A kedvesség, a jókedv beragyogta Lisszabont – Pál Éva grafikus az ifjúsági találkozóról

– Nem ez az első ifjúság világtalálkozó, amelynek tevékeny részese. Lisszabonban önkéntes segítőként mi volt a feladata?

– Valóban nem csupán zarándokként, hanem önkéntesként jöttem Lisszabonba, hogy segítsem az ifjúsági világtalálkozót. Az illusztrációk és a kísérőrendezvények logójának megtervezése volt a feladatom. Tizenöt másik grafikussal dolgoztam együtt, nagyon jó hangulatban. A munkaidő reggel 9-től este 6-ig tartott. A csapat tagjai egy emberként, egymást segítve dolgoztak.

– A lisszaboni grafikai teammunka során melyek voltak a legfőbb elvek az illusztrációk megformálásánál és egységesítésénél? A színhasználat, bizonyos érzelmek közvetítése, esetleg teológiai megfontolások voltak az irányadók?

– 2021-ben kezdtem együtt munkálkodni a team tagjaival, addigra az arculat már kialakult. Nagyon fontos volt, hogy a grafikák minimalista stílusban készüljenek, modernek legyenek, a színek pedig harmonizáljanak a logóban használt színekkel. Az út és a rózsafüzér motívumának megjelenítése a grafikák központi eleme lett.

– Különleges – nem grafikai – feladatot kapott a záró szentmisén. Milyen élményt jelentett Önnek ez a „küldetés”?

– A zárómisén a színpadon négy másik fiatallal együtt – akikkel az öt kontinenst képviseltük – személyesen Ferenc pápától vehettünk át egy-egy fából készült, nagyobb méretű keresztet, rajta a lisszaboni ifjúsági találkozó logójával. Én kaptam Európa keresztjét. Életre szóló élmény volt a színpadon ünnepelni a zárómisét.

Amikor átvettem a keresztet, picit lelassult számomra az idő. Nagyon megható pillanat volt.

Hallottam, ahogy a barátaim kitörő örömmel ünnepelnek az első szektorokban. Velem együtt örültek, miközben kezet foghattam a Szentatyával.

– Milyennek látta a pápát?

– Úgy éreztem, nagyon boldog. Velünk volt, a fiatalok hatalmas tömegével, és biztos vagyok abban, hogy érezte, mennyire szeretjük. A kedves mosolya és a szemeiből áradó szeretet felejthetetlen.

– A tőle kapott Európa-keresztet most hol őrzi(k), hol látható?

– Már otthon van Magyarországon. Úgy gondolom, küldetése van, és szeretném, ha minél több helyen bemutatnák a híveknek. Ennek a szervezése még folyamatban van.

– A rendezvényre visszatérve, hogy látta, milyen volt a lisszaboni találkozó hangulata?

–A fiatalság felforgatta az egész várost. Mindenhol zarándokok voltak. A kedvességük és a jó kedvük beragyogta Lisszabont. Fantasztikus volt, ami itt történt. Az ifjúsági világtalálkozó mindenkiben jó irányba formálja át a kereszténységről kialakított képet. Hiszek az összefogásban, a szeretetben és a közösségben. Három-négy évente lehetőségünk van megismerni, megölelni egymást.

Azt szeretném, ha minden fiatalnak olyan sokat adna az ifjúsági világtalálkozó, mint nekem.

Hiszem, hogy egy ilyen rendezvény rendkívüli hatással van az emberekre, mert látjuk, milyen sokan vagyunk mi, keresztények, és tudjuk támogatni, felemelni, segíteni egymást, ha valamelyikünk eltévedt.

– Korábbról is vannak tapasztalatai ilyen nagyrendezvényekről. Érdekes szakmai kihívással találkozott Panamában…

– Igen, felkértek, hogy rajzoljam meg a panamai világtalálkozó zárómiséjének oltárképét, Jézus Krisztust. Ez nagyon nagy ajándék volt számomra, és az alkotás sikert is aratott. Emellett a rendezvényhez kapcsolódó ifjúsági fesztivál illusztrációinak elkészítését is feladatul kaptam.

– Ennek a Jézus-oltárképnek a megformálásakor melyek voltak a legfőbb szempontjai, lelki motivációi? Milyen Krisztus-kép él(t) Önben?

– Miután megbíztak ezzel a feladattal, elmentem gyónni, szentmisén és szentségimádáson vettem részt. Lelkileg felkészültem arra, hogy Jézust fogom rajzolni. Rengeteg fotót néztem végig az interneten, és tanácsokat kaptam más grafikusoktól. Ebben az időszakban modern dicsőítő dalokat hallgattam, és imádkoztam a rózsafüzért. A leginkább azt szerettem, amikor Jézus kezeit rajzoltam.

– A hitét hogyan alakítják ezek a szakmai s egyszersmind lelki elmélyülést kívánó megbízatások, kihívások?

– Meghatározó része a hitemnek, amit teszek. Pályaelhagyó voltam, nem akartam grafikával foglalkozni.

Isten szelíd és kedves kezét érzem, amikor arra gondolok, ahová mostanra elérkeztem.

Mélyen hívő vallásos emberek között lehetek az ifjúsági világtalálkozókon, ez rengeteget ad nekem, és formál.

– Feladatot kapott a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson (NEK) is. Hogyan emlékezik erre az időszakra?

– Grafikusként dolgoztam a NEK-en. A kongresszus lényege és nagy élménye mellett nagy érték nekem az is, hogy mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot a kollégákkal, nagyon szeretem őket. Barátokká váltunk az évek alatt, és számomra ez volt a NEK legnagyobb ajándéka.

– Az élet nem áll meg, jöhetnek új kihívások. Készül a korábbiakhoz hasonló megbízatásokra a Szöulban sorra kerülő következő ifjúsági világtalálkozóval kapcsolatban?

– Természetesen készülök Szöulra is, remélem, beválogatnak a grafikusok csapatába. Ehhez fel kell építenem egy biztos hátteret, hogy hosszú távú önkéntesként tudjak részt venni az ottani találkozón. De előbb még vár Róma, 2025-ben.

– A szentévi rendezvényekre gondol? Talán már részt vesz az előkészületi munkálatokban?

– Igen, a szentévi rendezvényre gondolok. Több önkéntessel együtt készülünk arra, hogy ott lehessünk. Még nem tudjuk, mi lesz a feladatunk. Tartjuk a kapcsolatot, és ott fogunk találkozni. Egyelőre még nem lehet jelentkezni önkéntesnek, de amint lehet, jelentkezünk.

– Jelenleg Lisszabonban él. Hosszabb távra rendezkedett be Portugáliában, vagy készül haza, Magyarországra?

– A napokban érkezem Magyarországra. Nagyon szeretem Portugáliát, tényleg csodálatos hely, de szeretném otthon folytatni az életemet. Ez az időszak fél évig tartott, és nem tovább.

Az önkéntesség nagyon fontos számomra. Úgy érzem, valamit felajánlok, és azt önként adom oda. Visszaforgatom a hívők közösségébe a legjobb tudásom szerint mindazt, amit az Egyháztól kaptam.

Szerző: Körössy László

Portré: Merényi Zita; fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2023. szeptember 10-i számában jelent meg.