Megjelent magyarul az a gazdaságról szóló könyv, melyhez Ferenc pápa írt előszót

Michele Zanzucchi olvasmányosan és lényegretörően összegzi a pápa tanítását a gazdagságról és a szegénységről, az igazságosságról, a teremtett világ védelméről, a gyengébbeket eltipró meritokráciáról, a helyes és a helytelen pénzügyekről, az új rabszolgaságot és a leselejtezés kultúráját terjesztő globalizációról, a fegyverkereskedelemről és az ebből fakadó háborúkról, a befogadásról és a szegények meghallgatásának szükségességéről. A magyar fordítás Tőzsér Endre munkája.

A könyvbemutatón elsőként Tóth Pál, az olaszországi Sophia egyetemi intézet oktatója mutatta be Ferenc pápa tanításának jelentőségét a mai társadalmi folyamatok közepette. Mint társadalmi kommunikációval foglalkozó kutató úgy látja, hogy ma az Egyház a társadalmi innovációban vezető szerepet tölt be, nem csak késéssel követi a változásokat, mint a korábbi évszázadokban, és Ferenc pápa gondolatai valós javaslatokat és alternatívákat kínálnak a globális kapitalizmusra, melynek válságát mindannyian érzékeljük. A mai gazdasági gondolkodást az Adam Smith nevéhez köthető modell határozza meg, mely elsősorban a versengésre épít, és azt feltételezi, hogy a szabad verseny magától növeli a közjót, és idővel megszünteti a szegénységet és enyhíti a társadalmi különbségeket. Mára egyértelművé vált, hogy ez nem így van, a szegénység nő, a társadalmi olló egyre szélesebbre nyílik: a világ vagyonának nagy része egy kis elit kezében van. Ferenc pápa ezért azt mondja, hogy a versengés mellett az együttműködés intézményeit, mechanizmusait, szabályait is ki kell dolgozni.

A modern pszichológiai kutatások is alátámasztják, hogy az ember nemcsak versengő, hanem együttműködő lény is, és morális fejlődése abban áll, hogy a családon, etnikumon belül spontán létrejövő osztozkodást kiterjesztjük egyre szélesebb társadalmi szintekre. Ez tulajdonképpen az evangéliumi szeretet lényege is, melynek nemcsak a hozzánk közel állókra kell irányulnia, hanem mindenkire, még az ellenségre is. Ebből egy új társadalmi programot lehet kialakítani, ami a Szentatya szerint nemcsak a gazdasági elit feladata, hiszen az nem lesz ebben motivált, hanem a népnek, a civil társadalomnak kell kikövetelnie a változást nyomást gyakorolva az elitre. Ezenkívül a béke és a fejlődés érdekében össze kell fogni a népeknek, mert a gazdaság globálisan működik, a politika pedig jórészt nemzeti szinten működik, a nemzetközi intézmények gyengék ahhoz, hogy szabályozzák a globális gazdasági folyamatokat. 

Az előadó hangsúlyozta örömét, hogy a könyv olvasmányosan tárgyalja ezt az oly fontos témát, képes arra, hogy mindenkit megszólítson, ne csak a gazdasági szakembereket. Sőt, arra buzdította a jelenlévőket Tóth Pál, hogy szervezzenek közösségeikben, plébániáikon olvasóesteket, vitaklubokat a könyv körül, mert így is hozzájárulhatnak jobbító folyamatok beindításához.

A következő előadó Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára volt, a teremtésvédelem kérdéskörének egyik legfontosabb hazai szakértője. Kiemelte, hogy ez a könyv, akárcsak a Laudato si’ enciklika, az ökológiai kérdést mélyen beleágyazza a társadalom többi problémájába, és rámutat, hogy ezeknek közös a gyökerük. Ahogy a teremtett világgal bánunk, úgy bánunk az emberrel, az emberi közösséggel. Ez a selejtezés kultúrája: amikor olyan rosszul bánunk az embertársainkkal, ahogyan a hulladékká váló és gyorsan kidobható dolgokkal, de itt pozitívan is igaz ez a tétel: megtanulhatunk ugyanolyan jól bánni a teremtett világ dolgaival, ahogy az embertársaink is erőforrássá válhatnak számunkra, hogy a világot az üdvösség felé fejlesszük és jobbá tegyük.

„Eljön az idő, amikor ellenállást kell tanúsítanunk mindazzal, ami a rosszból származik, akkor is, ha emiatt szembe kell szállnunk a hatalom egyes képviselőivel” – írja a pápa a könyv Mai kor prófétái című fejezetében (68. o.). A közelmúlt egyházi folyamatait vizsgálva elég nyilvánvalóan látszik – fejtette ki Nobilis Márió –, hogy volt egy nagy lelkipásztor pápánk, II. János Pál, aztán egy nagy tanítónk, XVI. Benedek pápa és most pedig egy próféta pápánk van. Tudni kell, hogy a prófétákkal mindig baj van, sose férnek bele a rendszerbe, mindig üldözik őket, számon kérik őket, minden kor kifogásokat keres, hogy miért ne kelljen az erős intelmeiket megfogadni.

Aztán miután megöltétek őket – ahogy ezt Jézus is megjegyzi –, nagy síremlékeket emeltek nekik és lelkesen terjesztitek az írásaikat. A próféták nem szoktak hosszú, többször átgondolt körmondatokban fogalmazni, kiegyensúlyozott állításokat tenni, hanem mondják, amit igaznak tartanak, nyersen, keményen, provokatívan, ahogy az jön. Ferenc pápa ezt teszi és itt most mindannyiunkat meghív ugyanerre a szerepre. Nyilván mindenféle erőszak és indulat nélkül, de komolyan kell vennünk, hogy az Egyháznak van egy prófétai szerepe, a keresztényeknek, sőt azt is mondhatnánk, hogy az embernek. És ezt a prófétai szerepet nem lehet „a végtelenségig elsunnyogni” – fogalmazott Márió atya Ferenc pápa stílusában. – Ki kell állni, és ellenállást kell tanúsítani, különben eltűnünk a süllyesztőben. Ez az ellenállás nem feltétlenül jelent tüntetést vagy forradalmat, inkább a közös meggyőződésben való határozott kiállást.

A legeslegmélyebben ebben a könyvben arról van szó, hogy lehet-e jól élni a hatalommal – mutatott rá Nobilis Márió. – A Szentatya hosszasan elmélkedik arról, hogy miért nem beszélünk manapság a hatalomról, miért felejtettük el a hatalom kérdésének vizsgálatát a 21. században. „Nem arról van szó, hogy a hatalommal rendelkezők önmagukban gonoszak lennének, de tagadhatatlanul hajlamosak az elnyomásra minden területen.” (69. o.) Először magunkon kezdve lelkiismeret-vizsgálatot kell tartanunk, hogy amennyiben több lehetőséggel rendelkezünk, nem élünk-e ezzel vissza, értve itt az ember emberek felett és természet felett gyakorolt hatalmát is.

Úgy gondolom, azon fog múlni, hogy a Ferenc pápa által javasolt válasz tényleg hatékony lesz-e az emberiség mai kérdéseire – összegezte az előadó –, hogy merünk-e önmagunkban szembenézni a hatalom elemi problémájával, és azzal, hogy az összes többi gazdasági, társadalmi, ökológiai probléma tulajdonképpen visszavezethető erre. Tudjuk-e őszintén kimondani azt, hogy van hatalom, és van probléma is a hatalommal, de lehet jól is élni vele. De nyilvánvalóan csak akkor, ha elsődlegesen közösségi valóságnak éljük meg emberi létünket, és nem egyéni valóságnak, individuumnak, akinek csak a saját szempontjait kell figyelembe vennie. Az ökológia szempontjából az a legfontosabb tanulsága ennek a könyvnek, hogy merünk-e a gyökerekre tekinteni, túllépve a felszínen, ami pedig jellemző a mai kommunikációra.

Harmadik előadóként Prokopp András vállalkozó kapott szót, aki a Fokoláre mozgalomból született Közösségi Gazdaság csoport tagja. A Fokoláre ezen kezdeményezése olyan vállalkozókat tömörít, akik cégeiket az önös érdekeken túl a közösség szolgálatába is állítják, nyereségük egy részével segítik a szegényeket, egy másik részével pedig olyan képzéseket támogatnak, amelyek a gazdaság evangéliumi szemléletét adják tovább.

Hozzászólásában Prokopp András idézte a könyvből a pápa szavait a vállalkozókról: „Van egy olyan embercsoport, amelyet alig említenek, olyan dolgozók, akik nemcsak maguknak teremtenek munkát, hanem másoknak is. Ők a vállalkozók, akik a gazdasági tevékenység sarkpontját jelentik, mindenhol, széltében-hosszában a világ minden pontján. Az általuk tanúsított kreativitás, a vállalkozás iránti szenvedélyes szeretetük, a saját kezük és értelmük munkája, valamint dolgozóik munkája feletti büszkeségük a vállalkozókat minden jó gazdaság központi szereplőivé teszi. Egészséges gazdaság nincs jó vállalkozók nélkül, a Teremtés művében való részvételre irányuló képességük nélkül.” (70. o.)

Prokopp András elmondta, az ő személyes motivációja is az volt, amikor céget alapított, hogy értéket teremtsen, és természetesen az is, hogy eltartsa családját, felnevelhesse gyerekeit. Néhány személyes élményét osztotta meg a hallgatósággal, amikor sikerült közelítenie a pápa által megrajzolt vállalkozói eszményhez. Például amikor egy nagy munkát vállalt, és ez instabillá tette cége anyagi helyzetét, képes volt bízni Isten kegyelmében és nem alább adni a munka minőségéből. Vagy amikor egy alkalmazottját el kellett bocsátania, ezt úgy intézte, hogy ne csorbuljon az adott személy méltósága, nyitva maradjon előtte a fejlődés lehetősége.

A beszélgetés végén Tóth Pál újra felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy ne maradjanak passzívak, közös gondolkodással, kis lépésekkel mindenki hozzájárulhat a fogyasztói szemlélet visszaszorításához. Ennek kapcsán Nobilis Márió felidézte XVI. Benedek pápának a könyvben is idézett szavait, miszerint minden vásárlás erkölcsi döntés. Azt javasolta, indítsunk mozgalmat, hogy minden hétköznapi vásárlásunkat így fogjuk fel.

Szöveg: Paksy Eszter, Új Város

Fotó: Új Város

Magyar Kurír