Baritz Sarolta Laura OP: Mégis jobbak lennénk, mint hittük?

Jó reggelt kívánok kedves hallgatóimnak. Egy kérdést szeretnék feltenni. A kérdésem mindenkihez ez: Mit gondolnak: „Mégis jobbak lennénk, mint hittük?”

Önök mit hisznek az emberről: az ember természettől fogva önző, agresszív, támadó, csaló? Vagy nem ennyire sötét az emberképük?

A kérdésem tulajdonképpen egy kötet címe, Rutger Bregman holland szociológus írta. A könyv rengeteg példát felsorol, hogy megcáfolja a sötét képet, amit az emberről szokás festeni. Például leírja, hogy a második világháborúban a csendes-óceáni makini csatában az amerikai és japán katonák között – az ottani amerikai vezető, Marschall ezredes felmérése szerint – háromszáz katona közül csupán 36 húzta meg a ravaszt, a legtöbb katona el sem sütötte a fegyverét. A vadászrepülő pilóták egy százaléka lőtte le az ellenséges gépek 40 százalékát, és a legtöbb pilóta soha senkit sem lőtt le. „Az átlagos és egészséges egyed általában nem tudatos ellenállást tanúsít a másik ember megölésével szemben, önszántából nem oltja ki mások életét” – írta Marschall ezredes a könyvében.

Richard Dawkins, az Önző gén írója nemrég kitörölte értekezéseiből az ember eredendő önzőségéről szóló megállapításait – elmélete elveszítette hitelét a biológusok körében. „Ma már minden elsőéves biológia szakos hallgató megtanulja, hogy az együttműködés fontosabb.

Az emberek együttműködésre és együttlétre vágynak. A lelkünk úgy éhezik a kapcsolatokra, mint testünk az ételre” – írja Bregman.

Ezt is írja: „A kutatók statisztikákat mutatnak ki arról, hogy hányan juttatják vissza az elveszett pénztárcákat, és hogy a népesség elsöprő többsége sohasem csal vagy lop.” A Katrina hurrikán okozta árvíz után New Orleansban civilek százai vittek ruhát, élelmet, gyógyszert a kárvallottaknak. A covid idején mi is hasonlókat éltünk át itthon. Szóval: mégis jobbak lennénk, mint hittük?

Még egy kérdésem van: mégis jobb lenne a gazdaság, mint hisszük? Ez már fogósabb kérdés, de jelentem, jó úton vagyunk, csak nem látszik. Például a Grundfos, a világ élvonalában lévő szivattyúgyár 20 ezer munkavállalóval legfőbb céljának az emberek életminőségének javítását tűzi ki célul, és azt, hogy úttörők legyenek a világ víz- és klímakihívásainak megoldásában; és ami ennél is több: ennek a célnak vetik alá a profittermelést. Bevallásuk szerint a profittal jót akarnak tenni. A Béres Gyógyszergyár célja szintén nem a profitmaximalizálás, hanem az emberek egészségének javítása, őrzése. Hivatalos jelentésükben olvasható, hogy az elmúlt 30 évben 8 milliárd forintot fordítottak jótékony célokra, és több mint 3 millió ingyenes Béres Cseppel segítették a rászorulókat.

A Zwack Unicum cég élen jár a fenntartható gazdálkodásban: megújuló energiával, hőszivattyúkkal termelnek, és kialakítottak egy speciális bónuszrendszert, ahol a gyári munkás ugyanannyi osztalékot kap, mint a vezetők.

De mondhatnék példát bankokról is: a CIB Bank munkatársai önkéntesen, jótékonysági programokon vesznek részt, az Erste Bank célja a munkatársak jóllétének magas szintű biztosítása. Az Ostorházi Bevonattechnika Kft. a 2008-as pénzügyi válság során nem bocsátotta el a dolgozóit, hanem megegyezett velük, hogy csökkentik a fizetéseket, de mindenki marad a cégnél. A munkások beleegyeztek, s a válság után emelt fizetéssel ment tovább a termelés.

Tehát már nem a vadkapitalizmus korszakában járunk, ahol csak a mohó pénzfelhalmozás számít; legalábbis nem mindenkinél. És egyre többen vannak ezek a nem mindenkik.

Elinor Ostrom Nobel-díjas amerikai közgazdásznő ötezer esettanulmánnyal bizonyította, hogy a közlegelőkön a közös vagyon kezelése során a gazdák együtt tudnak működni, a teheneik nem döglenek meg, mint azt az eredeti közgazdasági példa – a közlegelők tragédiája – tanította. Francis Fukuyama amerikai tudós pedig kimutatta, hogy az együttműködésre való hajlam az emberben genetikailag kódolt. Tehát a génjeinkben nem vagyunk önzők.

Szép napot mindenkinek! Mégis jobbak lennénk, mint hittük?

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír