Amory Lovins, a Rocky Mountain Institute alapítója már az 1970-es években megszállottja lett az energiapazarlás megállításának, és 1976-ban fel is vetett egy úgynevezett „szelíd energiaátmenetet”. 1977-ben eljutott az USA akkori elnökéhez, Jimmy Carterhez, és már akkor a megújulóenergia-termelésről és az energiatakarékosságról, az energiahatékonyság sürgős növeléséről beszélt. Az 1984-ben a Sziklás-hegységben megépült háza – amely akkoriban az intézet központja is volt – csak energiatakarékos eszközökkel volt felszerelve. Eleinte különböző energiatakarékos villanykörtékkel telepakolt bőrönddel járta a világot, mint egy ügynök. A 90-es évektől egyre meghatározóbb lett intézete az éghajlatváltozás mérséklésével összefüggő módszerek kutatásában. Elemzéseik azóta is nagyon megbízhatóak, hasznos, érdekes inspiráló olvasmányok.
Lovins magyarul is megjelent, Biztos energia című esszéje a „durva” és a „szelíd” energetikai stratégiákat veti össze. A „durva” stratégia a „minél több energia, annál jobb élet” célfüggvénnyel számol, a „szelíd” stratégia pedig az energiahasználattal elvégzendő feladatok oldaláról tekinti át a folyamatot, ott szelektál és javasol beavatkozást energiahatékonysági eszközökkel.
A Rocky Mountain Institute legújabb elemzése az átalakuló globális energiarendszerről, a megújuló energiaforrások és a villamosítás kapcsolatáról, az energiahatékonyság egyre erősödő szerepéről szól.
Az agytröszt jövőképe robosztus, eleinte exponenciálisan gyorsuló fejlődést mutat be. Az állítják, hogy a lineáris, lassú változás ortodox nézete téves.
Az új, tiszta technológiák legyűrik majd a hagyományos fosszilis nyersanyagokat használó technológiákat. A tiszta technológiák költségei egyre jobban csökkennek, és a társadalmi-gazdasági rendszerek úgynevezett tanulási görbéje szerint ezek a módszerek egyre univerzálisabbá és gyorsan növekedővé válnak. Tényként mutatják be, hogy az exponenciális változás figyelemre méltó volt az elmúlt évtizedben.
A tiszta technológiák költségei akár 80 százalékkal is csökkentek, miközben a beruházások növekedtek. A beruházások közel tízszeresére, a napenergia-termelés pedig tizenkétszeresére nőtt. A villamos energia a legnagyobb hasznos energiaforrássá vált, és a hatékonyságnak köszönhetően közel ötödével csökkent az energiaigény.
Úgy mint sok minden másban, a változást ebben is Kína vezeti. A „cleantech” (tiszta technológia) növekedésének fele Kínából származik, ugyanakkor exponenciális növekedés tapasztalható a fejlett gazdaságokban (OECD-országok) is, de globális szinten máshol is, így például Dél-Ázsia villamosításában.
Az új fosszilis villamos energia kapacitásának fejlesztése 2010-ben érte el csúcspontját, az olaj- és gázipari beruházások 2014-ben, a belső égésű gépkocsik eladása pedig 2017-ben. Az ipar fosszilis kereslete 2014-ben érte el a csúcsot, az épületek energiaigénye 2018-ban, a villamos energia az előzetes adatok szerint 2023-ban, és néhány éven belül a közlekedésben is tetőzni fog az energiafelhasználás.
Az elemzés levezeti, hogy a cleantech növekedés mozgatórugói erősebbek, mint az akadályok. A cleantech csökkenő költségei, a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolható energiabiztonság, az erős kínai fordulat és a zöldipari verseny felülkerekedik a manapság egyre törékenyebb fosszilistüzelőanyag-rendszeren, amely a primer energia kétharmadát elpazarolja, és nem fizeti meg azon úgynevezett külső költségeket, amelyek az emberi egészség, a természet és az infrastruktúra rombolásában jelentkeznek.
A szerzők tehát állítják, hogy a tiszta technológiák exponenciális növekedése folytatódik, és 2030-ra évente 1000 GW napenergiát fogunk telepíteni és 6000 GW/GWh akkumulátort fogunk évente eladni.
Közbevetve meg kell jegyezni, hogy Magyarországon a beépített napelemek kapacitása 2030-ra megduplázódik és a beépített akkumulátorok kapacitása legalább a tízszeresére nő.
Az előrejelzések azt sugallják, hogy globálisan megháromszorozzuk a megújuló energiaforrásokat, és több mint kétszeresére növeljük a villamosítást és az energiahatékonyságot. A fosszilistüzelőanyag-rendszer megállíthatatlanul hanyatlik. A megújuló energiaforrások egyre inkább kiszorítják a fosszilis tüzelőanyagokat a villamosenergia-termelésből, a villamosítás kiszorítja a fosszilis energiahordozókat a végső energiafelhasználásból, a hatékonyság pedig csökkenti a fosszilis energia használatát.
Az elpazarolt fosszilis energia óriási, hiszen a fosszilis tüzelőanyagokból származó primer energia körülbelül kétharmada megy kárba, amíg a bányászattól a felhasználóig kerül, azaz a teljes energiafelhasználás harmada az, amely valójában segíti az életünket.
A fentieket megerősíti a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2024-es jelentése az energetikai beruházásokról. A világ összes energiabefektetése 2024-ben várhatóan először haladja meg a 3 ezer milliárd dollárt, és ennek a kétharmada tiszta technológiák fejlesztésébe kerül – ideértve a megújulókat, az elektromos járműveket, az atomenergiát, a hálózatokat, a tárolást, az alacsony kibocsátású üzemanyagokat és a hatékonyság javítását.
Talán elindultunk abba az irányba, amelyet Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában már kilenc évvel ezelőtt sürgetett: „Ugyanakkor nemzeti és helyi szinten mindig sok a teendő, így például az energiatakarékossági formák előmozdítása. Ez azt jelenti, hogy maximális energiahatékonyságú és kevesebb nyersanyagot használó ipari termelési formákat kell előnyben részesíteni, eltávolítva a piacról az energetikai szempontból alig hatékony vagy nagyobb mértékben környezetszennyező termékeket” (LS, 180).
A változás iránya elkerülhetetlen, de a sebessége a világ vezetőin és rajtunk is múlik.
Szöveg: Nemes Csaba
Fotó: Pexels
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria