Teremtésvédelmi kalendárium – Változik, tisztul a világ, de vajon eléggé?

Bár még előzetes adatok alapján, de eléggé pontosan ismerik a legnagyobb nemzetközi szervezetek és agytrösztök a 2023-es energiafelhasználási és a kapcsolódó szennyező kibocsátásokról szóló adatokat. A Nemzetközi Energiaügynökség adatai és Siddharth Singh energiabefektetésekkel foglalkozó szakértőjük elemzése alapján a következő tendencia látszódik.

Az ipari korszak hajnala óta a fosszilis tüzelőanyagok a gazdasági fejlődés kulcsfontosságú tényezői. Az ügynökség elemzése szerint az energiával kapcsolatos globális szén-dioxid-kibocsátás 2023-ban az előző évinél kevésbé erőteljesen nőtt, miközben a teljes energiaigény növekedése gyorsult, de a napenergia, a szél- és atomenergia, valamint az elektromos autók folyamatos terjedése segített abban, hogy elkerüljük a fosszilis tüzelőanyagok nagyobb mértékű felhasználását.

A tisztább energiát hasznosító technológiák nélkül a CO₂-kibocsátás globális növekedése az elmúlt öt évben háromszor nagyobb lett volna.

A kibocsátás 2023-ban 410 millió tonnával, azaz 1,1%-kal nőtt – szemben az egy évvel korábbi 490 millió tonnás emelkedéssel –, ezzel rekordszintre, 37,4 milliárd tonnára nőtt.

A vízenergia rendkívüli hiánya, a szélsőséges aszályok következményei – Kínában, az Egyesült Államokban és számos más gazdaságban – a CO₂-kibocsátás 2023-as növekedésének több mint 40%-át eredményezte, mivel az országok a hiány pótlására nagyrészt a fosszilis tüzelőanyagok felé fordultak. Ha nem lett volna szokatlanul alacsony a vízenergia-termelés, a villamosenergia-termelésből származó globális CO₂-kibocsátás tavaly csökkent volna, így az energiával kapcsolatos kibocsátások általános növekedése lényegesen kisebb lett volna.

Ugyanakkor a fejlett gazdaságok CO₂-kibocsátása 2023-ban még a GDP növekedése mellett is negatív rekordot döntött. A kibocsátás ötvenéves minimumra esett vissza az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) tagállamok tekintetében.

Mindeközben az éves globális középhőmérséklet folyamatosan emelkedik, hiszen a globálisan összegzett kibocsátások még mindig emelkednek, és egy tervezett jelentős csökkentés után is csak növekszik a légkörben lévő üvegházhatású gáz mennyisége még hosszú évtizedekig.

A gazdasági növekedés a modern gazdaságtörténet nagy részében szorosan összefüggött az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedésével. Ez a kapcsolat azonban megváltozott.

A gazdasági növekedés energiaintenzitásának folyamatos javulásával (ami azt jelenti, hogy kevesebb energiára van szükség egy további egységnyi globális GDP előállításához), és az utóbbi időben a tisztább energia felhasználásának ugrásszerű növekedésével egyre nagyobb eltérés mutatkozik a GDP növekedése és a CO₂-kibocsátás tendenciája között a világ legtöbb gazdaságában. Így van ez a CO₂-re átszámított teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásokkal is, ami meghaladta az 54 milliárd tonnát, ahogy erről a Our World in Data (Világunk adatokban) oxfordi adatközpont projekt is beszámol. Ebből az EU 27 tagállamának összegzett kibocsátása a teljes 6,2%-a, Magyarországé a teljes kibocsátás 1 ezreléke. De ne felejtsük el, hogy olyan kibocsátáscsökkentési intézkedések, mint például a házak szigetelése, alkalmazkodás is, hiszen mind a fűtési szezonban, mind nyáron kevesebb energiafelhasználást, kisebb rezsit eredményez.

A fejlett gazdaságokban a GDP folyamatos növekedése és a 2007-es csúcsértéket követően a CO₂-kibocsátás csökkenése figyelhető meg. Az Egyesült Államokban 1990 óta megduplázódott a GDP, de a CO₂-kibocsátás visszatért az akkori szintre. Az Európai Unió esetében a gazdaság 66%-kal nagyobb, míg a CO₂-kibocsátás 30%-kal alacsonyabb jelenleg, mint 1990-ben. Hasonló tendenciák figyelhetők meg más fejlett gazdaságokban is. Ezek a fejlett gazdaságok együttesen a világ GDP-jének jóval több mint felét, és az energiaszükséglet több mint egyharmadát adják. A CO₂-kibocsátás csökkenése a fejlett gazdaságokban a fogyasztáson alapuló mérőszámok figyelembe vételekor is látható, ami azt jelenti, hogy a kibocsátás csökkenése ezekben a régiókban nem pusztán a gyártás kihelyezésének az eredménye.

Számos feltörekvő és fejlődő gazdaságban a CO₂-kibocsátás és a GDP-növekedés pályája is elkezdett szétválni. A kínai gazdaság 1990 óta tizennégyszeres növekedést ért el, ezzel szemben a CO₂ kibocsátása „csak” ötszöröse az 1990-es értéknek. Hasonlóan Indiában a GDP növekedése több mint 50%-kal meghaladta a CO₂-kibocsátás növekedését. Kína és India a fejlett gazdaságokkal együtt a világ GDP-jének több mint 80%-át és az energiaszükséglet közel 70%-át adja. Más feltörekvő és fejlődő gazdaságokban, mint például Afrikában, Eurázsiában és Latin-Amerikában, szintén szétváló tendencia tapasztalható a gazdasági tevékenység és a kibocsátás terén.

Csak néhány ország és régió van, ahol a GDP és a kibocsátás továbbra is együtt halad.

Az egyik Délkelet-Ázsia, ahol a vízenergia-termelés nem tartott lépést a növekvő villamosenergia-igénnyel, ezért a szén részaránya az energiatermelésben és az ipari energiaigényben több mint kétszeresére nőtt 1990 és 2022 között. A másik a Közel-Kelet, ahol az olcsó fosszilis tüzelőanyagok elérhetősége, a fosszilis tüzelőanyag fogyasztását támogató intézkedések megléte, valamint az ipar energiaintenzitásának megduplázódása ebben az időszakban azt jelentette, hogy a régióban ma kétszer annyi energia szükséges ugyanannyi ipari tevékenység előállításához, mint három évtizeddel ezelőtt. Délkelet-Ázsia és a Közel-Kelet együttesen a világ GDP-jének 6,6%-át adja.

Az energiahasználatokkal kapcsolatos környezeti hatások szelídülnek. Mégis a globális környezeti elemzések alapján, amelyek az elmúlt évtizedekben felhalmozott hatásokat mérik, úgy tűnik, hogy azok a folyamatok, amelyek kedvező irányt vettek, még nagyon nem elegek ahhoz, hogy megállítsuk a környezeti degradációt és Föld immunrendszerének az élővilág sokszínűségének drámai hanyatlását.

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: Marcin Jozwiak/Pexels.com

Magyar Kurír