Szívünk mélyéből – Magyar nyelven is olvasható Sarah bíboros új könyve

Egy igen érdekes könyv jelent meg most magyarul a Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadójának jóvoltából. Egészen egyedi az a kiadvány, ami egy emeritus pápa és egy bíboros közös munkájaként látott napvilágot. Sajnálatos az a körülmény, hogy a könyv francia eredetijének megjelenésekor XVI. Benedek pápa pontosította, hogy nem kíván társszerzője lenni a könyvnek, ám a benne megjelent írását természetesen vállalja.

A kis könyv három részből tevődik össze: Benedek pápának a papság teológiájáról szóló tanulmányából (21–56. lap), Sarah bíboros jelentős – sokkal nagyobb méretű (57–132. lap) – írásából a papi cölibátusról, és a két szerző közös zárszavából. A kötet kétségtelen célja az Amazónia-szinódust követő pápai buzdítást megelőzendő árnyalt teológiai fejtegetés a papi szolgálat és élet mibenlétéről. Benedek pápa nagyon alapos, Szentírást kifejtő és ekléziológiai szempontok szerint megszerkesztett írása a katolikus papság krisztológiai-pneumatológiai, azaz Jézus Krisztustól alapított és akart, a Szentlélek munkálkodásával átjárt szolgálatának bemutatása. Az emeritus pápa nem tagadta meg magát, és tett konkrét liturgikus utalásokat is ebben a részben, viszont csak éppen érintette a papi cölibátus kérdését. „A cölibátus minden keleti és nyugati egyházban érvényben van a püspökre vonatkozóan olyan hagyomány alapján, amely visszanyúlik az apostolok korához közel eső időbe; s ez a latin egyházban általánosan a papokra érvényes hagyomány csak ezen az alapon (ti. hogy a pap örökrésze egyedül Isten) érthető és élhető véglegesen” (43. oldal). Sarah bíboros viszont nyíltan kimondja véleményét: „házas emberek pappá szentelése pasztorális katasztrófát, egyháztani zűrzavart és a papság megértésében bizonytalanságot eredményezne” (61–62. oldal). A bíboros szerint „a cölibátus fejezi ki a keresztény papság lényegét”, annak elhagyása „foglalkozásra fokozza le a papságot” (119. oldal). Sarah bíboros írása végén kifejezetten kéri Ferenc pápát, hogy „vétójával véglegesen védje meg” a cölibátust, annak mindenféle elgyöngítésére tett kísérletektől! A könyv végszava – melyet a szerzők jegyeznek – a kereszt felé fordítja a papság figyelmét, mivel „a papság sötétségen megy keresztül” (135. oldal).

A könyv kétségtelenül továbbgondolkodásra késztet: vajon a keleti egyház (az Egyház fele) századokon át bevett papi életformája, a nős, családban élő áldozópapok léte, hitelessége, igehirdetésük, hitoktatásuk, szolgálatuk hatékonysága, gyümölcsei megkérdőjeleződnek? Nem is beszélve a protestáns lelkészek szolgálatáról, akik nem foglalkozásnak tekintik azt… És nem szólva az ősegyház figyelmeztetéséről: a püspök legyen „egyszer nősült”, hű a feleségéhez (vö. 1Tim 3,2; Tit 1,5), merthogy a nőtlenség nem isteni, hanem egyházi parancs. Kötelezővé csak a szerzetesek körében vált a cölibátus, és csak a 4. századtól emelkedett törvényerőre. A könyv fordítójának azt a véleményét, hogy a cölibátus – minden értéke mellett – Jézus akaratából származó apostoli hagyomány, éppen ezek az újszövetségi helyek teszik kérdésessé. Nem mondta az utolsó vacsorán, hogy így kell élniük, csak annyit: „Ezt cselekedjétek…” Ha annak okát kutatjuk, vajon miért lépett vissza az emeritus pápa a társszerzőségtől, akkor valószínűsíthetjük, azért, mert emlékezik, ő, mint Péter utódja mind a latinok, mind a keletiek (Rómával egyesült görögök) pápája volt. Az Egyházban mindkét lehetőség együtt él, mind a kettőt megszentelte a történelem, egyiket sem lehet abszolutizálni a másik ellenében. Az Egyház van annyira tágas és szabad, hogy a kétféle papi életforma elfér benne. Azután éppen Afrika népe, ahonnan Sarah bíboros is származik, vajon ősi törzsi hitvilágát követve mikorra fogja elfogadni papjai nőtlenségét? Mert egyelőre ez óriási probléma ott. És még számtalan más kérdésre is nyit ablakot ez a könyv. Hála Barsi Balázs ferences atyának a fordításért, azért, hogy ezt a kíváncsiságot felkeltő művet magyarul is olvashatjuk!

Szívünk mélyéből (XVI. Benedek közreműködésével Robert Sarah bíboros)
Szent István Társulat, Budapest, 2020

Magyar Kurír