Teremtésvédelmi kalendárium – Azok a csodálatos billenőpontok

Sokszor írtam már itt is, a Teremtésvédelmi kalendáriumban arról, hogy a világunk nem lineáris folyamatok, kölcsönhatások összessége, ezért képes hirtelen és nem várt változásokra is. Általában úgy írtam az ilyen folyamatokról mint katasztrófajelenségekről, és akkor az angol „tipping point” kifejezést, éppen a negatív következmények miatt, sokszor „borulópontnak” fordítottam. A helyes kifejezés a billenőpont, ami bizony lehet pozitív kimenetű is. Sokszor elkerüli a figyelmünket, talán éppen ezért is érdemes az ilyen jellegű jelenségekre nemcsak rápillantanunk, hanem komolyan is vennünk azokat.

A Climate Policy szaklap január 10-én megjelent számában Tim Lenton és Simon Sharpe közölt cikket Felfelé irányított billenő kaszkádok találkozása a klímapolitikai célokkal: hihető alap a reményre címmel. A cikk lényegében arról szól, hogy a gazdaság, ami egyre inkább egy összetett adaptív rendszer, a visszacsatolásokon, kölcsönhatásokon keresztül működik. A változásokat, az új folyamatot erősítő (pozitív) visszacsatolások és a kiegyenlítő (negatív) visszacsatolások bonyolult, sokváltozós nemlineáris rendszere alakítja. Azaz, egyszerűen megközelítve a nemlineáris rendszer egy olyan rendszer, ahol az okok és a következmények nem feltétlenül arányosak egymással. Különösen igaz lehet ez az úgynevezett billenőpontok és a címben rejlő kaszkádrendszerű (azaz az egymást kiváltó okok, okozatok, tényezők láncolati folyamatába rendeződő) billenési szintek esetén. Persze a billenési szintek (fordulópontok) elérését lehet befolyásolni, lassítani, gyorsítani, akár ki is lehet kényszeríteni. A fordulópontoknál a pozitív (a folyamatokat erősítő) csatolások az uralkodók, amelyek sokszor igen káros következményekkel járhatnak, ahogy látjuk az éghajlat, az ökoszisztémák, vagy akár társadalmi, gazdasági rendszerek változásainak esetében, illetve az egyén, valamint a társadalmi csoportok hirtelen megváltozott viselkedésében is.

Az, hogy egy változás a fordulóponton visszafordítható vagy visszafordíthatatlan, attól függ, hogy a rendszerben milyen erősségű pozitív és negatív visszacsatolások vannak.

A szerzők az elmúlt idők gazdaságtörténetéből és a közelmúltból is hoztak remek példákat a fordulópontokra, az akkor kialakult visszacsatolások viszonyaira. A 2008–2009-es globális pénzügyi válság egy úgynevezett felfelé skálázódó kaszkád mintáját követte. A lakáshitelek nem teljesítései a fedezetek adósságkötelezettségének leértékelését váltották ki, ami a bankok és a biztosítók fizetésképtelenségét okozta. Mindez szinte pillanatok alatt globális hitelpiaci válsághoz vezetett, amelynek következményei még ma is érezhetők. Előbbihez hasonló, katasztrofális változásokhoz vezethet az ökoszisztémákban a felfelé skálázódó, „trofikus kaszkádokban” (táplálékláncrendszerekben) egyetlen „kulcsfaj” eltávolítása vagy (újbóli) betelepítése. Erre jó példa (amiről már írtam a Teremtésvédelmi kalendáriumban is) a Yellowstone parkból eltűnő farkasok okozta degradáció, és a visszatelepítésük után újra kinyíló színes élőhelyek története, vagy akár az óceán planktonvilágának és a bálnáknak a kapcsolata.

A szerzők azt állítják, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos célok elérése érdekében pozitív kimenetelű billenési pontok és kaszkádok aktiválhatók, amelyek globális szinten gyors rendszerváltást eredményezhetnek az energia, a közlekedés, az építőipar, az ipar és a mezőgazdaság területén egyaránt.

Ilyen új tényezőnek tartják az elektromos járművek elterjedését, ami globális szinten egyelőre csak két százalék körül van. Piaci részesedésük növeléséhez a politika támogatása (szabályzókon, kibocsátási korlátozásokon, szabványokon keresztül) ma még elengedhetetlen. Itt van Norvégia példája, ahol egy progresszív és hosszan tartó, az elektromos járműveket preferáló adórendszerrel óriási változást értek el, akkorát, hogy egy kis idő múlva már visszafordíthatatlanul átbillenhet a piaci magatartás, és eltűnhetnek a robbanómotoros járművek. És van erre esély, bár még távolabbi kimenetelű, más országokban is. Még viszonylag kis számú ország is nagyban hozzájárulhat e globális fordulópont aktiválásához, hiszen a világszerte értékesített autók háromnegyedét mindössze tíz ország vásárolja, és mindössze három egységes szabályozással rendelkező régió/állam, hatóság – az EU, Kína és Kalifornia – teszi ki ezen vásárlások mintegy felét.

A szerzők példaként hozzák a megújuló energiatermelés terjedését is. Jelenleg a napenergia és a szélenergia a világ villamosenergia-termelésének körülbelül csak 7 százalékát adja, de 2019-ben a globális termelőkapacitás-bővítésnek nagyjából kétharmadát tették ki. Sőt, 2020-ban csak ezek az energetikai fejlesztések tudták növelni a beruházásaikat. Ez a befektetési bumm, pozitív visszacsatolások nyomán (az egy évtized alatti folyamatos költségcsökkentés, valamint kiegészítő technológiák kifejlesztése) robbant. És történelmi léptékben mérve hirtelen visszaszorult a szén, 2030 után pedig eltűnőben lesz a gáz.

Talán már nem sok kell ahhoz, hogy a már nem csak a fejlett országokban gyorsuló pozitív folyamatok mielőbb visszafordíthatatlanná váljanak. Bár – ahogyan a szerzők felvetik – vannak még mozdíthatatlan zárványok is. Ilyen például Kína, Japán és Dél-Korea, amelyek együtt biztosítják az új szénerőművek nemzetközi finanszírozásának nagy részét. Ha csak az egyikük kiugrik, máris gyengül a szénipar tőkefinanszírozása, és jelentősen csökkenhet a szén részesedése az energiatermelésben.

A szerzők arra következtetnek a fenti két példa alapján, hogy ha az adó- és támogatási politikák a tiszta technológiák befektetési megtérülését a fosszilistüzelőanyag-technológiák küszöbértéke alá viszik, az aránytalanul gyors dekarbonizációhoz, a beavatkozáshoz képest sokkal gyorsabban a környezeti tisztulást beindító billenőponthoz vezethetnek.

A szerzőkkel ellentétben sokan mások nem hisznek az elektromobilitásban vagy a megújulóenergia-termelés terjedésének nagy változásokat eredményező hatásaiban, és érvelésüket sok számadattal, elemzéssel támasztják alá. Ám gondolatmenetük általában a jelenlegi tendenciák lineáris jövőképén alapszik, nem számolva azzal, hogy csodálatos világunk nem ilyen kiszámíthatósággal működik.

Szöveg: Nemes Csaba

Fotó: Pexels

Magyar Kurír