„Férfinak és nőnek teremtette őket” – Pécsi Rita előadása a Martineumban

Pécsi Rita szerint a legnagyobb kérdés az, hogy ma, amikor annyiféle divatnak hódolhatunk, kitaláljuk vagy megtaláljuk-e önmagunkat. A neveléskutató szerint az identitás kialakulásának vannak a természetben gyökeredző törvényszerűségei, amelyekkel következmények nélkül nem mehetünk szembe, s amelyeket szülőként és nevelőként is fontos ismernünk, pontosan azért, hogy a szembefordulást és az abból fakadó negatív következményeket elkerülhessük.

Az előadó bevezetésként felvázolta a genderideológia alapjait, emlékeztetve arra is, hogy már a 90-es évek közepe óta akut kérdés a hagyományos nemi szerepek háttérbe szorítása, mára pedig – ha tudomásul vesszük, ha nem – hozzánk is megérkezett a probléma; az EU számos tagországa lépett már olyan útra, amellyel bizony foglalkozni kell, látval, hogy hová vezethetnek ezek a természeti törvényektől eltérő utak.

A szülők és nevelők feladata egyfelől az úgynevezett magindentitás, vagyis az éntudat megerősítése, hogy mindenki ki tudja mondani önmagának is: „értékes, egyedi, teremtett lény vagyok”. A másik pillér a nemi identitás, amely révén meghatározom, hogy fiú vagyok-e, vagy lány.  A személyi identitásunk e kettő biztos alapjára épül, adottságaink, tehetségünk függvényében. Pécsi Rita hangsúlyozta, nem szabad összekeverni a nemi identitást a biológiai nemmel, mert abból számos félreértés származik a későbbiekben.

A magidentitás kialakulásánál a legfontosabb az, hogy legyen egyfajta ősbizalom: tapasztalat arról, hogy feltétel nélkül szeretnek, és hogy jó hatalmak vesznek körül, amelyek mindenkor erősebbek a lehetséges rossznál. Amennyiben ezt a fejlődés kezdetén megtapasztaljuk, abból a későbbiek során a személyiség formálódásakor megszülethet a biztonságérzet, a csalódások feldolgozásának képessége, a megbocsátásra való készség, a tanulásvágy, az alkalmazkodóképesség és a kockázatvállalás. S ha ezek megvannak, akkor mi is képesek leszünk másra ráhangolódni, kimutatni érzelmeinket.

Pécsi Rita hangsúlyozta, az önértékelés tükrözésekből épül fel: azok a személyek, akik körülvesznek bennünket, mind tükröket tartanak nekünk. Ha ők meglátják bennünk a jobb önmagunkat, értékeinket, lehetőségeinket, ezt is tükrözik vissza, ez pedig az önbizalom és az önértékelés titka is egyben. Ma számos sérüléssel találkozunk, amelyek arra vezethetőek vissza, hogy az egyént nem tükrözték vissza szeretettel a fejlődése kritikus pontjain. Nincs szüksége a gyerekeknek extra dolgokra, nyaralásra, drága holmikra, csak ezekre a jó tükrökre. De ezek alapszükségletek. Ha hiányoznak, ha kimaradnak, akkor marad a válogatás a „személyiségpiacon”, hogy kik is vagyunk, milyenek vagyunk, mert úgy tűnik majd – saját személyiség hiányában –, hogy választhatunk. Ezzel párhuzamosan az ilyen nem önazonos személyiség ráadásul fokozottan ki van téve a különböző függőségeket okozó szereknek is, amelyek ugyancsak a valós kép eltorzításában működnek közre.

Pécsi Rita kiemelte az apa figurájának, személyének fontosságát is, ugyanis ő az első olyan „kívülálló” személy, akin keresztük az első kötődési sémát kialakítjuk. Komoly zavart okozhat természetesen az anya hiánya is, vagy az úgynevezett „anyasebek”, amelyek ugyancsak egész életre kihatnak, kötődési zavar, szégyenérzet, önértékelési zavar járhat ezek nyomában is.

Az előadó tárgyalta a férfiak és nők helyzetfelismerése és helyzetkezelése közötti különbségeket, és hogy a gyermekek a különböző fejlődési szakaszaikban melyikre hogyan csatlakoznak rá. A nemi identitásban való elbizonytalanodást ahhoz hasonlította, mint amikor egy tanulónak nehezebben megy például az olvasás. Mint mondta, ilyenkor nem az a megoldás, hogy ami bizonytalan, azt elengedjük, épp ellenkezőleg: megerősítjük a gyakorlás révén. Serdülőkorban minden változásban van, a kamaszok természetes módon tapasztalnak zavart a nemi identitásukban is, s nem utolsó sorban ez a kíváncsiság, a lázadás időszaka is. Éppen ezért a szülőkben megtapasztalni a nemiséget – a nőiességet az édesanyában, a férfiasságot az édesapában – alapvetően lesz meghatározó. A neveléskutató kiemelte, az apáknak sem kell félniük az érintéstől, sőt, az apai érintés a kulcs egy fiú esetében ahhoz, hogy megtanulja: a férfiasság elérhető, fizikai értelemben és belsőleg egyaránt.  „Öleljétek meg fiaitokat! Ha ti nem ölelitek meg őket, akkor talán később egyszer majd egy másik férfi fogja ezt megtenni” – idézte Joseph Nicolosi amerikai klinikai pszichológus szavait Pécsi Rita, aki ide kapcsolta az egynemű barátságok kérdését is, amelyeket szintén támogatni kell szülőként is, nevelőként is. Azt fogja ugyanis erotizálni, szexualizálni a kamasz, ami számára idegen, ismeretlen. Az egynemű kapcsolatok a biztos nemi identitás kialakulásának védőbástyái.

Egy konstruktív, támogató, szívélyes apakapcsolat kizárja a homoszexuális fejlődés lehetőségét – állapította meg Pécsi Rita. Mint mondta, az apa neutralizál: a fenti minőségű kapcsolat megvédi a fiút, ha az anya túl szorosan magához kötné őt.

A női identitás kialakulása kapcsán Elaine V. Siegel pszichoanalitikus esetét elevenítette fel Pécsi Rita, aki éppen női páciensei kezelése során tárta fel, hogy a női homoszexualitás esetében is a legtöbb esetben az anyával való nem megfelelő kapcsolat, a korai kötödés sérülése áll a háttérben.

Amit a szülő és a nevelő tehet, az a dolgok néven nevezése, az életkornak megfelelő tájékoztatás és szexuális nevelés, az ártalmas „érzékenyítés” elkerülése. Fontos az azonos nemű szülőhöz való kötődés erősítése és az azonos neműekkel kötött barátságok egész gyerekkorban való következetes támogatása – hangsúlyozta a neveléskutató.

Másra képes a férfi és a nő, másra küldetett a férfi és a nő. Másra neveljük a fiúkat és másra a lányokat, azért, hogy teremtettségüket Isten az élet parancsa szerint meg tudják élni, vállalva az azokkal járó korlátokat is – zárta előadását Pécsi Rita.

Az előadás teljes terjedelemben az alábbi videóra kattintva visszahallhatható:

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír