Amikor Anya és Apa veszekednek és aztán elhagyják egymást, akkor valami igazán szörnyű dolog történik. Sebzettnek érezzük magunkat. Úgy tűnik, mintha valami összenyomna bennünket, vagy – a pápa szavaival élve – mintha csak egy hegy omlana ránk. Ilyenkor gyakran elrejtőzünk és magányosan sírdogálunk. Mit sem számít nekünk az a sok-sok ajándék, amit – mondhatni – azért kapunk, hogy kárpótoljanak minket az okozott fájdalmakért, vagy azért, hogy ide-oda hurcolnak bennünket.
Ferenc pápa ezzel a szörnyű családi helyzettel szemben – amely talán téged is, és persze valamelyik barátodat is érinti – két dolgot világosan kiemelt. Arra hívta a szülőket, hogy mélyen gondolkodjanak el döntéseik következményeiről, amelyek főképp rátok, a kicsikre vannak hatással. Azután az egész Egyháztól, minden plébániától és keresztény családtól azt kérte, hogy különös módon is legyenek figyelmesek és befogadóak azokkal szemben, akiket megsebzett a válás tragédiája. Tehát sok olyan barátra számíthatunk, akik nem hagynak bennünket magunkra a nehézségben.
„A családban minden szorosan összefügg: amikor a család lelke valahol megsérül, a sérülés mindenkire átterjed.”
„Az Egyház arra hivatott, hogy mindig az Atya nyitott háza legyen.” Nem szabad a kapukat bezárni! Egyetlen kapu sem lehet zárva!
A gyermekkatekézis Ferenc pápa 2015. június 24-én a Szent Péter téren és augusztus 6-án a VI. Pál-teremben elmondott katekézisei alapján íródott, amelyek a hagyományos szerdai általános kihallgatás keretében hangzottak el.
Fordítás: Móger-Rassay Virág/Magyar Katolikus Családegyesület
Forrás és illusztráció: Pontificium Consilium pro Familia (A Család Pápai Tanácsa)
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria