Globalizáció és nemzettudat – Lukács László SP és Csák János volt a Részigazság Klub vendége

A járvány miatt online formában megrendezett esemény moderátora Szikora József, a Magyar Katolikus Rádió főszerkesztője és Török Bernát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának igazgatója volt.

Krisztus egyháza egyetemes, de vajon ez azt is jelenti, hogy globális? – tette fel az első kérdést Szikora József. – Igen, de nem a világuralom szempontjából. A kereszténység ugyanis szolgálni akar – válaszolt Lukács László. A krisztusi meghívás túllép a földi dimenzión, a kereszténység ugyanis a teremtő Isten képmását látja minden emberben. De mit jelent az, hogy globális? Egy ideig Európa volt „a világ”, majd Amerika is, ma már az egész Föld egy világfaluvá vált.

Török Bernát kérdésére – Lehet-e globális a testvériség? – a piarista szerzetes azt válaszolta, a testvériség a francia forradalom idején került a középpontba, ám ezt egy másik korabeli kulcsfogalom, a szabadság mintegy felülírta. Ferenc pápa legújabb enciklikája ezt a címet viseli: Mindnyájan testvérek (Fratelli tutti). Ez a testvériség látszólag utópia, de gondoljunk arra, amikor 1986-ban Szent II. János Pál pápa meghívta Assisibe a világvallások képviselőit azért, hogy együtt imádkozzanak a békéért. Akkor ez is utópiának tűnt. Az biztos, hogy szomszédjaivá lettünk egymásnak, de nem biztos, hogy testvérek is vagyunk.

Nagy-Britannia globalizálta a világot, de vajon testvérekké is tette az embereket? – hangzott a következő kérdés. Csák János szerint ma a globalizáció fontos megjelenési formája a kereskedelem, ebben Nagy-Britannia úttörő szerepet játszott. De ez egy felszínes kapcsolat. A francia fraternité egyébként eredetileg barátot jelent. Az ógörög barátság kifejezést, a filíát szeretetnek is fordíthatjuk. A szeretet jóakaratot, áldozatot jelent, amikor készek vagyunk megosztani a javainkat. Szeretjük azt, akivel összetartozunk. De szerethetünk-e mindenkit? Akiket a tér, az idő vagy a sors mellénk rendelt, azokat kötelességünk is szeretni.

Lukács László szerint történelmünkön sajnos a testvérszeretet mellett a testvérgyilkosság is végighúzódik. Martin Buber beszélt arról, hogy az ember rá van utalva a másikra, vagy ahogy egy másik gondolkodó megfogalmazta: senki nem sziget. Napjainkban például Európában egyfajta széttöredezettséget tapasztalunk, gondoljunk csak Skócia vagy a brexit kérdéskörére. Mindenki a saját érdekeit szeretné érvényesíteni – de vajon össze lehet-e ezeket hangolni, meg lehet-e találni a szeretetegyensúlyt?

Csák János diplomáciai tapasztalataira hivatkozva hozzátette, hogy akkor ért meg bennünket a világ, ha képesek vagyunk megmondani, hogy kik is vagyunk. Egy magyar diplomatának választ kell tudni adnia arra a kérdésre: Ki a magyar, mi az, hogy Magyarország? A diplomácia azt is jelenti, hogy képesek vagyunk megmutatni a saját kultúránkat. Ha valakivel meg szeretnénk állapodni, akkor meg kell találnunk azokat a pontokat, melyek összekötnek minket. A diplomáciai és a kereskedelmi tárgyalások során azt kell keresnünk, hogy mi a jó az embereknek, mi a jó a hazánknak. Lukács László utalt Martin Luther King „Van egy álmom…” beszédére. „Meg kell találnunk a közös alapot, ez pedig nem más, mint a közjó.” Ez azt is jelenti, hogy visszafogjuk magunkat azért, hogy a közös érdek érvényesülhessen. Ez a szolidaritás. Ferenc pápának is van egy álma, ez pedig a testvériség.

Sikerült külföldi útjain megmutatni az Egyház magyar arcát? – kérdezte Szikora József Lukács Lászlótól, aki válaszában elmondta: „Két korszak határán éltem, de a rendszerváltás idején Magyarország is egyfajta középhelyzetben volt. 1991-ben II. János Pál pápa szinódust hívott össze, ezen magam is részt vettem. Érdekes volt látnunk, hogy a nyugati világ papjai találkoztak olyanokkal, akik megjárták a Gulágot. Azt elmondhatom, hogy magyarként volt egyfajta hídszerepem.”

A nemzetek közötti viszony sokféle lehet: szolidáris, versengő és ellenségeskedő is – fűzte hozzá Török Bernát. Csák János szerint a versengés az élet maga. Arra ösztökél, hogy jobbak legyünk. Krisztus is arra hív, hogy a talentumainkkal jól gazdálkodjunk. Ahhoz, hogy eredményesek legyünk, társulnunk kell másokkal. Ez nem vezet feltétlenül háborúskodáshoz, lehet az eredmény a szolidaritás, mint ahogyan a játék is ismeri a fair playt. Lukács László szerint a becsületesség mindenben fontos. De a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” felhívás azt is jelenti, hogy engedményeket is tudnunk kell adni.

Lehet olyan a versengés az országok között, melynek vége egy pozitív összegű játszma? – hangzott a következő kérdés. A filozófia már a kezdetektől vizsgálta, hogy mi az, amire szükségem van, mi az, ami a kényelmet szolgálja, és mi az, ami már luxus – válaszolt Csák János. Ferenc pápa a Laudato si' – Áldott légy! – kezdetű enciklikájában arról ír, hogy mindenki csak annyival terhelje meg a természetet, ami megközelíti a világátlagot. Ez azt jelenti, hogy egy amerikainak ki kell szállnia a környezetszennyező autójából, de ha ezt megteszi, egy ázsiai is beülhet egy autóba.

Ezt követően Babits Mihály A magyarok Istenéhez című versét idézték fel a résztvevők. Lukács László a vers mondanivalóját magyarázva arra mutatott rá, hogy a kereszténység túllép a „nemzeti istenek” megközelítésen. Ugyanakkor minden kereszténygyökerű nemzetnek meg van a védőszentje, sőt, megvan a maga Márai képe is. Ennek ellenére egyetlen emberiség tagjai vagyunk mindannyian. Csák János utalt arra, hogy az amerikai polgárháború idején az újságírók megkérdezték a naponta imádkozó Lincolntól, vajon honnan tudja, hogy a jó oldalon áll, és mellette van Isten? De Isten mindig a jó helyen áll, a mi feladatunk az, hogy megtaláljuk ezt az oldalt.

Napjainkra a Kelet-Nyugat ellentétet felváltotta az Észak-Dél különbség – tette hozzá Lukács László. Természetesen mindenkit a maga szintjén kell segíteni, ugyanakkor – ahogyan azt Ferenc pápa is mondja –, ha a szolidaritást figyelmen kívül hagyjuk, akkor a világban felépített falak a mi börtönünk falai lesznek.

Csák János részt vesz a Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont munkájában. Mint elmondta, azért kezdett el ezzel foglalkozni, mert a közös pontokat keresve felmerült, hogy vajon mit tartunk jónak. A filozófia, az evolúcióbiológia és a történelem vizsgálata során arra jutottak, hogy azok az országok tudnak jövőképes rendet kialakítani, melyek szavatolják a biztonságot, megteremtik a kötődés intézményi feltételeit, képesek a gondoskodásra és elősegítik a megelégedettséget. Ha ez sikerül, akkor az ország polgárai boldogok lesznek. Lukács László ehhez a szempontrendszerhez hozzátette a bizalom fontosságát.

Fotó: Veres Ádám/Magyar Katolikus Rádió

Baranyai Béla/Magyar Kurír