. Kiváló pedagógusaink, gyógypedagógusaink, gyógypedagógiai asszisztenseink, ápolóink és gondozóink vannak. Állami gondozásban, azaz mai kifejezéssel öngondoskodásban élt srácokat is hívtunk ide, akiknek szakmát adtunk, kiképeztük őket ápolónak. Igyekszünk az öngondoskodásból kikerülteket idehozni, és megszerettetni velük ezt a munkát. Mivel tudják, milyen intézményben vagy netán nevelőcsaládnál felnőni, eleve érzékenyebbek. Nagyon jó ápolók és gondozók kerülnek ki a körükből. Egy volt lakónk pedig, „Gyuri bácsi” magyar–történelem szakos tanárként dolgozik jelenleg a házban.

Örülünk, hogy a lakókon és közvetlen kísérőiken túl több munkatárs is találkozhat a Szentatyával röviden, hiszen emberpróbáló itt a munka.

Napi 10-12 órában folyamatosan nem látó és gyakran nem beszélő emberek között kell működniük úgy, hogy saját maguk ne égjenek ki.

– Hogyan készülnek Ferenc pápa fogadására?

– A Vatikán részéről az volt a kérés, hogy semmi olyan dolog ne történjen, ami nem illeszkedik az ünnepeinkhez, hétköznapjainkhoz. Ferenc pápa az egész épületegyüttest meglátogatja. A legidősebb épületünk főbejáratánál fog bejönni, majd mind a három épületen végigmegy. A közösséggel a nagyebédlőben tud találkozni, oda beférünk mindnyájan.

A kórusunk ad egy rövid műsort latin és magyar énekekkel, és lesz két taizéi ének, melyet közösen énekelünk. Az egyik lakónk, Újfalusi Zoli fog zongorán kísérni, aki kántorkodni is szokott. Teljesen vak, hallás után tanul, a billentyűket kitapogatva kiválóan zongorázik. Csont Jutka tanárnő, a kórus vezetője is fog zongorán kísérni, egy régebbi lakónk, egy vak lány pedig furulyán fog közreműködni. A fiatalok tanulják latinul a Miatyánkot, hogy a Szentatyával tudjunk együtt imádkozni.

Kicsit rendbe tesszük a házat, de csak annyira, mint ha egy kiemelten szeretett vendég fogadására készülne az ember otthon a családban.

– Milyen ajándékkal készülnek?

– Egy tarisznyát és egy nemezből készült olvasót kap a Szentatya. Ezek elkészítésében mindenki részt vett, aki a műhelyünkben dolgozik. Kis szőtteseket, tarisznyát, szőnyeget, nemezolvasót, nemezékszert szoktak ott készíteni a gyerekek és a fiatalok, de kosarat is fonnak általában. A tarisznya kék-fehér és sárga-fehér színű, a Szentatya szülőhazája, Argentína és Vatikán színeinek megfelelően. A szintén sárga és fehér színű olvasón van egy fehér kőris tau kereszt, amelyet magam faragtam.

Inotay György igazgató

– Miként valósul meg a hitgyakorlás az intézményben?

– Ez nem kényszer, hanem lehetőség, megvannak hozzá a keretek. Egy héten háromszor van szentmise a kápolnában, a hitoktatás is rendszeres. A kiemelkedő időszakokhoz, ünnepekhez lelkinapokat kötünk. Az intézmény névadója, Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásáról megemlékezve egy olyan konferenciát szerveztünk, ahol hangsúlyossá tettük a vallásos, hívő életét is amellett, hogy orvos, ráadásul a szegények gyógyítója volt. Igyekszünk a köztes napokon is hitelesen tanúságot tenni, úgy odafordulni egymáshoz és a gyerekekhez, hogy meg tudjuk mutatni, a Jóisten mire hívott bennünket, amikor a fogyatékkal élők mellé rendelt. Nem követelmény, hogy a dolgozó buzgó, vallásos életet éljen, az viszont igen, hogy az emberség megnyilvánuljon.

– Vajon a gyerekek, akik nem látnak, esetleg nem hallanak, hogyan fognak érintkezni a pápával? Mire számítanak, milyen lesz a találkozásuk?

– Úgy tájékoztattak, hogy a gyerekeink irányában semmi különleges fékezést, fegyelmezést nem kell gyakorolnunk. Ismert Ferenc pápáról, hogy akár nyilvános helyeken is megöleli a gyerekeket, nemhogy nem zárkózik el a fizikai érintkezéstől, hanem ő maga is kezdeményez.

Olyannyira közel lesznek hozzá a gyerekek, hogy ha szeretné, lehetősége lesz megérinteni őket.

– Ön mit vár a találkozástól?

– Megerősítést. Már akkor nagyon örültem, amikor Ferenc pápa a Ferenc nevet választotta. Ferences diák voltam, ott kezdtem teológiát is tanulni, ezer szállal kötődöm a ferences lelkiséghez. Fogyatékkal élőkkel, pszichiátriai betegekkel foglalkozom immár harminc éve. Megerősítést várok abban, hogy ezen az úton jól tudunk tanúságtételben élni. Elsődleges küldetésünk a legkiszolgáltatottabbak felé van, ami pénzben nem mérhető szolgálat. Most olyan érzésem van, mint amikor kisgyerekkoromban készültünk karácsonyra. Nem tudtuk, mi vár ránk pontosan, de eltöltött előre az a jó érzés, ami biztosan bekövetkezik.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita; Lambert Attila (archív)

Magyar Kurír