„Térjetek vissza Jézushoz” – egy iraki pap megrendítő tanúságtétele

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

FIGYELEM, a képgalériában található képek NEM illusztrációk, a felkavaró és megrázó felvételeket Roni atya bocsátotta rendelkezésünkre!

– Az interjúra készülve úgy éreztem, nehéz helyzetbe kerültem, mivel olyasvalakivel fogok találkozni, akinek eleven tapasztalata van a háborúról, az erőszakról, és sokszor nem is tudunk, nem is lehet kérdezni semmit, csupán jelenlétünkkel és imáinkkal kifejezni együttérzésünket, csendben…

– Nagy szükségünk van az imára, hiszen abban egyesülünk… Az ISIS katonái Karakosban nagyon sok üzenetet írtak a házak falára, amelyek a keresztényeknek szólnak. Ezek egyike így hangzik: „Azért jöttünk, mert a véretekre szomjazunk.” Egy másik üzenetben ez áll: „Mi úgy imádjuk a halált, ahogyan ti szeretitek az életet.” A keresztények örülnek az életnek, éppen ezt támadja az Iszlám Állam. Egy másik helyen ezt írták a falra: „Mi Mohamed unokái vagyunk, ti csak a malacoké és a majmoké.”

– Hogyan lehet elfelejteni és megbocsátani mindazt, amit elkövettek önök ellen?

– Azt hiszem, hallottak Mirjamról, a kislányról, aki az ISIS-ről mesélt. Elmondta az egész világnak, megbocsát az Iszlám Állam minden katonájának, mivel keresztény. Így gondolom én is. Megbocsátok mindazoknak, akik eldöntötték, hogy megölnek bennünket, akik lerombolták otthonainkat és templomainkat, városunkat. Elmondanám mindenkinek, személy szerint, hogy Istenünk lát téged, imádkozom érted, hogy meg tudd változtatni gondolkodásodat, hogy visszatérj Krisztushoz. A mi hivatásunk, hogy hitünkkel tanúskodjunk azok előtt is, akik sötétségben vannak, hogy visszataláljanak Jézushoz.

– Volt-e olyan pillanat az életében, amikor úgy érezte, nem bírja tovább folytatni, amikor felmerült annak a lehetősége, hogy feladja a további küzdelmet?

– Igen, számtalanszor elfáradunk. Amikor azonban azzal szembesülünk, hogy vasárnaponként több ezer hívő jön el a templomba, akkor nem mondhatjuk, hogy fáradtak vagyunk. Van feladatunk, folytatnunk kell. A híveinknek szükségük van ránk, hogy segítsük őket, hogy reményt adjunk nekik ahhoz, hogy folytatni tudják az életüket Irakban. Nem akarjuk, hogy az Iszlám Állam eltörölje a kereszténységet. Az iraki keresztények voltak az elsők, akik lefordították a görög iratokat először szírre, majd arabra. Az arabok így jutottak hozzá a korabeli irodalomhoz. Keresztény papok voltak azok, akik elsőként tanítottak az országban. Nem szeretnénk mindazt elveszíteni, amit elődeink adtak a világnak. Bár elveszítettük mindenünket, de hitünk megmaradt, és ez ad erőt a folytatáshoz.

– Mit jelent az ön számára a szenvedés? Mi az értelme?

– Ugyanazt a lelkületet éljük, mint az apostolok, akik állandó veszélyben voltak, ahogyan Jézus Krisztus maga is. A kérdés csak az: meddig tehetjük ezt? Mi békében szeretnénk élni, soha nem volt gondunk másokkal. Csupán azért üldöznek bennünket, mert keresztények vagyunk. De boldogok vagyunk, mert azok lehetünk.

– Vannak muszlim barátai? Milyen a kapcsolatuk?

– Igen, vannak, bár nem nagyon tudunk közös programokat szervezni, mivel ez nagyon veszélyes. Barátok vagyunk, de mindenki éli a saját életét, nincs sok lehetőség a közeledésre.

Amikor az Iszlám Állam betört Moszulba, elsőként egy muszlim barátomat hívtam fel, és érdeklődtem a családja felől, felajánlva segítségemet. Ezt követően azonban sokan a muszlimok közül az Iszlám Államot támogatták abban, hogy egyetlen keresztény se maradjon a városban. Ekkor nagyon megdöbbentem, mivel senki nem állt a keresztények mellé, egyedül maradtunk, sokak gondolkodásmódját megváltoztatta az Iszlám Állam, így sok közeli ismerősünket veszítettük el, akikkel korábban együtt, egységben éltünk.

– Mi történt a családjával?

– A családom jelenleg Erbílben él, menekültként, de eldöntötték, hogy visszaköltöznek Karakosba, azonban ez nem egyszerű, mivel a házunk teljesen elpusztult. Az egyik testvérem Karakosban dolgozik, üzletet nyitott, ahol ablakokat, ajtókat gyártanak.

– Hány testvére van?

– Egy fiútestvérem és négy lánytestvérem van. Két lánytestvérem Jordániába menekült, ketten pedig a szüleinkkel élnek. 

– Van olyan barátja, akit elvesztett?

– Két papot öltek meg a bagdadi főszékesegyházban, akik a barátaim voltak. De nagyon sok embert öltek meg pusztán a hitük miatt, akiket én is ismertem, mert abba a templomba jártak, ahol szolgáltam.

– Mit üzen azoknak a keresztényeknek, akik békében élnek itt, Európában?

– Vigyázzatok keresztény hitetekre, gondozzátok és őrizzétek azt, térjetek vissza Jézus Krisztushoz, és vigyázzatok országaitokra. Segítségeteket kérjük. Nektek minden lehetőségetek megvan arra, hogy megvédjetek és támogassatok bennünket, azt nem tudom, hogyan, de mégis kérünk benneteket, hogy segítsetek, olyan módon, ahogy megtehetitek.

– Mit tapasztalt itt, Magyarországon?

– Magyarországon minden nyitott. Irakban ezt nem tapasztalja az ember. Itt akkor mész el otthonról és akkor térsz vissza, amikor akarsz. Ezt Irakban nem tehetjük meg. Kérlek benneteket, őrizzétek meg a békét! Legyen az országotok minta a többi számára! Erős történelmetek van, hallottam, hogy a háborúk alatt mennyi keresztény ember tett tanúságot hitéről. Emlékezzetek, tartsátok emlékezetetekben történelmeteket, és váljatok követendő mintává minden európai ország számára! 

Roni Szalím atya tanúságtételének első részét ITT olvashatja el.

Fotó: Merényi Zita; Roni Szalím

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír