Az Egyház állandó törekvése: megkeresni a módját, hogyan tudná még hatékonyabban hirdetni Jézus Krisztust, közvetíteni az ő életét. Ebben a tevékenységben minden megkereszteltnek a saját hivatása szerint részt kell vállalnia. A diakónusi szolgálat egy sajátos színe ennek a tevékenységnek.
Az őskeresztény időkben a diakónusok fontos szerepet töltöttek be, amint ez az újszövetségi iratokból is kiviláglik. A középkorban az állandó diakónusság mint olyan megszűnt. Diakónusság csak átmenetként létezett a papság felé vezető úton. A II. Vatikáni Zsinattal jött az új fordulat. A zsinat felújította és a helyi egyházaknak hivatali szolgálatként felajánlotta a diakonátust.
Minden helyi egyház maga döntheti el, hogy elérkezettnek látja-e az időt az állandó diakonátus bevezetésére. 2018 őszén a Romániai Püspöki Konferencia is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és azóta elindult a folyamat, amelyben minden egyházmegye megvizsgálja, hogy alkalmasnak látja-e az időt, és ennek megfelelően dönt, de közös irányvonalak kialakítása is folyamatban van.
A diakónus nem pappótló, nem azért kellenek a diakónusok, mert kevés a pap. A diakonátus sajátos hivatás.
Általa az Egyház a szolgálatot, a diakóniát állítja elénk, tartja frissen a közösségben. A diakónus a szolgálat megtestesítője.
Jót tesz az Egyháznak újra és újra a szolgálatra helyezni a hangsúlyt.
A diakónus a papi rendhez tartozik, a papság szentségének első fokát kapja meg a felszentelés által. Szolgálatához tartozik az evangélium hirdetése, szentelmények és néhány szentség kiszolgáltatása (keresztség, áldoztatás, házasságkötésen való asszisztálás). Különös feladata a betegek látogatása és áldoztatása, ugyanúgy az oltár szolgálata is. Mint felszentelt szolgának fontos feladata a közösség építése élete példájával és tevékenységével. Az állandó diakónusok általában házas emberek, családjukkal együtt szolgálnak, nem is lehet valaki házas diakónus a felesége beleegyezése nélkül. Szolgálatának fontos része saját családjának szolgálata, evangelizálása. Példás családi élete teszi hitelessé a közösség szolgálatát.
Az írás a Vasárnap katolikus hetilap állandó diakonátusról szóló összeállításában (2023/36.). jelent meg.
Szerző: Pál József Csaba temesvári püspök
Forrás: Vasárnap/Romkat.ro
Fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria